A korábban tanácsadónak felkért, titoktartási kötelezettsége alól mentesített Gerényi Gábor blogján írta meg, hogy pontosan mi volt az a terv, ami az elmúlt napokban óriási vihart generált az Index körül.
"Gerényi Gábor vagyok, legfőképpen média- és zeneipari vállalkozásokat szoktam indítani, különös, szokatlan ötletekből kiindulva, amelyeket hol én találok ki, hol pedig felkarolom, életre segítem mások ötleteit. Sosem voltam semmilyen hatalom embere, saját vállalkozásaimban megbízóimnak dolgozom, és nagyon szeretek gépeket, cégeket, életeket üzembe helyezni, beindítani. Az egyik ilyen furcsa ötletünk volt korábban az Index.hu néven ismertté vált internetes vállalkozás, amelyet néhány csodálatos barátommal közösen vertünk végig a semmiből, 1999-től kezdve, egy amerikai multi ellenében, méregdrága ügyvédek hadától fenyegetve."
- kezdi bemutatkozását.
"Amit nem szoktam: megszüntetni, szétverni, összebarmolni bármit is. Nem hiszem, hogy bárki példát tud hozni ilyesmire a pályafutásomból, mostanában viszont mégis ezzel vádolnak.A módszert, amit az Indexnek ajánlottam, szokatlannak és helytelennek nevezte több pályatársam – én viszont hiszek az ilyen szokatlan megoldásokban, néha nem megy másképp. Annak idején az Index.hu-ról is több neves médiaguru megállapította magánbeszélgetéseink során, hogy egy ilyen lap működésképtelen lesz, és ez a kötetlen, néha erős hangnem az összes nagyobb hirdetőt el fogja riasztani. Nem lett igazuk."
A mostani történet a rovatok külsős cégekbe való kiszervezéséről szólt, Gerényi szerint ilyen már kétszer is történt az Index életében:
- az autós rovat az Indextől részben eltérő arculatot kapott, az újságírókkal együtt az egészet egy külső cégbe helyezték, ez volt a Totalcar, ami sikeres akció volt: a csapat a ugyanúgy az Index szerkesztőségébe járt be, a politikai viharok nem érintették őket, a függetlenséggel pedig éltek is: született Totalcar-tévéműsor, könyvek és náluk futott be a hasznaltauto.hu
- a sportrovatból is önálló márkát próbáltak faragni Sport Géza néven, de ez kevésbé volt sikeres, a kereskedelmi osztály szerint az üzleti partnerek nem fogadták el a különös nevet, a cég kihátrált és helyreállították az eredeti állapotot
"A tartalomgyártást részben kiszervező Index koncepciója" 2010 körül fordult meg a fejében, a Google és a Facebook működését hozza példaként:
"A koncepciót ma már mindenki ismeri: a Google szinte egyáltalán nem költ tartalomelőállításra, inkább mások drága pénzen előállított tartalmait rendszerezi és csomagolja újra. Tartalomdisztribúciót végez. Fölöttük csúcstechnológiával megtámogatott, hajszálpontosan személyre szabott hirdetések jelennek meg, a hirdetők legnagyobb örömére."
Szerinte "magyar viszonyok közt az Indexnek van meg az az az internetes címe, amely versenyre tud kelni a két amerikai óriással tartalomdisztribúció területén".
A tartalomkiszervezési modellről még kifejti, hogy "az egy évtizeddel ezelőtt még szokatlannak ható gondolatok mostanra már trivialitások – a 2010-es évek tényleg erről az új paradigmáról szóltak, és a régi modellben dolgozó szerkesztőségek egyre kevésbé maradtak üzletileg versenyképesek. A két nagy tartalomdisztribútor cég magához vonzotta a reklámpénzek 60-70-80 százalékát a legtöbb nyugati piacon, így nálunk is, a hagyományos versenyzők pedig a maradékon osztoztak. A média üzleti pozíciója világszerte iszonyatosan meggyengült, aminek magyarországi vetülete az lett, hogy nagy múltú műhelyek vesztették el értéküket, és váltak felvásárolhatóvá fillérekért. Fel is vásárolták őket."
Gerényi szerint biztosan állítható, hogy a 2000-es években megalkotott modell ezt az évtizedet már nem éli túl, reformra szorul.
A kiszervezést továbbá így magyarázza: "A hosszúra nyúlt elméleti kitérő után: hogy jön mindehhez a kiszervezés? Hát úgy, hogy a 20-as évek várhatóan további tartalomdisztribúció-koncentrálódást hoznak, a nagy médiacégek világszerte arra készülnek, hogy erre a tevékenységre koncentráljanak – amellett, hogy a tartalomkészítés pénzelésében is részt vesznek, egy jól működtethető rendszerben: minden tartalomba fektetett fillérhez szigorú, jól követhető megtérülési mutatók tartoznak. Az állandó, havonta fizetendő költségeket mindenki próbálja alacsony szinten tartani, és minden gyártást projektalapon vizsgálnak – behozza-e a költségeket és az elvárt hasznot".
Gerényi elmondása szerint a terve nem arról szólt, hogy az Index teljesen álljon át erre a modellre, csak egy tegyen egy kicsi, de határozott lépést ebbe az irányba, ami sikeresség esetén folytatható. Két vagy három, most még belsős rovattal próbálta volna ki, aminek a lényege röviden: a rovat újságírói átkerülnek az Index-rovat-leányvállalatba, ahol a fizetést és a hosszú távú beszállítói státuszt "kemény szerződés garantálja". Ösztönzés- vagy prémiumképpen ebben a leányvállalatban tulajdonrészt kaphatnának az újságírók, a tartalmak jogai az ő birtokukban maradnának. Ezek a vállalatok önálló márkaneveket hozhattak volna létre, amelyeket az Index bevezet és értékessé tesz.
Gerényi szerint a függetlenség nem sérült volna: "Ebben a rendszerben a függetlenség véleményem szerint nem csökkent, hanem nőtt volna – hiszen a tartalomkészítés felelőssége és ellenőrzése teljes egészében kikerült volna a politikailag kitett központi cégből, és dolgozói vezetés alá került volna formailag és jogilag is. Az alternatív forgalomszerzési technikák pedig garantálták volna, hogy a tartalmak akkor is eljutnak olvasóikhoz, ha az Index-címlap nem tálalja őket elég erősen".
Írásában leszögezi, hogy "az érzékeny közéleti-politikai tartalmakat semmilyen esetben sem szabad kiszervezni, azt a központi cégnek közvetlenül kell kezelnie a továbbiakban is. A kiszervezésnek tehát politikai vonatkozása egyáltalán nem lett volna, viszont a kiszervezett rovatok a továbbiakban formálisan és ténylegesen is mentesülntek volna a politikai csatározások okozta problémák nagy részétől – minél ügyesebbek és önállóbbak, ezáltal függetlenebbek, annál inkább."
A teljes bejegyzés itt olvasható, jelen állás szerint ez a terv nem kerül megvalósításra.