Tehát Sándor -mert muszáj minden talált állatnak húsz percen belül nevet adnunk- a kertünk közepén vívott élet-halál harcot, merthogy a két macskám -akiket szintén nem a gólya hozott a családba-, meg a szomszédból átjött még kettő-három társuk éppen vadászati hajlamukat élték ki. Nem volt elég a tasakos, ez mégiscsak valami igazi, valami finom.
A madár közeléből való szakszerű "siccinnenak.vaanyádat" macskaeltávolítást követően némi taktikai bekerítéssel Sándor bekerült egy macskahordozóba (mibe másba?), majd kapott vizet is. Az eszünkbe sem jutott, hogy Sándor nem élvezi a védett madarak klubjának tagsági előnyeit, mi csak azt láttuk, hogy madár, aranyos, hát ne haljon már meg itt nekünk macskaügyileg.
Szóval ment a netes keresés, mégis hova lehet vinni egy sérült madarat? Hamar megtaláltuk, hogy a Fővárosi Állatkerten belül lévő Magyar Madármentők Alapítványához lehet vinni Sándort, így telefonáltunk is, hogy mitévők legyünk. A vélhetően portaszolgálatot ellátó kolléga talán rosszul tudta, hogy mit lehet fogadni és mit nem, így a szarkával kapcsolatban is lehetőséget kaptunk, hogy reggel 9-től átvegyék tőlünk az állatvédők. Elindultunk.
Sándor szerintem még soha nem autózott, legalábbis erre utal az, hogy szépen kikente fehér temperával a hordozó alját. Meg amúgy is egy madár, ugye.
De azért talán valahol élvezte, kivéve a kátyúkat, amiket még a madarak is utálnak.
Az állatkerthez érve aztán jött a meglepetés a bejáratnál, hogy szarkát nem fogadnak. Mondom megilletődötten, hogy nekem a telefonban nem úgy tűnt, szóval végül simán bemehettem, még térképet is kaptam, hová menjünk Sándorral. A Madármentő Állomásra belépve már szemlesütve érkeztem, tudtam, hogy nem lesz egyszerű a menet, de a kishaver talán életében először élvezhet némi diplomáciai előnyt.
Szerencsére -noha ismét elmondták, hogy szarkát nem fogadnak- ha másért nem is, a félretájékoztatásom miatt Sándor kikerült a dobozból. No persze őszintén megmondom, fogalmam sincs mit tettem volna, ha nem adhatom őt át - tegyem le a Városligetben egy fa alá? Kenjem a hajamra? Próbáljam életben tartani otthon, macskák között? De most tényleg. Egyszerű állatbarátként csupán nem szeretnék a sorsára hagyni egy sebesült állatot, Sándor ráadásul jó fej volt, és azóta a Wikipediáról azt is megtudtam, hogy az egyik legintelligensebb madár, aminek én-tudata van, és eszközöket is képes használni. Tehát vannak emberek, akiknél okosabb.
A madármentők viszont rossz hírrel is szolgáltak: Sándor jobb szárnyát kihúzva látszódott, hogy ízületnél vannak a törések, ő bizony többé már nem fog repülni. Ráadásul megtudtam, hogy a macskatámadások után 98 százalék az esély a három napon belüli halálozásra, mert ilyenkor sok a belső sérülés is.
Kedves Sándor, én nem tudom mi lesz veled, remélem egy kifutón azért még el fogsz ugrándozni egy darabig, csak ígérd meg, hogy a macskákat kerülöd a jövőben. A madármentőknek ezúton is köszönöm a rugalmasságot és a jószándékot, neked pedig minden jót, haver!