Ha a demokratikus rend nem teremt jobb, élhetőbb világot, mint a kádárizmus puha diktatúrája volt, akkor elfordulnak tőlünk - jelentette ki Gyurcsány, amit egyébként azzal magarázott, hogy a magyarok túlnyomó többsége Kádár alatt jobban élt, mint most; 1956 és 1989 között az átlagjövedelem a háromszorosára emelkedett, míg az elmúlt huszonöt évben lényegében nem változott semmit, milliónyian élnek rosszabbul, mint korábban.
A vörös báró ennél nagyobb kritikával talán nem is élhetett volna az elmúlt 25 év pártjaival, politikájával szemben, amelynek egyébként nemcsak szerves része, de annak egyik emblematikus figurájaként tartja majd számon a magyar történelem.
Szóval, Fleto kiútként tekint most a kádárizmusra, így nem meglepő az a mozgalmi ábránd, plakátokra kívánkozó parancs, hogy:
Merjünk ütemesen minimálbért növelni!
Öt éven belül a minimálbér legalább legyen egyenlő a minimális megélhetési költséggel - szögezte le a milliárdos, majd további engedményeket is eszklözölve kijelentette: minden embernek állampolgári jogon hozzá kell jutnia az emberi élet fenntartásához elengedhetetlenül szükséges víz- és árammennyiséghez.
Minden szaván érezni a letűnt korok bizsergését, a forradalmár szenvedélyét, a nép, a proletariátus igényeinek, érdekeinek a leghatározottabb képviseletét.
Legyen elég víz, áram és minimálbér!
Miféle hatmillió?
Ám a legjobb még csak ezután következik, mert tartogat még meglepetéseket a Kádár-imitátor.
Hogyan lehet a kiábrándultságot újra reménnyel felváltani? - tette fel a kérdést a zseniális szónok, hiszen, amint meg is világította: a korábbi megoldások erre nem adnak választ. Új lehetőségként ajánlotta hallgatósága figyelmébe a DK elképzeléseit, amelyeket Az elfeledett hatmillió ember programja címmel gyűjtöttek össze.
Aki megfejti az összefüggést a hatmillió és a minimálbér-növekedés között, az vigyázzon, mert lehet, hogy egy rúgóra jár az agyuk.