- Nyílt levelében azt mondja, a közmunkások szalmabála építő szakemberekké történő átképzése sokat segítene a nehéz helyzetben lévő falvakon. Mennyi időt venne igénybe és milyen költségekkel járna egy ilyen képzés?
- A szalmabála-építészetben a legnagyobb költségtényező a nagy élőmunkaigény. Az élőmunka ebben az esetben a szalma behelyezését, és a tapasztás elkészítését jelenti. Kiegészítő jelleggel ács és tetőfedő, valamint egy kevés kőműves szakismeretre is szükség lehet. Ha szigorúan csak a szalmázás kérdéseit vesszük, akkor a gyakorlati képzéssel együtt 1-2 hét alatt elvégezhető bárkinek a kiképzése. Ez a két munkafolyamat klasszikusan a betanított munka kategóriába sorolható, mert nagyon kevés annak az ismeretnek a mennyisége, amit el kell sajátítani. A tervezés igényel komolyabb ismereteket, de azt építésznek kell megcsinálnia. A betanítás költségeit még nem számoltuk ki, mert nem érkezett erre igény, de néhány százezer forintból megoldható lenne egy brigád kiképzése gyakorlati oktatással együtt. Mi azt szeretnénk elérni, hogy legyen kellő számú szakember, aki képes egy ilyen betanítást is elvégezni. A legjobban akkor jár el egy önkormányzat, ha a többi szakmunkára megkeresi azt, akinek erre megvan már a képesítése, a többieket pedig a szalmázásra és a vakolási munkára készítik fel.
- A szalmabála-építészetről nem sok helyen hallani. Milyen hagyományai vannak, mennyire elterjedt ma Magyarországon és külföldön?
- Kezdem a külföldivel: az ipari kor terméke a szalmabála. A gőzgépekkel és a cséplőgépekkel együtt jelent meg a bálázógép. A XVIII. század vége felé épültek az első szalmaházak a Nebraszkai telepesek, idénymunkások számára. Az 1930-as évekig főleg az Egyesült Államokban terjedt el. 1921-ből ismerjük az első európai házat, ami ma is áll Franciaországban. A legrégebbi ma is álló épület 1906-ban épült. Önhordó rendszerű. Ezt követően egy kis szünet következett. A világon a hetvenes évek olajválsága után fedezték fel a szalmabála-építészetet, de most már az energiatudatossága miatt. Nagyon jó hőszigetelő, nem kell messzire szállítani, és nagyon kevés energiabefektetéssel állítható elő. Ha lebontják, a bontási hulladék egyszerűen komposztálható. Mára becsléseink szerint 50 000 szalmaház található világszerte. Gyorsuló ütemben terjed.
- És Magyarországon?
- Magyarországon 13 éve épült az első szalmaház Sárospatak külterületén. Utána 10 évig évente 1-2 épült. Sokszor engedély nélkül, vagy kerülőutakon. 3 éve indult meg nagyobb ütemben a szalmabála házak tervezése, és építése. Mostanra évi 15-20 szalmaház épül. Mára sikerült az engedélyezési eljárást teljesen jól kialakítani. Bekerült a szalmabála az építési jogszabályokba. Van szalmabála-építészeti előszabvány is. A hatósági tesztlátogatásaink eredménye az, hogy mindenhol ugyanolyan megítélés alá esik a szalmabála épület, mint a ma elterjedt technológiák. Mi erre az évre azt szeretnénk elérni, hogy nagyságrenddel nőjön a szalmaházak száma Magyarországon. A szalmát fel lehet használni utólagos hőszigetelésre, vagy házépítésre. Lehet magánházakat is építeni, de szociális bérlakások, iskolák, közösségi terek, ipari telephelyek építésére is alkalmas. Az EU pedig fokozatosan szigorítja az épületek energetikai paramétereit. 2020 után szinte csak passzív ház minősítésű épületeket lehet majd engedélyezni. Az építőanyagok előállításának az energiaigényét is csökkenteni kell. A szalmabála a polisztirolhoz képest 30-szor kevesebb gyártási energiát igényel. A jövő tehát a szalmabála, és más természetes alapanyagok, például a kenderrost felé mutat. Nekünk pedig fel kell erre készülnünk megfelelő technológiai tudással.
- Néhányat már említett, de bizonyára akadnak még fontos előnyei a technikának. Melyek ezek?
- Energiahatékony épület, tehát nagyon kevés energia kell a fűtéséhez.
- Helyi építőanyag. Nem kell messzire szállítani, mindenki hozzáférhet.
- Létbiztonság. Mivel nagyon jó hőszigetelő, ezért ha bármilyen energiaellátási probléma adódik - áramkimaradás, gázszünet -, akkor sem hűl ki az épület gyorsan. Ha semmilyen fűtés sincs az épületben, de lakják azt, akkor a hőmérséklet nem csökken 12-14 C fok alá. Egy kis kályhával pedig nagyon kevés fa felhasználásával melegen lehet tartani a házat. Kísérleteink szerint a nem lakott, és nem fűtött szalmaházban 10 fok alá soha nem megy le a hőmérséklet.
- Kifizethető. Az épület teljes életciklusát tekintve nagyon kedvező költségek jönnek ki. Egy 120 nm-es szalmabála épület téli fűtése jelenleg körülbelül 50000 forint értékű tűzifával megoldható, ezért kiválóan alkalmas fiatal családok számára is, mivel a rezsi nem viszi el a jövedelem nagy részét.
- Egészséges lakhatást biztosít. A szalmabála igényli a páraáteresztó vakolatot. Ennek az a mellékhatása, hogy a belső tér levegője az emberi egészség számára optimális páratartalommal bír. Ha száraz, akkor a szalmából párologtat, ha túl sok a pára, akkor pedig átengedi magán. Egy jól kivitelezett szalmaház nem fog soha penészedni, nem lesz ebből következően egészségkárosodás. A polisztirolhoz úgynevezett HBDC égésgátlót adtak hozzá 2014 nyaráig. Ez illékony, és bio-kummulatív méreg. Vagyis a polisztirollal szigetelt házak folyamatosan mérgezik a tulajdonosaikat. A szalmát ezzel szemben semmivel nem kell kezelni. Nem okoz allergiát sem, mert a sártapasztás minden port és pollent bezár a falba.
- Környezettudatos. A fentiekből mindaz következik, hogy sem az építési alapanyag előállítása, sem az épület üzemeltetése, sem a lebontása nem okoz nagy környezetterhelést.
- Jó hő- és hangszigetelő. Egy 50 cm-es szalmabála fal zajcsillapító hatása 53 decibel.
- Egyedivé alakítható. A vakolat nem tartalmaz cementet, és sokszor meszet sem. Így egyedi, kézzel formált vakolatdekoráció is kialakítható. Ez a nemzetközi gyakorlatban gyakran alkalmazott módszer. A szalma jól formálható anyag. Sokféle ív, vonalvezetés kialakítására alkalmas. Egyedi igényeknek megfelelően tervezhető.
- Közösségépítő, mert a szalmázás és a tapasztás a betanított munkás kategória, így nem kell hozzá külön szakképesítés. Így kalákásban, önkéntes törvény adta jogi keretek közt önkéntes munkában is építhető legálisan. Persze a szakipari munkákhoz a megfelelő végzettséget biztosítani kell. A tetőt olyan fedje, aki ért is ehhez, de ez nem a szalmázást érinti. Elegendő építkezésekként egy jól átgondolt terv, és egy szakember, aki ismeri a technológiai fogásokat, és ellenőrizni tudja a megfelelő minőségű munkát.
- Új gazdaság alapja lehet. Munkahelyeket lehet teremteni ezen keresztül. Akár helyi pénzkibocsájtási rendszer egyik alapja is lehet a szalmabála-építészet.
- Szép felsorolás, de az előnyök mellett bizonyára beszélhetünk hátrányokról is, sokaknak biztosan a tűzveszélyességi szempont ugrik be elsőre.
- Igen. Ez ugrik be elsőre. Meg az egerek. De mivel ezek tényleg fontos kérdések, a technológiai tudásunk teljesen kiforrott ahhoz, hogy sem a tűz, sem a rágcsálók ne jelentsenek gondot. Az égéshez éghető anyag, megfelelően magas hőmérséklet és oxigén kell. A sártapasztás, vagy bármilyen más páraáteresztő vakolat kizárja az égés táplálásához szükséges oxigént. Számos hazai és nemzetközi tűztesztet végeztünk, végeztek el mások is. Ezek kivétel nélkül sikeresek voltak. A rágcsálókkal kapcsolatban is megvannak a megfelelő óvintézkedések. Elég egy apró lyukbőségű fémhálót körbefuttatni a ház alapjánál a vakolatba beépítve, így ki tudjuk zárni az egerek, patkányok támadását. De sok más megoldás is van, ezekről is írunk a honlapunkon.
Én három hátrányát ismerem a szalmabála épületeknek. Munkaigényes az építése, de ez ma éppen kapóra is jöhet. Kevés a hozzáértő szakember, nincs kivitelezői kapacitás. Pedig a kereslet fokozatosan nő. Végül mivel nem ismerik, ezért sokan tartanak tőle, és nem merik megkockáztatni a beruházást egy szalmabála épület építésébe. Félnek attól, hogy a piacon ezt nem fizetik majd meg. Ez reális, mert ma ismerethiány és ebből fakadó félelem van. Ez pedig hat. Ezen a ponton csak idővel lehet változtatni, és egy nagyon jól sikerült pozitív kampánnyal. Valamint az épületenergetikai szabványok, és energetikai címkézési rendszer is ennek a feloldása felé hat.
- A szalmabála mezőgazdasági melléktermék, melyet többféle módon is hasznosítanak, egyre több helyen használják fűtőanyagként is. Ha az Ön által megfogalmazottakból országos modell lenne, képes lenne a magyar mezőgazdaság elegendő kapacitást biztosítani ehhez?
- Ez nagyon érdekes kérdés. Ma eltüzeljük a szerves anyagot, mert rosszul szigeteltek az épületeink, így sok energiára van szükség. Helyette akár szigetelhetnénk is ezzel, így sokkal több maradna meg más célra. Sajnos friss adatok nem állnak rendelkezésünkre, de 2005-ben 3,6 millió tonna gabonaszalmával nem tudtak mit kezdeni Magyarországon. Ez lényegében 180-200 000 szalmaház felépítésére lett volna elegendő úgy, hogy közben nem okoz hiányt sem az állattartásban, sem más hasznosítás esetén. Építési célú szalmabálát lényegében a nálunk termesztett összes gabonaféle szalmájából kinyerhetünk, tehát készlet bőven van. A szalmaházak nem fognak túl nagy áremelkedést okozni a szalmapiacon. De bár tennék! A pénzzel nem az a baj, hogy nincs, hanem az, hogy nem forog, és hogy nem a hazai gazdaságba forgatjuk vissza. A hazai mezőgazdászoknak jót tenne, ha építési célú szalmabálára nagy lenne a kereslet. Az eltüzelés helyett pedig a beépítés kapna elsőbbséget. A szerves anyagnak előbb-utóbb a földben van a helye, nem pedig az égetőben. Miután a szalmaházat lebontják, a szalma minden további nélkül a helyszínen komposztálható. A mai kor egyik legnagyobb tragédiáját a talajok termőképességének a drasztikus csökkenése jelenti. Magyarországon évente 40-50 000 új lakást kellene építeni ahhoz, hogy az épületállományunk 100 év alatt megújuljon. Ezt ma nem tudja az építőipar. Illetve tudná, de nincs fizetőképes kereslet az építkezésekre. A szalmabála-építészet finanszírozásába a közmunka nagyon jól tud illeszkedni, hiszen rendkívül sok segédmunkás jellegű munka adódik. Az alapanyag is olcsón szerezhető be. Ugyanakkor a már említett szigorodó EU-s épületenergetikai szabályzók is ebbe az irányba mutatnak. Nekünk kell ehhez technológiát tanulni, és fejleszteni. De sok ismerettel rendelkezik az a kis létszámú szakembercsoport, aki ismeri a szalmabálát építészeti oldalról is.
- Alapítványukat 1998-ban hozták létre, azóta foglalkoznak energiatermeléssel kapcsolatos fejlesztésekkel, többek közt szalmabála-építészettel. Milyen eredményeket sikerült eddig elérni?
- Szalmabála-építészettel 2002-ben kezdtünk el foglalkozni. Akkor még csak tanultuk mi is. Aztán kiadtuk az első könyvet. Megszerveztünk egy tűztesztet, és ismeretterjesztő programokon vettünk részt. 3 éve kezdtünk komolyabb kampányba, azóta több mint 400 embert képeztünk ki szalmabála-építészet terén. Elkezdtük a szakmai háttérszervezet kialakítását. Gyakorlati kutatásokat végzünk az önhordó szerkezetek terén, aminek a segítségével a szalmaházak ára tovább csökkenne. Elkészítettünk egy tananyagot, amit építészeti oktatást végző szakiskolák használhatnak. Ebben az időszakban egyre többen kaptak kedvet a szalmabála-építészethez. De a szalmabála-építészet népszerűsítésében más szervezetek, és építészek is részt vesznek. A növekvő népszerűség, és az engedélyezés rendbetétele nekik is köszönhető.
- Nyílt levelét rengetegen megosztották, százak szóltak hozzá. Érkezett-e már megkeresés érdeklődő polgármesterek részéről?
- Igen. Két önkormányzattól futott be eddig jelzés, hogy őket érdekli, egy harmadikkal pedig korábban vettük fel a kapcsolatot. Náluk már eldőlt, hogy szociális bérlakást fognak építeni szalmabálából, átképzéssel. Most pályáznak a beruházás anyagköltségére. Egy helyi civil szervezet végzi az átképzést, ahová már képeztünk ki szalmabálához értő szakembert. Mi ebben az esetben szakmai partnerek leszünk.
(Fotók forrása: Szalabála Építészet Facebook)