Szinte már közhely, hogy az Orbán-kormány és orgánumai az utóbbi időben nem győzték elégszer hangsúlyozni azt a felfogást, miszerint az úgynevezett „béketábort” képviselik az Oroszország és Ukrajna között feszülő katonai konfliktusban. Ennek köszönhetően már gyakorlatilag mindenki kívülről fújja, hogy a kormányzati kommunikáció folyamatosan „azonnali békét”, „fegyverszünetet” sürget.
Arra azonban rendre nem térnek ki, hogy a gyakorta hangoztatott elképzelésnek pontosan hogyan kívánnak érvényt szerezni a nemzetközi politikában, és milyen feltételekkel ültetnék le egy asztalhoz a két háborúzó félt, hogy az valóban tartós békét eredményezzen.
Európában több, magát jobboldalinak tartó politikai erő álláspontja egybecseng ezzel az elsőre szépen hangzó szólammal, kimondva vagy kimondatlanul a háborút kirobbantó Oroszország mellett is kiállva. Nem úgy Olaszország miniszterelnöke, aki amúgy Orbán Viktorral jó szövetségesi viszonyt ápolt már tavaly szeptemberi megválasztásakor és azt megelőzően is. Giorgia Meloni választási győzelme után a magyar kormányfő akkoriban azt írta: „Több, mint megérdemelt győzelem. Gratulálok!”.
A Meloni-féle Olasz Testvérek párt azóta a Liga és a Forza Italia formációkkal együtt kormányozza az országot, ám a Salvini és a Berlusconi vezette koalíciós pártok inkább az oroszbarát narratívát osztják. S mivel Meloni nem csupán koalíciós partnereitől, de Európa más populista jobboldali erőitől is megkülönbözteti politikai irányultságát az orosz-ukrán háború kérdésében, mostanság kevéssé jutnak közös nevezőre az orbáni külpolitikával.
Ennek ékes példája, hogy Giorgia Meloni miniszterelnök múlt szerdán, az olasz szenátus előtt tartott beszédében elutasította az Oroszországgal való béketárgyalásokat sürgető felszólításokat. A European Conservative beszámolójában azt írja, Meloni megvédte kormánya ukránbarát álláspontját, miután a háború eszkalációjára hivatkozva Elisa Scutellà közölte, hogy szakítana ezzel. Az olasz 5 Csillag Mozgalom képviselőjét és más oroszpárti szereplőket Meloni azzal szembesítette, hogy szerinte egy szuverén nemzet rovására irányuló propagandát támogatnak, valamint az olasz kormányfő kijelentette, hogy a Moszkvával való békéhez most még nem állnak fenn a szükséges feltételek. Úgy látja, Scutellànak inkább Putyin számára kellene üzennie azt, hogy hagyja abba, nem pedig Olaszországnak kell felhagynia az ukránok támogatásával.
„Ez álláspontunk elárulása lenne. Mert azt jelentené, hogy elfogadjuk Ukrajna invázióját. Nevezzük nevén a dolgokat: ha mi leállunk, jóváhagyjuk Ukrajna invázióját. Én nem vagyok elég képmutató, hogy összekeverjem a megszállást a béke szóval”
– fejtette ki szenvedélyesen előadott válaszát Meloni, hozzáfűzve:
„Ahhoz, hogy tárgyalóasztalhoz üljünk, el kell dönteni, felszólítjuk-e Oroszországot, hogy hagyja abba az agressziót, és vonja ki csapatait Ukrajna területéről. Ön szerint felül kell-e vizsgálni Ukrajna határait, és hogyan? Ön szerint át kellene-e adni a népszavazásokkal elcsatolt területeket Moszkvának vagy sem? Ezt szeretném hallani, ha komolyan beszélünk a békéről, különben amit Önök tesznek, az csak propaganda egy független ország, egy szabad nép ellen, a nemzetközi jog ellen, és ez felelőtlenség.”
Meloni kétségkívül heves vérmérsékletű reakciója dacára láthatóan legitim kérdéseket feszegetett – így érdekes gondolatkísérlet lehet, hogy a hazai, békepártiságba csomagolt oroszbarát narratíva szószólói vajon hogyan reagálnának az olasz kormányfő fenti érvelésére. Ennélfogva változatlanul az egyik legfőbb kérdés az: milyen konkrét diplomáciai lépéssel, javaslattal mozdítanák elő a valódi békét Moszkva és Kijev között úgy, hogy azzal valamennyi hadviselő fél elégedett legyen, és ezáltal a háború ne újuljon ki ismét a jövőben?
(Címlapkép: Orbán Viktor és Giorgia Meloni. Facebook)