Európa nagyon helyesen felismerte (Putyin csatlósait leszámítva), hogy Oroszország megállításának legkézenfekvőbb módja az, ha gazdaságilag, és technikailag elszigeteljük. Ám miközben az európai szankciók hatékonysága egyre nyilvánvalóbb, az is mind látványosabb, hogy a legszélesebb körű nemzetközi összefogás még mindig hiányzik, az ukrán háború pedig még mindig tart.
Noha immár az orosz mindennapokban is komoly fennakadásokat okoznak azok a szankciók, amelyeket Európa Moszkvával szemben életbe léptetett, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az elsődleges cél nem az orosz polgárok életének ellehetetlenítése, hanem az orosz katonai képességek meggyengítése. Éppen ezért álltam értetlenséggel azon kezdeményezések előtt, amelyek például az orosz állampolgárok európai beutazását nehezítették volna meg.
Mindeközben pedig azt látjuk, hogy Kína, Irán, vagy éppen India továbbra is részt vesz nem csak gazdasági, de katonai jellegű együttműködésekben is az orosz féllel. Lehet persze, hogy a tőlük beszerzett technika fejlettségét tekintve nem vethető össze a nyugati világból származóval, mégis, amikor Ukrajna városait az orosz hadsereg iráni drónokkal támadja, nem mehetünk el szó nélkül a jelenség mellett.
Úgy gondolom, hogy itt volna az ideje annak, hogy Európa ne csak Oroszországra helyezzen nyomást, de mindenki másra is, aki Oroszországgal együtt működik. A megkerülhető szankció ugyanis nem igazi szankció. Az Európai Parlamenti plenáris ülésén ezért azt javasoltam, hogy a korlátozásokat terjesszük ki minden olyan személyre, vagy vállalatra, aki Oroszországnak olyan szolgáltatást nyújt, amelyet Európa a saját gazdasági és katonai szereplőinek tilt. Csak így érhetjük el valódi célunkat: a háború lezárását. Ehhez pedig az orosz katonai képességek megtörése kell.
Az eredeti cikk ezen az oldalon olvasható.