Hogy ne szurkoljunk az Eb-n? A társadalmi együttélés alapvető szabályai

Minthogy ilyen 44 éve nem volt, óriási a készülődés. Néhány tízezren a helyszínre is elutaznak a csapattal, borítékolható azonban, hogy egy rövid időre fél Magyarországot egy hatalmas szurkolói zónává varázsolják majd az itthon maradók.

 

Több mint négy évtizednyi ínséges időszak után még a csoportkörből való továbbjutás sem lehetetlen, fontos ugyanakkor, hogy a siker ellenére megőrizzük méltóságunkat, hogy a torna után is emelt fővel járhassunk majd az utcán.

 

Ehhez feltétlenül szükséges elkerülni a legbosszantóbb szurkolói szokásokat, melyek leginkább az időszakonként hatalmas drukkerré változó, csekély szakmai tudással/érdeklődéssel felvértezett társainkat jellemzik és fokozottan irritálóan hathatnak az érintettek közvetlen környezetére.

 

(Semmi baj nincs persze, ha otthon a négy fal között, de a kocsmákba, kivetítős közösségi terekre látogatók számára hatványozottan fontos, hogy ne essenek az alábbi hibákba.)

 

Mik tehát azok a dolgok, melyeket mindenképp el kell kerülni? 

 

 

Évtizedek óta tartja magát a tévképzet, hogy említett eszközök alapvető kellékei a szurkolásnak. Nem azok, hahó! Már egy stadionban, egy sportcsarnokban vagy egy falusi focipályán is rémesen idegesítő a megjelenésük, hát még egy kivetítő előtt, ne adj'Isten egy kiskocsmában. Aki nem így gondolta, nézzen magába, és gondoljon bele: nem bosszantó, ha valaki dudálással vagy kerepléssel fejezi ki örömét vagy ad nyomatékot mondanivalójának? Dehogynem! A légkürt a gyengék kiabálása!

 

A nemzeti színek viselése olyannyira megsüvegelendő, mint amennyire evidens egy ilyen rendezvény során. Erre tökéletesen alkalmas eszköz a zászló, a mez vagy például a sál. De attól még, hogy valaki kifestett arcokat látott a tévében a sportközvetítések során, ne kövesse már a példát! Mi lesz a következő? A tévét is átkapcsoltatja vízilabda-meccsre?! Megvan persze az arcfestés helye is, például egy falunapon, persze csak abban az esetben, ha az ember nem múlt még el nyolc éves. Esetleg az operában, ahol a szereplők fura maskarákban, fura hangon énekelnek, az azonban teljesen más élethelyzet és sportértékkel sem bír.

 

A helyzet a parókával ugyanaz, mint a hétköznapok során. Akinek van haja, teljesen felesleges ilyesmit viselnie, akinek nincs, most nem kell szégyenkeznie: normális, futballszerető közegben a kopaszság igazán imponáló is lehet. Ám ha ezt félre is tesszük: ki menne le a boltba egy átlagos  szerda délelőtt fél méter magas, tarka parókában? Nyilván senki, nem kell ezt az alapvetést felrúgni az Eb ideje alatt a kocsmában sem.

 

Évtizedekkel ezelőtt az illem megkövetelte, hogy komoly úriember kalapot viseljen, ám a trend mára alaposan megváltozott. Lehetünk persze régimódiak, ám ebben az esetben gondoljunk arra, hogy a 20. század elején sem nézték volna jó szemmel azt az illetőt, aki 60 centiméter magas tarkabarka kalapban tér be a kávéházba. Ehhez a tradícióhoz fontos ragaszkodnunk, pláne, hogy egy-egy ilyen idegesítő viselet még a képernyőt is kitakarhatja a közönség egy része elől, és máris kész a baj. (Magyar óriáskalapos fotót szerencsére nem találtunk, így képünk illusztráció. A vízjel azért van rajta, mert egy ilyen képért nyilván nem fizetünk.)

Figyelem! Nem tréfás!

 

A farsangnak nagy szerepe van a magyar néphagyományban, de jellemzően télen tartják. Biztosan sokan látták korábban a tévében, hogy néhány francia szurkoló mondjuk gallnak öltözik, egyes skandinávok pedig vikingeknek, de az éles szemű megfigyelők látták azt is, hogy a körülöttük ülők közül a legtöbben kínosan mosolyogtak vagy megvetően néztek a bohóckodókra, akik egy-egy kontratámadás elemzése helyett vigyorogva mutogatták sisakjukat a kamerának. Egyértelmű hát, hogy káros tevékenységről van szó, így ajánlott, hogy egyetlen magyar szurkoló se öltözzön a meccsek alatt Árpád vezérnek vagy huszárnak - utóbbi esetben ráadásul a csákó ugyanolyan problémákat okozhat, mint a már említett kalap, kitakarhatja a képernyőt. (Az illusztrációnkon látható személy legalább arra figyelt, hogy a többieket ne zavarja, illedelmesen félrehúzódott.) A maszkokkal ilyen baj nincs, de mire jó az, ha valaki kartonból kivágott Dzsudzsák-, Csányi vagy Orbán-fejet ragaszt az arcára?!

 

A meccs iránt nem érdeklődő, a focihoz nem értő barátnő megemlítése olyan közhelyes volna, hogy már fel sem hozzuk. Adott azonban egy másik probléma: az Európa-bajnokság idejére sok egyetemista marad a koliban, ők pedig - jobb dolguk nem lévén - követik a közösségi helyekre azon egy-két ismerősüket, akiket valóban érdekelnek a meccsek. Ők aztán, hozzá nem értésüket kompenzálandó, folyamatos okoskodással próbálják észrevétetni magukat, teljes ostobaságra épülő véleményük pedig még a három asztallal arrébb ülő társaságot is bosszantja. Akinek akad ilyen ismerőse, jobban teszi, ha ajánl számára valami jó filmet, ami miatt mégis az otthonmaradás mellett dönt az illető.

A Szalai jobban játszana, ha a padon ülne! HÁHÁ! A Torghelle Sanyi már kettőt vert volna! ÓRIÁSI! A Dombi Tibi még ott volt az első Eb-n! SZAKADOK! Ami az interneten rendben van, azt nem kell megbeszélni meccsnézés közben. Ha annyira fontos lett volna, bizonyára üzenetben már megosztotta volna a mókamester a többiekkel, de mivel ez nem történt meg, jobb ha élőben sem került rá sor.

 

 

Javasoljuk a vendéglátóhelyek kiszolgáló személyzetének, hogy a normákat be nem tartókkal szemben súlyos szankciókat alkalmazzanak: a renitens vendég kérése ellenére is Borsodit csapoljanak neki vagy félédes fehérborból adják a fröccsöt!