Mottójához hűen – „56 szelleme ma is benned él!” – a rendezvény abszolút a mai emberek világának és igényeinek megfelelően közvetítette a hazánk szabadságáért vállalt elkötelezett harcos hozzáállást. A legkisebb látogatók számára a Magyar Király Szálló előtti tér gyakorlatilag egy interaktív ’56-os történelmi játszótérré alakult: három napig telve volt rohangáló gyerekekkel. Egy légvédelmi löveg előtt egész nap sor állt, és türelmetlenül várta minden apró marok, hogy megmozdítsa ő is a nehéz ágyúcsövet és a rajta lógó lyukas zászlót. A pesti srácok szelleme őket is megérintette: „Ne, Anyu, ne segíts, egyedül is el tudom tekerni!” – és már feszült is neki az apró test a famarkolatú keréknek, és bármennyire is elfáradt, meg sem állt, míg körbe nem fordult végre az hatalmas masina.
A tavalyi hagyományokhoz híven óvodai és iskolai csoportok rendhagyó történelemórán vehettek részt, a járókelők számára pedig kiváló tablók foglalták össze a szabadságharc eseményeit. A tablókról az ’50-es évek és a forradalom olyan aspektusairól szerezhettünk tudomást, amelyek az iskolában és a hétköznapi életben egyébként nem igazán kerülnek elénk: az egyházüldözés, a forradalom előzményei, a Rákosi-rendszer terrorjának viszontagságai és az ÁVH-s gyilkosok bűnei mind bemutatásra kerültek. Így a konkrét tárgyi környezet (lövegek, ágyúk, géppisztolyok) megtapintásán, kezünkbe vételén felül a visszaemlékezésekkel, előadásokkal és történelmi tablókkal ’56 lelki és szellemi hátterének megértéséhez, átérzéséhez is kaphattunk elég alapanyagot.
Ennek a rendezvénynek a különlegessége éppen ebben rejlett. Hogy teljes képet adott. Mert az előzmények nélkül a harc, a kiállás, a hősiesség csupán szavak. Szavak, amiket érzünk, hogy szeretnünk kéne, élnünk kéne, de ott maradnak a felhőkben. A teljes politikai és társadalmi helyzet megértése azonban a valóság kényszerítő erejével hat, megdördül az ég, és az egész súly leszakad, és felszabadítja a magyar szívet az érintetlenség tompa béklyói alól. Hogy ők nem féltek a lázadástól? Miért nem? Ja, mert már több száz fiatalt deportáltak, és a szomszéd településről a kínzások miatti sikolyaikról adtak hírt…Az életüket is odaadták volna? Tán értéktelen volt nekik? Ja, hogy amikor épp a Bandit temetik, átértékelődik az emberi élet… És rájövünk lassan, mi is volt igazán ez a sokat emlegetett ’56. Hogy talán nem üres címszavak, falfirkák és fekete-fehér képek voltak csupán, hanem nekik az életük és a valóság volt.
„Anyu most tüntetni megyek!”- szavalta a város szavalóversenyének egyik tizenéves díjazottja. És az anya ekkor érti meg, hogy annak az apró embernek, akit ő kísért a világra és testében-lelkében óvta, egy kis önálló, szabadságért lobogó láng van a szívébe oltva. És ez a láng bizony fel tud lobbanni, ha lobbannia kell. És akkor a szavaló édesanyja egy lesz a forradalom apró hőseinek édesanyjával, és 60 év távolságot egy kicsurranó könnycseppel ölel a szívébe. Ha másért nem, hát ezért az egyetlen könnycseppért, a szívnek ezen őszinte megnyilvánulásáért érdemes egy ilyen rendezvényt szervezni vagy rajta részt venni. És mennyi hasonló pillanatot éltünk meg a háromnapos megemlékezés alatt. A visszaemlékezések felolvasásai során csak álltunk az októberre beköszöntött fagyos szélben dideregve, és egy pillanatra mintha az egész világ megállt volna. Megbotlott az élet szürke automatizmusa, és helyt adott az Életnek.
Országos szinten is helytálló rendezvény volt. Több, a harcokban részt vett, majd elítélt, vagy a kommunista rémtettek alatt meggyötört, ám ma is köztünk élő hős mesélte el történetét. Murányi Levente, Csernay Ádám, Sinka Jenő és Nagy János, valamint Brückner Ákos Előd és Újfalussy Ottó ciszterci szerzetesek érces hangú, lassú, kimért beszéde kisgyermekre és aggastyánra egyaránt tiszteletet parancsolóan hatott. A szervezők nem felejtették el feleleveníteni a szabadságharc 50. évfordulóján, immár tíz éve történt véres eseményeket sem. 2006 forró őszének nem kevésbé hiteles és ikonikus szereplője osztotta meg velünk gondolatait, mint Toroczkai László, a HVIM alapítója, a Jobbik alelnöke és a TV-székház ostromának kulcsszereplője, aki a Magyar Televízió ostromára a következőképpen emlékezett vissza:
„Én elsősorban rendet akarok teremteni. A 2006-os tüntetések és a televízió székházának ostroma azért történtek meg, mert az akkori balliberális politikai berendezkedés, élén Gyurcsány Ferenccel, rendetlenséget hozott Magyarországra. A tíz évvel ezelőtti forrongások és megmozdulások ennek a rendetlenségnek a megszüntetésére irányultak a társadalom jogos követeléseként.”
A kárpát-medencei magyar kultúra és tudományos, szellemi élet legkiemelkedőbb képviselői tisztelték meg jelenlétükkel az ország egyik legnagyobb és legnívósabb megemlékezését: Dr. Kahler Frigyes jogtörténész és Tóth Gy. László politológus a kommunista múltról és annak következményeiről, Kovács Gergely történész Mindszenty bíboros alakjáról és ’56-os szerepéről tartott előadást, Szesztay Ádám történész, valamint a délvidéki Kudlik Zoltán és Agyánszki Máté pedig egy kerekasztal-beszélgetésben mutatták be a jelenlegi határainkon túl történt 1956-os eseményeket. Óriási irodalmi élményt nyújtott Vári-Kovács Péter színművész zenei produkciója, de az ifjú tehetségek, a székesfehérvári szavalóverseny díjazottjai is megmutatták előadóművészi képességeiket.
A vasárnapi előadások között egy 1956-ben 14 éves balatonfűzfői lány naplóbejegyzéseiből hallhattunk felolvasásokat. Ezen felbecsülhetetlen értékű napló soraival idézzük fel a hősök szellemét, és búcsúztassuk a szabadságharcunk 60-adik évfordulóját:
„Üt az óra. Éjfél van. Beköszöntött az 1957-es év. Most mindenki poharát emeli az 1957-es évre. Majd boldogabb újévet kíván az 56-osnál. Reméljük, ez az év boldogabb, gazdagabb lesz, mint a régi. Boldog újévet ti Magyar hazátokat elhagyó emberek! Boldog újévet deportáltak, talán még találkozunk. Boldog újévet kívánok nektek, kiket megfosztott 1956 családjuktól, otthonuktól, lakásuktól! Boldog újévet, ti kedves hősök, kik most a hűvös Bakonyban fázva, s dideregve várjátok az 57-es év ajándékait! Boldog alvást, s pihenést, s újévet, ti kedves kis hős magyar gyerekek! Örök nyugalmat hősök, sírotokat hó borítja. Aludjatok kedveseink! Fogadjuk, ígérjük nektek, hogy nem hiába haltatok meg! Ti hősök, nem pedig ellenforradalmárok voltatok. Pihenjetek, nyugodjatok, álmodjatok! Mi őrizzük hős neveteket. Boldog újévet szegény, megtiprott, meggyalázott Magyarország! Százezrek szája nyílik ma ilyen beszédre. Azok az ajkak is ezt mondják, kiket kebleden ringattál, de el kellett tőled távozniuk. Fiaid kívánják hazám ezt! A meggyötört lelkű magyar hazafiak. Fogadd el tőlünk hazám a jókívánságot, s remélj, álmodj, regélj, csinálj egy szebb holnapot.”
Idén sem csalódtunk az ország legmenőbb '56-os programsorozatában
Galériánkban megtekintheti, hogy festett a Székesfehérvár belvárosában, a Magyar Szív - Magyar Szó Alapítvány szervezésében megtartott rendezvénysorozat. Tavaly már levettek a lábunkról, de most még nagyobbat fog szólni az, ahogy megelevenedik Székesfehérvár belvárosa. Nem állami rendezvényről van szó, hanem lelkes fiatalok hagyományőrző és példamutató tevékenységéről, amellyel az '56-osok örökségét próbálják továbbörökíteni.