Áder János aláírta a rabszolgatörvényt és boldog új évet kívánt. Így akkor minden rendben?
Ennél cinikusabb megnyilvánulást még a NER mércéjéhez képest is ritkán látunk. Áder János ott volt azon a plenáris ülésen, amelyen ennek a törvénynek a szavazása is zajlott, pontosan tudhatja, hogy ami ott történt, az a házszabállyal és az alkotmánnyal is teljes mértékben ellentétes, de a magyar munkavállalók érdekeivel sem egyezik. Egy olyan ember, aki a környezetért, a levegőért, a vízért és mindenféle nagyon szép eszméért lelkesedik, a szívén viselhetné a szociális kérdéseket és a magyar munkavállalók sorsát is. Ki sem töltötte a számára rendelkezésre álló gondolkodási időt, több nappal előtte aláírta ezt a gyalázatos törvényt. Az Országgyűlésnek is visszaküldhette volna tárgyalásra vagy az Alkotmánybíróságtól kérhetett volna normakontrollt. Az egész NER, aminek Áder János is a része, egyáltalán nem érzékeli a valóságot, nem értik vagy nem akarják megérteni, hogy a magyar emberek 82 százaléka ellenzi ezt a törvényt. Érzéketlenek, arrogánsak és cinikusak.
Ez alapján Orbán Viktor is az lehet, a Kossuth Rádióban a tüntetéseket hisztérikus sikongatásnak nevezte.
Ilyen az, amikor valakit a saját talpnyalói és médiája teljes mértékben elzár a valóságtól. Orbán Viktor egyszerűen nem érzékeli a realitásokat, azt sem hajlandó tudomásul venni, hogy a Fidesz szavazók kétharmada sem támogatja a rabszolgatörvényt. A miniszterelnököt sajnálni tudom, hamarosan véget ér a királysága, mert aki ennyire nem érzékeli a valóságot, annak kongattak.
Több ismerősöm is azt mondta, hogy a törvény hatályba lépése után már nem lesz sok értelme tiltakozni. Meddig tarthatnak ki a tüntetések?
Most van csak igazán értelme demonstrálni. Eddig azért kellett tüntetni, hogy rábírjuk Áder Jánost a törvény visszadobására, most már azért kell nyomást helyezni a kormányra, hogy módosítson rajta vagy vonja vissza a jogszabályt. Ha kellő erővel vonulunk utcára, vannak rá módok, hogy ez megvalósuljon. Hallatlan és páratlan, hogy az adventi időszakban, mínusz fokokban ezrek vonuljanak a főváros és különböző megyeszékhelyek utcáin, összefogva különböző pártokkal és szakszervezetekkel. Ez reményt ad.
Nagyjából egy hét maradt 2018-ből. A választásról már rengeteg szó esett, milyen éve volt a Jobbiknak április 8. után?
Nagyon turbulens éven vagyunk túl, hektikus kampány zajlott, soha nem látott lejáratással, aminek főleg a Jobbik és elnöke volt a célkeresztjében. Vona Gábor távozásával vezetői csere volt és következett a sorok rendezése. Úgy érzékelem, hogy a választást követően volt hat hónapnyi levertség és csalódottság, amiből a párt sikeresen felállt. Azok, akik nem tudták feldolgozni a vereséget vagy nem tudták megemészteni a néppárti irányvonalat, távoztak a pártból. Akik maradtunk, építkezni kezdtünk. Nagyon jó azt látni, hogy ezt már a közvélemény-kutatások is kezdik visszaigazolni. A közvéleménykutatók legfrissebb mérései szerint 2 százalékkal erősödött a Jobbik, még a mostani tüntetéseket megelőző időszakban. A párt a csalódottságból és a bizonytalanságból sikeresen talpra állt és növekszik. Optimisták vagyunk 2019-et illetően.
A rabszolgatörvényt az Országgyűlésből ki tudták vinni az utcára, az ellenzéki pártok egyként álltak színpadra, erre számíthatunk a jövőben is?
A választásokat követően volt egy olyan elvárás, hogy ellenállást tanúsítva fel se vegyük a mandátumot. Mi azt mondtuk, hogy a parlament fontos hadszíntér, de messze nem az egyetlen. A Jobbikra 1,3 millió ember szavazott, amit fontos kimondani és tudatosítani. Ennyi ember várja tőlünk, hogy a kormánnyal szemben alternatívát mutassunk és küzdjünk. Mi ezt tesszük. Aki követi a parlamenti munkát, láthatja, hogy a Jobbik frakciója az ellenzékben a legnagyobb és a legfelkészültebb egyben. Az utca viszont legalább ilyen fontos hadszíntér a beszűkülő NER-ben. Fontos, hogy meghatározott ügyek mentén, amelyeket értékrendi alapon választunk, minden eszközt megragadjunk ahhoz, hogy eredményeket tudjunk felmutatni. Nem csak más pártokkal és képviselőkkel, hanem civil- és szakszervezetekkel is együtt tudunk működni. 2010 óta azt mondjuk, hogy nem a kezdeményező ideológiai hovatartozását nézzük, hanem az ügyet. Ha van egy szent és jó ügy, akkor annak érdekében bárkivel összefogunk, hogy a magyar embereknek segítsünk. Erről szól a politika: ez kompromisszumkészség. Értékelvű alapon beazonosítjuk az ügyeket, ezek mentén lépéseket teszünk a szélesebb összefogás felé, aminek a vezető ereje lehetünk. Ezt lehet látni a rabszolgatörvény kapcsán is.
AZ EP-választás a következő megmérettetés. Milyen változásokra számít nemzetközi szinten?
Nagyon komoly átalakulásokkal számolok. Az előjeleit már most lehet látni, a választás után teljesen át fog rendeződni az európai politikai térkép. Vége lesz annak a korszaknak, ami a II. világháború után alakult ki. Az ideológiai törésvonalak, amik létrejöttek, például a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták, a liberálisok vagy épp a zöldek között, elmosódó félben vannak és szerintem a következő időszakban teljesen el is tűnhetnek. Teljesen más törésvonalak mentén rendeződik újra az európai politika. Azt látom, hogy a most ismert pártcsaládok nagyrészt fel fognak bomlani. A Jobbik fontos célkitűzése, hogy a saját értékrendje szerint találjon magának egy pártcsaládot az Európai Parlamenten belül. Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor politikatörténetileg is átlépünk a XXI. századba. A Jobbiknak ebben meg kell találnia és definiálnia a saját helyét.
A most létező pártcsaládok közül egyik sem jöhetne szóba Önöknél?
Nem véletlenül vagyunk függetlenek az EP-ben. Ezek a régi törésvonalak olyan helyzetet alakítottak ki, amibe nagyon jó szívvel mi sem csatlakoztunk volna és minket sem láttak volna szívesen. Jelenleg a saját értékrendünk alapján a Konzervatívok és Reformisták pártcsaládja vagy a Néppárt bizonyos szekciói jöhetnének szóba. Utóbbi különösen nagy csoport, ezért csak egyes szegmensekről tudok beszélni. Talán ebben a kettőben sejlenek fel olyan kontúrok, amiben jelenleg el tudnám képzelni a Jobbikot, de meggyőződésem, hogy nekünk nem arra kell készülni, ami elmúlik, hanem arra, ami kialakulóban van.
Hogyan tölti az ünnepeket egy frakcióvezető?
Remélem, hogy hamarosan elkezdhetek ráhangolódni a karácsonyra. Az elmúlt hetekben, napokban ez egyáltalán nem sikerült. Amióta politikai pályán vagyok, ez mindig kihívást jelentett, de az idei év ebből a szempontból is felülírt minden képzeletet. Szeretnék nagyon sok időt tölteni a családommal és szeretnék végre eleget aludni és pihenni. Ráadás, hogy végre nekiláthatok azoknak a könyveknek, amiket az elmúlt egy évben felhalmoztam.
(Címlapfotó: Béli Balázs / alfahir.hu)