De akadnak olyanok is, akik úgyszólván művészi szintre tudják emelni a halogatás képességét. Természetesen a priorizálással önmagában nem is lenne semmi probléma, ám ha végül a nyakunkba zúdul milliónyi dolog, esetleg komolyabb következményekkel szembenéznünk, akkor egészen biztos, hogy alaposan megbánjuk a dolgot. De hogyan hagyhatnánk fel vele?

Ha egyedül nem megy, az önismeret fejlesztésével is előbbre juthatunk

Az OnlinePszichológus szolgáltatásának keretén belül akár online is igénybe vehető a pszichoterápia, amely egyengeti az utunkat ezen a téren. Ha például sehogy sem bírunk véget vetni a rossz kapcsolatunknak, illetve akkor sem állunk fel a munkahelyen, ha megoldhatatlan gondokkal szembesülünk, akkor bizony fontos feladatokat odázunk el.

Az, aki krónikus halogató, szinte minden teendőjét későbbi időpontra tolja, képtelen idejében nekilátni. Ez egyébként neki, sőt, még a környezetnek is kellemetlen. Utóbbi joggal fogja megbízhatatlannak titulálni, de a halogatónak is rossz érzése van attól, amit csinál.

A krónikus halogatók csoportjai

Habár magában a halogatásban megegyeznek, mégsem ugyanaz az indíttatás áll a háttérben. Vannak, akik csak a tökéletessel érik be, képtelenek elkezdeni a dolgot, mert úgy érzik, úgysem felelnek majd meg az elvárásoknak. Az álmodozó sokszor elszakad a realitástól, s ez akadályozza abban, hogy nekiveselkedjen, míg az aggodalmas típus szorongást él át, s rosszul viseli a teendő elvégzésével járó komfortzóna-elhagyást.

Aztán akad olyan krónikus halogató is, aki túlságosan motiválatlan, s a külső nyomás nélkül képtelen megküzdeni a feladatokkal. Akad olyan is, aki dacból halogat, így mások elleni lázadásból nem végzi a feladatát.

Aki túlteljesíteni akar, az mindig túlvállalja magát, s emiatt nem tud időben elkészülni. A kényelmes pedig a stresszt kerüli, a pihenést helyezve előtérbe.

Jellemző tulajdonságok

Gyakran impulzív személyekről van szó, akik nem elég erősek az önkontroll és a lelkiismeret terén. Sokszor a gyermekkorban gyökerezik ez a jellemző, például abból kialakulva, hogy túlságosan sokat vártak el tőlük a szüleik, ami felébresztette bennük a kudarctól való félelmet, s emiatt alakult aztán ki a halogatás szokása. A másik oldal a túl engedékeny szülői magatartás következménye, amely gyakran vezet alulteljesítéshez és szorongáshoz.

Mit tehetünk ellene?

Az okok felderítésére mindenképpen szükség van a sikerhez. Ez pedig már önmagában feltételezi az önismeret fejlesztésének szükségességét. Így tehát terápia, konzultáció, illetve önismereti csoport fog kelleni ahhoz, hogy szembenézzünk a levetkőzni kívánt tulajdonságunkkal, s kiegyensúlyozottabb, boldogabb életet élhessünk.