"Jogilag a hálapénz nem más, mint korrupció"
- szögezi le Dr. Kálló Antal sebész főorvos. Ugyanakkor hozzáteszi: ezzel együtt az orvoslás szinte minden szakágában jelen van, és ha egyáltalán valaha is lehetséges lesz visszaszorítani, akkor az nagyon nehéz folyamat lesz. Hosszú évtizedek óta létező, több generáció reflexeibe beleivódott jelenségről van ugyanis szó.
A hálapénz először az ötvenes években került a politika terítékére, amikor a kommunista párt vezetése tárgyalt a kérdésről - emlékeztet Kálló. Rákosiék leszögezték, hogy ez a gyakorlat összeegyeztethetetlen a "szocialista erkölccsel" - majd megállapították, hogy ennek kiváltásához olyan mértékű béremelésre volna szükség, amelyre nincs pénz. A városi legenda szerint Gerő elvtárs mondta ki a végső szót:
"Akkor tartsa el az orvost a beteg!"
Onnantól kezdve ezt a rendszert - annak ellenére, hogy papíron a mai napig törvénytelen - kvázi legalizálták, az állam pontosan tudja, mi folyik az egészségügyben, de nem tesz semmit. Persze nehéz is volna üldözni a paraszolvenciát egy olyan rendszerben, ahol
egy kezdő rezidens orvos alapbére a legtöbbször nem haladja meg a nettó 150 ezer forintot,
és az idő múlásával is csak lassan, és csekély mértékben növekszik.
"A bérek nevetségesek, az orvos pedig, ha nem akarja, hogy a családja éhen haljon, tartja a markát"
- foglalja össze a helyzetet a Kálló Antal.
Hozzáteszi: nem csak jogilag és morálisan elfogadhatatlan ez a gyakorlat, de
súlyosan roncsolja a beteg és az orvos személyes viszonyát is.
Utálja is mindenki. Egy tavalyi kutatás szerint az orvosok harmada teljesen elutasítja, 96 százalékuk ugyan együtt él vele, de megalázónak és károsnak tartja a hálapénzt - amely mégis jelen van szinte az egész egészségügyben. Az ország szegényebb régióiban persze sokaknak egyszerűen nincs miből adniuk. Ám gyakran még ők is kifejezik "hálájukat", ha máshogy nem, legalább egy pár tojással.
Akadnak ugyanakkor olyan orvosok is, akik kifejezetten rákaptak a keresetkiegészítésre, és horribilis összegeket fogadnak - olykor egyenesen várnak - el a betegektől.
"Sokszor százezrekben mérhető egy-egy komolyabb műtét tarifája"
- mutat rá Kálló. Ám ez - persze jóval kisebb összegek szintjén - igaz a nővérekre, de még a boncsegédekre is, akik úgynevezett "borotvapénzt" kapnak, hogy külsőleg rendbe szedjék az elhunyt betegeket. Ők még kevesebb bérért dolgoznak, így még inkább bele vannak kényszerítve ebbe a helyzetbe.
A jelenség a betegek visszajelzései és az egészségügyi dolgozók szerint is a szülészeteken harapózott el a legjobban. Egy megyeszékhelyen gyermekorvosként dolgozó, neve elhallgatását kérő doktornő szerint az ő osztályukon ritka a hálapénz, ám
a terhesgondozás és a szülések után majdnem minden esetben fizetnek a páciensek 50-100 ezer forintot.
"Akad olyan szülészorvos, akinek van képe azt mondani a jól szituált vállalkozó lányának és a reszkető térdű gazdag papának, hogy félmillió, vagy egymillió lesz a szülés"
- mondja Kálló Antal. Hozzáteszi: ha az orvos előre kiköti a "hálapénz" összegét, az már nem egyszerűen kényszermegoldás. Úgy véli,
ami egyes szülészeteken folyik, az nem egyszerűen erkölcstelenség, hanem hivatalból üldözendő büntetőjogi kategória.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, ha az osztályvezető célzottan osztja le a várhatóan hálapénzzel kecsegtető betegeket. A neve elhallgatását kérő doktornő azt mondja: az ő kórházukban is nyílt titok, hogy van olyan osztály, ahol bizonyos műtéteket kizárólag a főorvos végezhet el.
"Így ő ezeknek a beavatkozásoknak a specialistája lesz, a betegeknek esélyük sincs máshoz menni, így persze a hálapénz is neki jut."
- osztja meg velünk tapasztalatait.
A kör négyszögesítése
Kálló Antal szerint olyan jelentős béremelésre volna szükség, amelynek eredményeképpen a magyar orvosok fizetése legalább megközelítené nyugat-európai kollégáik jövedelmét.
"Ez azonban szinte lehetetlen, hiszen nyugaton nyolcszor-tízszer annyit keresnek az egészségügyben, mint nálunk."
A rezidensek számára létrehozott Markusovszky-ösztöndíj kifejezetten előírja, hogy kedvezményezettjei soha semmilyen hálapénzt nem fogadhatnak el. Ám a képzés végeztével az orvosok elvesztik ezt a juttatást, és így jövedelmük a legtöbbször alacsonyabb lesz, mint egy rezidensé. Nem csoda, ha hamar kikopik belőlük a boríték makacs visszautasításának magasztos szándéka.
Balog Zoltánt annyira nem zavarja
2015 végén "1001 orvos hálapénz nélkül" névvel Facebook-csoport alakult, amelyhez rövid időn belül orvosok százai csatlakoztak. A mozgalom nyílt levélben fordult Balog Zoltánhoz, aki hosszú ideig válaszra sem méltatta őket, majd egy semmitmondó, kormányzati propaganda-közhelyekkel telepakolt választ küldött nekik, hansúlyozva a kormány egészségügyben elért eredményeit.
Dr. Lukács László jobbikos országgyűlési képviselő írásbeli kérdést intézett az emberminiszterhez, aki szinte szóról szóra ugyanazt a "választ" küldte neki, mint a tiltakozó orvosoknak. A kormányzat részéről azóta is mély hallgatás övezi a témát.
Ha már a bérek rendezésére nincs elég forrás, a finanszírozási rendszer átalakítása reálisabb megoldásnak tűnik - vélekedik Kálló Antal.
Ha az orvosok egy-egy vizsgálattal, vagy beavatkozással az egészségbiztosító felé számolnának el korrekt, rögzített árakon,
akkor méltányos jövedelemhez juthatnának, és a készpénzforgalom is megszűnne a beteg és az orvos között.
"Kanadában, ahol hasonló modell működik, elképzelhetetlen, hogy a páciens és kezelőorvosa között egyetlen cent is gazdát cseréljen."
- mutat rá Kálló.
Szerinte egyébként az egyik fő probléma, hogy a - különben kifejezetten hatékonyan működő - Országos Egészségbiztosítási Pénztárt 2016-ban beolvasztották az Államkincstárba, amely évente sok milliárd forintot von el teljesen más célokra. Ha ezeket az összegeket bent hagynák az OEP kasszájában, az az átalakítás megkezdésére már "majdnem elegendő is volna" - vélekedik a főorvos.
Abban azonban kételkedik, hogy ez Magyarországon is megvalósulhat belátható időn belül.
"Nem csak a rendszerről van szó. A hálapénz évtizedek óta beépült az erkölcseinkbe, a kultúránkba, a szokásainkba."
Ráadásul ehhez a témához a kormány sem mer hozzányúlni, hiszen, ha nem lenne hálapénz sem, az még jobban fokozná az alacsony bérek miatt amúgy is egyre súlyosabb problémát jelentő elvándorlást - vélekedik a főorvos.
"A kört nem lehet négyszögesíteni."
- foglalja össze a bonyolult, mégis szomorúan egyszerű helyzetet Kálló Antal. Ugyanakkor hozzáteszi azt is: a beteg hálájának kifejezése egy jelképes ajándékkal, vagy gesztussal messze nem ördögtől való dolog. Példaként Zoltán János professzor anekdotáját említette, akitől egy alkalommal megkérdezték, mi volt a legnagyobb hálapénz, amit valaha kapott. Ő azt válaszolta: egy hajléktalan férfi az agyműtéte után felépülve egy fél doboz Kossuth cigarettát és egy darab szalonnát nyújtott át neki.
"Ez volt élete legnagyobb hálapénze, mert ez az ember szó szerint mindenét neki adta."
Ha ma is csak ilyen esetekről hallanánk, minden bizonnyal ez a cikk sem született volna meg.