Felvidékiek emléknapja

Az újjáalakult Csehszlovákiában 1945. április 5-én meghirdették az úgynevezett kassai kormányprogramot, amelynek VIII. pontja a magyar és német népességet kollektív háborús bűnösnek nyilvánította.

Még hivatalosan véget sem ért a második világháború Európa közepén, a cseh hatóságok már a magyarokon való bosszút tervezték. Az újjáalakult Csehszlovákiában 1945. április 5-én meghirdették az úgynevezett kassai kormányprogramot, amelynek VIII. pontja a magyar és német népességet kollektív háborús bűnösnek nyilvánította.

Még a nyáron, 1945. augusztus 2-án adta ki Edvard Benes csehszlovák elnök magyarokat és németeket sújtó 33. dekrétumát, mely a két népet megfosztotta állampolgárságától. Ennek következtében a felvidéki magyarság 97 százalékának megszűnt az állampolgársága, ezzel együtt a vagyonukat is elkobozták. Egy részüket a németek által lakott Szudéta-vidékre száműzték. Ezzel egyidejűleg beindult az erőszakos szlovákosítás is, a megfélemlített magyarok közül sokan inkább szlováknak, mint magyarnak kezdték vallani magukat. Az ő számuk meghaladta a 300 ezer főt.

Akik ragaszkodtak magyarságukhoz, azokon kemény bosszút álltak Benesék, elrendelték kitelepítésüket. Mivel egyoldalúan nem tudták véghezvinni tervüket, ezért nagyhatalmi nyomásra lakosságcsere megvalósítását sürgették.

A nagyhatalmak nyomására a prágai kormány elérte, hogy a magyar kormány 1946. február 27-én elfogadja a lakosságcserét, amelynek értelmében a csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák önként távozott onnan. A megállapodást azonban a csehszlovák fél megszegte, ugyanis mindössze 60 ezren jelentkeztek áttelepülésre, ezzel ellentétben Szlovákiából 76 ezer magyart szállítottak át a csonka Magyarországra. A kitelepítetteket szállító első szerelvény 1947. április 12-én indult el, ez lett a felvidéki magyarság kitelepítésének emléknapja.

A folyamat korántsem zárult le a párizsi békekonferenciával, ahol Csehszlovákia el akarta érni, hogy hogy az összes, őslakos magyart áttelepíthesse. A túlkapások ellen azonban az amerikaiak szót emeltek, illetve a cseh javaslatot megvétózták. Ezzel ugyan megmenthették magyarok ezreit, de sajnos a későbbiekben, még 1949-ben is folytak a kitelepítések, sőt sokakat munkatáborokba hurcoltak, pusztán azért, mert ragaszkodtak ahhoz, hogy ők magyar nemzetiségűek.