Miközben szinte minden csapból a „szent” demokrácia csöpög, hogy milyen fontosak a „demokratikus alapértékek”, a „nép szava” és hasonlók, aközben az állampolgárok teljes kizárásával döntenének egy a hazánk és a kontinens jövőjét alapvetően befolyásoló szerződésről. Éppen az efféle „titokban” születő, csak a gazdasági háttérlobbik, a multinacionális óriásvállalatok kőkemény érdekeit szem előtt tartó egyezmények mutatják meg legvilágosabban, mekkora hazugság is az a valami, amit demokráciának neveznek. A manipulálás leghatásosabb tömegfegyvere, a média által „megdolgozott” emberek négyévente leszavaznak arra, akire kell, onnantól pedig megvan a joguk arra, hogy a miniszterelnöktől a hivatali ügyintézőig mindenkit lehülyézzenek.
Eközben a háttérben súlyos ügyek dőlnek el. A hivatalos – semmi rosszat nem sejtető – nevén Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (angol rövidítéssel: TTIP) az Európai Bizottság szinte teljes titokban kezdett tárgyalásokba az amerikai féllel másfél évvel ezelőtt. Az elenyésző tájékoztatások elsősorban hangzatos számok bedobásáról szólnak: arról, hogy a külkereskedelmi volumen milyen nagy arányban nőhet, hogy az Egyesült Államok, valamint az unió GDP-je ennyi és ennyi tizedszázalékponttal emelkedhet.
A létrejövő hatalmas gazdasági térség szabad kereskedelmét sulykoló – ismét hangsúlyozzuk: ritkaságszámba menő – híradásokban természetesen az a jolly jokernek számító érv is előkerült, miszerint a megállapodás új munkahelyeket „teremtene” – miközben a még szabadabbá váló piac az eddiginél is durvább hatással lenne mindennapi életünkre. Az adminisztratív és jogi „akadályoknak” nevezett körbe – amelyeket a mindenható piac érdekében persze eltüntetnének – a mára amúgy is minimális szinten lévő vámok mellett olyan szabályozások is beletartoznak, amelyek az élelmiszer-biztonságra, a vegyi anyagokra, és más környezetvédelmi szempontokra vonatkoznak.
E szempontok pedig azért jelentősek, mert az Egyesült Államok – gazdasági lobbikat képviselve – a tárgyalások során arra törekszik, hogy mindaz, ami náluk engedélyezett, automatikusan Európában is szabad legyen. Ne felejtsük, az Egyesült Államok egyetlen, világméretű környezetvédelmi megállapodást – például a sokat hivatkozott kiotói egyezményt – sem ratifikált, és a hormonkezelés, génmanipulálás mellett számos olyan eljárást engedélyez, amelyeket Magyarország vagy az egész Európai Unió nem.
Eljöhet hát a hőn áhított amerikai álom: a dömpingben előállított, hormonkezelt marhahúsok és klónozott csirkék, a génmanipulált élelmiszerek ideje.
A multinacionális lobbik befolyását mutatja az is, hogy vitás kérdésekben nem állami, hanem bizonyos magánbíróságok dönthetnének majd. A profitérdekelt testületek tagjai kifejezetten felhívhatják egyes multik figyelmét bizonyos jogorvoslati lehetőségekre. Ha például hazánk kekeckedne a génmódosított élelmiszerek miatt, el lehet képzelni, milyen kimenetellel döntenének ezek a „bíróságok” a TTIP alapján.
Nem véletlenül nevezik tiltakozó környezetvédelmi és más civil szervezetek Európa-szerte trójai falónak az egyezményt. Mire felocsúdunk, máris újabb lépést tehetünk gyarmattá válásunk amúgy sem túl rögös útján.