Ki ez a férfi? Hamvas Béla. 120 éve született az író, filozófus, könyvtáros, raktáros, kertész. Magyarságunk évszázadokig égő és gyújtó lángja. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy testvérünkként közénk született, így anyanyelven olvashatjuk kiterjedt és mind széltében, mind mélységében igen gazdag munkásságát.
Bár ő maga megírta A méhesben „mestere” szájába adva, hogy ne nevezzenek el róla utcákat, tereket… stb. Mégis megtörtént. Hamvas Béla-társaság, Hamvas Béla-est… stb. Az emberi szerénység nem ismer határokat. De az emberi tisztelet sem. De vajon kit tisztelünk Hamvasban? Mit tisztelünk benne?
Tulajdonképpen valahol azt a nagyon intenzív és mély érdeklődést tiszteljük benne, ami mindannyiunkban feszül. Mint egy kifeszített íj a nagy, megrendítő kérdések céltáblájának irányában. Időről időre megfeledkezünk róla, de a gondviselés sokszor tesz róla, hogy újra és újra számoljunk velük. A vallások, ősi mítoszok, a filozófia, ősi rítusok mind igen mélyen érintik ezeket a kérdéseket. Egy feneketlen kút, amiből Hamvas különféle íz- és színvilágú vizet húz fel nekünk. Hogy ki Hamvas Béla? Egy író. Egy szomjoltó víz-húzó munkás számunkra.
Nem tudunk és így nem is kívánunk Hamvas Béláról sem leíró, sem összegző cikket írni. Mi hasznát venné ennek bárki? Inkább csak egyetlen mondatával ajánljuk ma, születésének 120. évfordulóján mindannak, aki nem ismeri és annak is, aki már ismeri. Hogy beszéljen magáról az író saját művén, saját szavain keresztül. Aztán hányja-vesse meg mindenki maga, ahogy látja, kedvet és lelket kapott-e Hamvas Béla műveihez vagy műveiből.
(Az egyetlen mű a megváltás. / a kép forrása: hamvasbela.org)