Így nem valósítható meg az a cél, hogy 2 Celsius-fokon belül maradjon a globális hőmérséklet-emelkedés az iparosodás előtti időkhöz képest. Az egyezményhez csatlakozott 195 ország közül 183 tette meg felajánlását az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, amely a párizsi csúcstalálkozón kidolgozandó egyezmény alapjául szolgál.
A világ 10 legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója felelős az emisszió mintegy 70 százalékáért: Kína 24, az Egyesült Államok 15, az Európai Unió 10, India 6, Oroszország 4,9, Japán 2,9, Brazília 2, Irán és Indonézia egyaránt 1,6-1,6, valamint Kanada 1,5 százalékkal. Az egy főre jutó éves kibocsátásban Katar áll az élen 36 tonnával, őt az Egyesült Államok és Ausztrália követi 17-17 tonnával. A negyedik helyen Oroszország áll 11 tonnával, az ötödik Németország 9 tonnával, majd Nagy-Britannia 7,8 tonnával, Kína 5,4 tonnával és India 1,4 tonnával.
Az ENSZ adatai szerint az üvegházhatású gázkibocsátás 35 százalékáért az energiaipar, 24 százalékért a mező-és erdőgazdálkodás a felelős, 21 százalékot juttat a légkörbe az ipar, 14 százalékot a közlekedés és 6 százalékot az építőipar.
A globális emisszió 76 százalékát a szén-dioxid, 16 százalékát a metán, 6 százalékát a dinitrogén-oxid és 2 százalékát a fluor alapú gázok teszik ki.
Az ENSZ 2010-ben fogadta el a célkitűzést, hogy a klímaváltozás legrosszabb hatásainak - az áradásoknak, aszályoknak és a tengerszint-emelkedésnek - a megelőzéséhez legfeljebb 2 Celsius-fokkal emelkedhet a Föld légkörének hőmérséklete az iparosodást megelőző időkhöz viszonyítva. Ahhoz, hogy a 2 Celsius-fokos emelkedés tartható legyen, az üvegházhatású gázkibocsátásnak 2025-ben nagyjából 11-13 milliárd tonnával, 2030-ban 15-16 milliárd tonnával kell kevesebbnek lennie a felajánlott mennyiségeknél a tudósok becslései szerint.
Klímakutatók emlékeztetnek arra, hogy egy 2 Celsius-fok fölötti felmelegedésnek már visszafordíthatatlan következményei lennének. A brit meteorológiai szolgálat novemberben közzétett előrejelzése szerint már idén egy Celsius-foknál nagyobb lehet a Föld hőmérsékletének növekedése az 1850 és 1900 közötti időszak átlagához viszonyítva a januártól szeptemberig mért adatok alapján. Ezzel a Föld klímaváltozása túljutott a veszélyes felmelegedés kapujának tekintett 2 Celsius-fokos hőmérséklet-emelkedéshez vezető út felén.
A gyorsuló ütemű klímaváltozás komoly fenyegetést jelent a nemzetbiztonságra és az egyben a globális politikai konfliktusok katalizátora is.