Jó reggelt! A politika verseny

Jó reggelt! A politika verseny

Gyurcsány Ferenc közös ellenzéki listát és közös miniszterelnök-jelöltet akar 2022-re. Vona Gábor szerint a DK elnökének javaslata „egyszerre erkölcstelen, rossz és veszélyes”. Vélemény az Alfahíren.

A 2019-es évet egy személyes hangvételű publicisztikával zártam, amelyben többek között azt írtam, hogy azok az erők formálhatják majd az ellenzéket, amelyeknek ehhez a legerősebb lesz a támogatottságuk, a százalékok tekintetében a legnagyobb biztos szavazói bázissal rendelkeznek (jelenleg a DK áll a legjobban az ellenzéki pártok közül).

Figyelem: ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.

Azt is írtam (amit a Magyar Hangban fogalmaztam meg először), hogy bármennyire is eredményes volt az összellenzékiség az önkormányzati választáson, ha távolabb tekintünk egy esetleges kormányváltásnál, akkor muszáj feltenni a kérdést: kiknek adnánk lehetőséget az Orbán-kormány utáni idők plurális társadalmának felépítéséhez? Egy politikai generációváltás mellett érveltem.

Mert hát nem mindenkinek elfogadható, hogy az ellenzéki sikerek farvizén szépen lassan visszaszivárognak a 2010 előtti balliberális kormányzás erői és figurái, akiknek egyébként a 2010-es fideszes kétharmadot köszönhetjük.

Arra is felhívtam a figyelmet: ha valamely ellenzéki pártnak nem tetszik a jelenlegi ellenzéki sorrend, akkor karakteres politizálást kell folytatnia (meg kell tudnia önmagát határoznia), akár úgy, hogy értékkonfliktusokat vállal, mert csak így építheti a saját szavazói bázisát.

Azzal zártam a gondolataimat, hogy az erőviszonyok fényében fog eldőlni 2022-re: az ellenzéknek hány listája, hány miniszterelnök-jelöltje, milyen programja lesz, valamint kik indulhatnak az egy az egy ellen felállás szerint a kormányoldallal szemben a választókerületekben. „Az előttünk álló 2020 - ami az együttműködés mellett az ellenzéken belüli versenyzés éve is lesz - minden bizonnyal közelebb fog vinni ezen kérdések megválaszolásához” - fogalmaztam.

A verseny, a vita elrajtolt. Gyurcsány Ferenc azzal indította az évet a Facebook-oldalán, hogy azt írta: világos alternatíva kell, egy közös miniszterelnök-jelölt, egy közös lista, mindenhol csak egy egyéni ellenzéki jelölt. „Egy az egy ellen. Így lehet győzni.” Mondta ezt már ő korábban is, de jelzésértékű, hogy ezekkel a tételekkel indította az évet.

Nem várt helyről kapott választ. A vlogger Vona Gábor, a Jobbik volt elnöke szerint Gyurcsány javaslata „egyszerre erkölcstelen, rossz és veszélyes”. A koordinált indulást támogatja, de a közös listát és a közös miniszterelnök-jelöltet nem. Vona úgy gondolja, hogy a közös lista és a közös miniszterelnök-jelölt valójában nem a kormányváltást segíti, sőt, „a teljes listás összefogás valójában nem a kormányváltás miatt fontos a DK-nak, hanem a saját hatalmi céljai miatt.” Merthogy jelenleg a DK a legerősebb ellenzéki párt, vagyis „ő adná a miniszterelnököt (valószínűleg Dobrev Klárát), és ezzel Gyurcsány Ferenc surranópályán visszakerülne az ország élére.” Vona azt írta a Facebook-oldalán, hogy a választókerületekben kell legyőzni a Fideszt (mindenhol egy közös jelölt), listán pedig meg kell szerezni a legtöbb szavazatot (legalább két lista). „Az egyéniben döntünk a kormányváltásról, listán döntünk az új kormányról.”

Jó reggelt!

Jó néhányan hónapok óta próbáljuk felhívni az ellenzéki oldalon (jóval előbb, hogy az úgynevezett Fidesz árvái ráébredtek volna ellenzéki mivoltukra) a még magukat jobboldaliaknak, konzervatívoknak valló, az óbaloldalt (MSZP, DK) nem kritikátlanul partnerként elfogadó véleményformálóknak, illetve pártpolitikusoknak a figyelmét arra, hogy a politika verseny.

A kormányoldallal szembeni együttműködés lehet alap, de az érdekérvényesítés és az értékkülönbözőség konfliktusok felvállalását is jelenti.

Kaptunk is érte elég támadást, mert azt mondtuk, azt írtuk, hogy az ideológiák kora nem járt le, és az identitásnak fontos szerepe van a csoportképzésben, valamint a politikai közösségek létrehozásában/erősítésében.

Most, amikor egyre nyilvánvalóbbá kezdenek válni az ellenzéki erőviszonyok, azután, hogy az EP-választás eredménye átírta az erősorrendet, most, amikor már túl vagyunk az önkormányzati választásokon, most, amikor elkezdődhet a felkészülés 2022-re, úgy tűnik, egyre többen kezdik felfogni a politikaformálók közül: az diktál, aki erősebb, az alakítja az ellenzéket, akinek nagyobb a támogatottsága, annak van bázisa, akinek van mit mondania az ellenzékiségen túl.