Régi történet
Már a római korból ismerünk olyan hadihajókat, amik a Dunán teljesítettek szolgálatot. Egy ókori római hadihajó maradványa a Mainzi Múzeumban van kiállítva, a történelmi források szerint a limes mentén teljesített szolgálatot, ez az első tárgyi bizonyíték a dunai hadihajózásról.
A honfoglalók ismerték a Duna stratégiai jelenetőségét, de nem rendelkeztek folyami erőkkel. Az Árpád-ház uralkodói dereglyéket ugyan alkalmazásba állítottak, de ezek inkább csapatszállító eszközök voltak, mintsem hadihajók.
Luxemburgi Zsigmondnak viszont valódi flottája volt, sőt, Szendrő váránál a szárazföldi erőket is támogatták hajókról. Hunyadi János sajkákkal és dereglyékkel törte át a török folyami erők blokádját Nándorfehérvárnál.
Hunyadi Mátyás is komoly folyami erőkkel rendelkezett, több mint háromszáz naszád, gálya és dereglye állt a szolgálatában, a gályákat erős tüzérséggel is ellátták. Az egyágyús, puskás darabontos naszádok feladata volt, hogy védjék a gályákat.
Az ország szétszakadása után sajkások vették át a naszádosok helyét, a törökök kiűzése után szintén sajkások védték a hajózható folyókat és a határt.
1848. július 25-én aztán vízre bocsátották az első igazi magyar hadihajót, a Mészáros gőzöst, ezt a napot tartják a magyar hadihajózás megszületésének.
Meglepő sztorik
A kiállításon azt is megtudhatjuk, hogy magyar tengerészek és matrózok messzebbi vizeken jártak, mint gondolnánk. Az 1786-ban II. József által megalapított haditengerészet az első világháborúig szerepet vállalt több európai és tengeren túli műveletben.
Részt vettek a napóleoni háborúkban, az 1821-es görög függetlenségi háború idején a kalózok elleni harcban, 1840-ben az egyiptomi alkirály elleni koalícióban, de 1900-ban még a kínai bokszerlázadás leverésére alakult nemzetközi szövetségben is.
Nem csak hadműveletekbe, hanem kutatóexpedíciókba is beszállt a haditengerészetet, többek között a Jeges-tenger és a Csendes-óceán feltérképezésekor.
Ennek a flottának a története az első világháborúval ért véget, melynek során a Távol-Keleten harcoló Kaiserin Elisabeth cirkáló kivételével az Adriai-tengeren tevékenykedtek. A kiállítás ezt a négy évet hivatott bemutatni.
A világháborúban
1914 előtt gyakorlatilag minden haditengerészet „második Trafalgarra” készült, de végül a brit-francia-olasz túlerő ellen az osztrák-magyar flotta részéről nem került sor Adrián kívüli hadműveletekre.
A mindent eldöntő ütközetek, a tengerek feletti kizárólagos uralmat biztosító hadműveletek helyett az Adria feletti ellenőrzés megtartása volt az elsődleges cél, ami sikerült is.
A viszonylagos tétlenséget erősítette, hogy mindkettő fél a másiktól várta a nagy csata megnyitásának első lépését, de a túl nagy kockázat miatt végül egyikük sem döntött a frontális ütközet mellett, ezért, ahogy John Keegan fogalmaz, elmaradt
„a talpig vasba öltözött csatahajókkal előadott látványos Istenek alkonya.”
A kiállításon a hadihajó makettek vannak főszerepben, kiegészítve számos érdekes, eredeti dokumentummal, például Horthy Miklós kézzel írott levelével az otrantói csata után.