Május 12-én emlékezünk meg Pongrácra, aki ókeresztény vértanú volt, 304-ben vált mártírrá, Szervác napja május 13-a, ő is ókeresztény mártír volt, 384-ben halt meg. Május 14-e Bonifác napja, aki 303-ban, a Dioclatianus-féle üldözésnek esett áldozatul.
Ősi hiedelem
Azt már a néprajz-kutatók is kimutatták, hogy a szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelés között nincsen összefüggés, általában a magyar hagyomány még a kereszténység előtti ősi hitvilág értékeit mentette át. A nép között a következő rigmus járta: „Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok – ezért haragusznak ránk emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket” Egy másik pedig azt tartja: „Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz.” Mindszenten pedig úgy vélik, hogy a három szent azért fagyott halálra, mert nyomorult betegeket a saját ruhájukba takargattak. A szegedi tanyák öregjei szerint a garabonciások valamikor el tudták űzni a fagyosszentek haragját, mert ezekben a napokban könyvükből ráolvastak az időre.
Időjóslás
Évszázados megfigyelés alapján mondogatták a falusi gazdák, hogy május közepén a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordulhat, sokszor fagyot is hozhat, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti. A baranyai falvakban például azt mondogatják: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken sem látsz.” A rábaköziek a fagyosszentek nevét és ünnepét decemberre írták át, ezzel a mágikus cselekedettel akartak megmenekülni a fagyoktól. Eger szőlőművesei azt mondták, hogyha lefagyott a szőlő, akkor a fagyosszentek leszüreteltek. Mások úgy gondolták, hogyha ebben az időszakban nincs felhő, akkor jó bortermésre lehet számítani. A boros gazdák ezeken a napokon éjszaka füstöltek, azzal próbálták védeni a szőlőt a hidegtől. A zöldségtermő helyeken megvárták a fagyosszentek elmúltát és csak utána ültették az uborkát, babot, paradicsomot.