Matteo Renzi olasz miniszterelnök katonai beavatkozás helyett azonban nemzetközi diplomáciai fellépést sürgetett az ENSZ égisze alatt, cáfolva, hogy Itália csapatokat küldene az észak-afrikai országba.
Matteo Renzi úgy fogalmazott, hogy a mostani a "józan ész" és nem a katonai beavatkozás ideje. Az olasz miniszterelnök hozzátette, Líbiában 2011 óta ellenőrizhetetlen a helyzet. Matteo Renzi kormánya tagjainak, Paolo Gentiloni külügyminiszternek és Roberta Pinotti védelmi miniszternek korábbi szavait korrigálta, akik szerint Olaszország kész a Líbiába küldendő nemzetközi koalíció élére állni. Az olasz védelmi tárca vezetője egyenesen 5 ezer olasz katona bevetéséről beszélt abban az észak-afrikai országban, amely Itália déli szomszédjának számít.
Az olasz sajtó hangsúlyozta, hogy az IÁ fegyveresei - akik az utóbbi hónapokban több videóüzenetben is Róma és a Vatikán elleni támadással fenyegettek - 350 kilométerre közelítették meg az olasz partokat. Abdullah al-Thani líbiai miniszterelnök kijelentette, hogy ha a nemzetközi közösség nem lép fel, az IÁ megérkezik Olaszországba.
A Libero jobbközép olasz napilap keddi száma szerint az IÁ "fejeket metsző" katonái Itália küszöbén állnak, az egykori olasz gyarmat fanatikusok kezére került. Az újság úgy látja, hogy miközben Matteo Renzi menekül a felelősség elől, a Líbiát bombázó Egyiptom fogja megvédeni Olaszországot. "Jön az IÁ, fegyverkezzünk!"- írta a Berlusconi-család birtokolta Il Giornale. Az olasz jobboldali ellenzékhez tartozó 5 Csillag Mozgalom (M5S) és az Északi Liga pártja ugyanakkor határozott nemet mondott a Líbiával szembeni esetleges olasz katonai fellépésre. Matteo Salvini a Liga elnöke szerint a pénzhiánnyal küzdő olasz fegyveres erők képtelenek harcba bocsátkozni a Líbiát uraló több tucat fegyveres csoporttal szemben. Olaszország háborút indít Líbia ellen? - kérdezte az Internazionale hetilap úgy vélve, hogy egy olasz részvétellel indított nemzetközi békemisszió se fegyvertelenül vonulna be Líbiába.
Az észak-afrikai állam Itália számára mindig is legközelebbi és a legkomplikáltabb tengeri szomszédnak számított. Líbia 1934-43 között olasz kolónia volt, akkor több mint 120 ezer olasz lakossal, számuk a hatvanas évekre egynegyedére csökkent. Az 1969-ben hatalomra került Moammer Kadhafi kiutasította az olaszokat Líbiából, ennek ellenére továbbra is Róma szövetségese maradt még akkor is, amikor Kadhafi 1986-ban rakétákat lőtt ki a dél-olasz Lampedusa szigetén levő NATO-központra. A Kadhafi vezette Líbiát terrorizmussal vádoló Egyesült Államokkal szemben az utóbbi évtizedek római kormányai soha nem szakították meg az afrikai állammal való barátságot - a közös olasz-líbiai történelemre és főleg az Olaszországba a mai napig Líbiából érkező kőolajra és gázra való tekintettel. 2006-ban feldühödött tömeg támadta meg a líbiai Bengáziban az olasz konzulátust azután, hogy az Északi Liga egyik minisztere Mohamed-karikatúrákat ábrázoló pólót viselt. 2008-ban a volt kormányfő Silvio Berlusconi és Kadhafi békeszerződést írt alá, amelyben Olaszország 5 milliárd dolláros kártérítésre vállalt kötelezettséget a gyarmatosítás okozta károkért.
Az olasz sajtó most arra emlékeztetett, hogy 2011-es halála előtt Kadhafi arra figyelmeztette Olaszországot, nélküle a terrorizmus megszállja a Földközi-tengert. A líbiai helyzet rosszabbodásának első következménye az olasz partokra érkező illegális bevándorló hullám ugrásszerű erősödése. Az Észak-Afrikából induló hajókat ugyanis az emberkereskedők majdnem kivétel nélkül Líbiában teszik tengerre.