Nem Gulyás Gergely az első, aki többek közt a magyar nyelv ismeretének a hiányát okolja, hogy fontos kérdésekben nem jutunk dűlőre másokkal az Európai Unióban és a világban. Erről a fideszes miniszter egy felvidéki magyar nyelvű televízióban beszélt, ahol a riporter arról kérdezgette, hogy mi az oka Magyarország kívülállóságának „a rajtunk kívül sajnálatosan egyre uniformizálódó európai uniós politizálásban”. „Az biztos – válaszolta Gulyás -, hogy ha magyarul többen beszélnének, s ha a magyar nyelvet többen értenék, akkor a Magyarországgal kapcsolatos viták objektívebbek lehetnének. Bár sajnos nincs okunk azt feltételezni, hogy azok, akik ezekben a vitákban velünk szemben állva vesznek részt, azok törekszenek az objektivitásra, de mégis, néhány tény kevésbé lenne megkerülhető. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar egyedülállásnak az érzése nem évtizedek, hanem évszázadok óta jellemzi az országot, a nemzetfelfogást.”
Fölmerül a kérdés, hogy vajon melyek azok a „tények” – és itt nemzetközi, jogi kérdésekről van szó - amelyeket a magyarokkal vitatkozó partnerek csak magyarul érthetnek meg? Amelyek nem fordíthatók le és fejezhetők ki, nem írhatók körül egyáltalán az EU-ban használt nyelveken? A rövid válasz az, hogy az állítás nem igaz, nincsenek ilyenek.
Kicsit hosszabban, a cáfolatra jó példa Svédország és Finnország esete. A két nép nem érti a nyelvünket és kritizálnak is bennünket. Mindkét nép a NATO-hoz szeretne csatlakozni, s Oroszország miatt az ügy számukra eléggé sürgős. Csatlakozásukhoz azonban a magyar országgyűlés egyetértése szükséges, ám Törökország mellett, az EU-n belül egyedül miattunk húzódik eddig az aktus. A téma felbukkant a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjai februári tanácskozásán. Orbán Viktor azt kérte a frakció tagjaitól, hogy fogadják el a csatlakozási javaslatot, de többen azt kifogásolták vele szemben, hogy Svédország és Finnország politikusai az elmúlt években többször is durván, sokszor közönségesen sértegették Magyarországot, most pedig szívességet kérnek, ejnye. A szervezeteket ellentmondást nem tűrően irányító Orbán Viktor ekkor állítólag meghátrálásra kényszerült. A kormánypártok ugyanis úgy döntöttek, hogy nem hallgatnak rá, először parlamenti tárgyalódelegációt küldenek a két országba a problémás kérdések rendezésére.
Ellentétben a frakcióülésen magyarul zajlott vitával, a Hende Csaba által vezetett delegáció Svédországban és Finnországban nem ütközött semmilyen nehézségbe. A nyelvi különbségek ellenére is minden ment, mint a karikacsapás.
Vita nélkül, barátságos hangulatban teltek az órák és a várt eredmény született meg. „Támogatjuk Svédország NATO-tagságát” – jelentette be svéd újságírók előtt Hende, majd azt is megemlítette, hogy a svédek „hazugságokat terjesztenek Magyarországról”, és szükséges lenne a két ország bilaterális kapcsolatain javítani. „Kívánatos lenne, ha svéd politikusok, a kormány képviselői és az Európai Parlament tagjai nem sugalmaznák azt teljesen hazug állításokra alapozva, hogy Magyarországon problémák vannak a jogállamisággal” – magyarázta. Véleményét mindenki tudomásul vett és ment a dolgára.
Szerda délelőtt Finnországban folytatta látogatását a „vitarendező” delegáció. Antti Rinne, a házelnök helyettese később azt is megerősítette, hogy a magyarok semmilyen feltételt nem szabtak Finnország vagy Svédország NATO-csatlakozásával kapcsolatban. A delegáció finn újságírókkal is találkozott. Hende elmondta nekik, hogy magasabb szintre emelik és visszaterelik a normális mederbe a kétoldalú parlamenti kapcsolatokat. „Az elmúlt 10 évben magas szintű találkozóra nem került sor a két ország törvényhozása között, és ez meglehetősen szokatlan két testvérnép között” – mondta, nyilván ugor oldalról. Kijelentette azt is, hogy a finneknek tisztelniük kellene a magyarokat, „ezért kell új alapra helyezni az egymás iránti tiszteletet és a megbecsülést, hiszen vállvetve harcolni csak olyanokkal lehet, akikkel kölcsönösen tiszteljük és megbecsüljük egymást”. Az újságírók kérdéseire Hende egy finnországi kisebbségi ügyet említett, amit a magyar kormány soha nem dörgölt a finnek orra alá, ami viszont szerinte nem igaz a finnekre. Például a magyar igazságszolgáltatás és a bírói kinevezések kérdését az EU, a svédek és a finnek is kifogásolják.
Ahhoz, hogy a magyar delegáción véletlenül se hatalmasodjon el a kívülállóság érzése, egy finn újságíró közbevetése segített. Azt kérdezte, hogy vajon mindannak, amit Hende ott elmondott, mi köze van Finnország NATO-ratifikációjához? A magyar politikus kétszer is azt válaszolta neki, nem érti a kérdést, azután kiderült, hogy nem azért, mert a finnek nem beszélnek magyarul. Amikor ugyanis harmadszorra is megismételték neki, válaszolt: azért vannak ott, hogy a két ország kapcsolatairól beszéljenek.
A svéd és finn politikusok által fölvetett, néhány, a magyar kormány(lap) szerint problémásnak tekintett kérdéssel egyebek között itt lehet megismerkedni. A véleményekből látható, nekik nincs bajuk azzal, hogy nem értenek magyarul. Lényegében tisztában vannak a magyarországi tényekkel, annak ellenére, hogy nem értik a nyelvünket.