(„...Magamat nem sajnáltattam.
Sorsom mindenkor vállaltam.
Gyökérverő elszántsággal.
Dacot termő szívós fákkal. ”
Torma Mária:Mindenkor)
Óriási veszteség érte a magyar földet, fát, növényt szerető embereket, akik Bálint gazdától tanulták meg művelni kertjeiket, kicsiny vagy nagyobb földjeiket. 2020. június huszonegyedikén este, alig öt héttel százegyedik születésnapja előtt, elhunyt Bálint György, volt agrár-szakújságíró, parlamenti képviselő. A közismert televíziós személyiséget és számtalan, a szélesebb közönségnek is szóló szakkönyv nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő
szerzőjét, Bálint gazdaként szerette meg az ország.
Századik születésnapjához közeledve, lakóhelyének, Budapest tizenhatodik kerületének fideszes többségű önkormányzata leszavazta a díszpolgári kitüntetését. Egyes képviselők (pl. Vincze Ágnes) explicit módon SZDSZ-es múltjára hivatkoztak. Formailag nem őt leszavazva, hanem az egyetlen „kvótára” a nála szinte napra pontosan 69 évvel fiatalabb, „vidéki sanzonénekest” megválasztva.
Nagy volt a felháborodás, nem csak az ellenzéki értelmiség, hanem az átlagemberek körében is, ugyanis Bálint gazda egy egész országot tanított meg arra, hogy mit kezdjen a kiskertjében a fákkal, a veteményessel, a modern mezőgazdaság jegyében. Bár, a kertvárosi díszpolgárságot nem kapta meg, sorra tüntették ki az ellenzéki politikai szervezetek és civil kezdeményezések. MSZP Nőtagozatának díját követő napon kerületi civilek tisztelték meg „alternatív díszpolgársággal”,
aminek a ceremóniáját a zsúfolásig telt Legenda sörözőben tartották.
Néhány nappal később, a szlovákiai magyar hetilap, a Vasárnap kitűnő újságírónőjével, Vrabec Máriával együtt fogadott dolgozószobájában.
Bálint gazda 100 évesen is friss elmével válaszolt a kérdéseinkre, nem csak saját életeseményeit felidézve, hanem naprakész háttérismeretekkel rendelkezve kérdezett vissza az aktuális szlovákiai helyzetről is.
A képviselő-testület döntése nem bántja – mondta – ,
Rendszeresen kap leveleket, telefonhívásokat, járja az országot, ott segít, ahol tud. Nem csak előadásokat tart az országjárás során, hanem konkrétan megkoncepcionálja és megmutatja azt is, hogy hogyan lehet fenntartható módon művelt földgazdálkodással segíteni egy – egy, adott esetben perspektíva nélkülinek tűnő falu életét, munkahelyeket és minőségi élelmiszert egyaránt biztosítva. Ezeknek a projekteknek (pl. Tarnabod) kifejezetten örült.
Parlamenti tevékenységét azonban kudarcként élte meg:
„a ciklust végigvittem, ha már elvállaltam, de az egész frakcióban összesen ketten értettünk a mezőgazdasághoz. Az agrárpolitikában gyakran nem szakmai álláspontok ütköztek. Például a génmódosított termelés sem olyan fekete – fehér, mint amilyennek tűnik. Nem egyértelműen rossz. Vannak külföldön pozitív példák is. Olyan mennyiségű és jó minőségű élelmiszert előállítani, amire a növekvő népességnek szüksége van, kizárólag biogazdálkodásból előállítani nem lehet. Ezek a kérdések azonban nem érdekelték a közvéleményt. Gyakran, képviselői fogadóóráimon is inkább a veteményes műveléséről kérdeztek, mint a politikai kérdésekről”
- mondta Bálint gazda, aki ugyan nem egykori választókörzetében él (Érd), az interjú készültekor aktuális helyi ügyekkel is tisztában volt: éppen a segítségét kérték egy helyi, környezetpolitikailag aggályos beruházás ügyében volt választói.
Még egy évvel ezelőtt is újabb könyvén dolgozott: pár nap múlva jön át Bánó András, hogy dolgozzunk a „Bálint gazda – a száz éves kertész” című könyvön. - mondta. De nem csak szakkönyveket és memoárt írt, hanem szépirodalmat is olvasott:
– mutatott a kávéscsészék melletti régi, drapp borítójú könyvre, majd belelapozott: ezt a könyvet a méhek életéről és társadalmáról írta, de - természetesen – az emberekről szól, filozófiai mélységű fejtegetésekkel.
Bálint gazda a mauthauseni táborból tért vissza gyöngyöshalmaji birtokára, legtöbb családtagját kiirtották. Később, a kommunista rendszer is kisemmizte, elűzte a birtokáról. 1969-től 1981-es nyugdíjba vonulásáig a Kertészet és Szőlészet főszerkesztője. Újságírói életművéből fakadóan a MÚOSZ Aranytollas Újságírók Társaságának tiszteletbeli elnökeként is tevékenykedett.
Homonnay Gergely Facebook-bejegyzése alapján, Bálint gazda, azzal a megkötéssel, hogy csak a halála után teheti közzé, a következőt nyilatkozta neki:
„Ha meghalok, a hamvaimat szántsák be abba a földbe, ami az apámé volt, ahol felnőttem, és ami engem is azzá tett, ami vagyok.”
Legyen neki könnyű a föld, ahol nyugodni kíván!
Posta Ákos István