A történeti forrásokból, a mai néprajzi példákból, valamint a régi magyar hagyományból megpróbáljuk az ősi tanítási módszereket rekonstruálni. Sajnos, a hazai történészek, néprajzosok, de a neveléstörténetet oktató szakemberek egyáltalán nem érdeklődnek aziránt, hogy vajon ezer évekkel korábban élt őseink hogyan oktatták gyermekeiket, mit tanítottak nekik és hol lehetett valami szervezett képzés. A kérdés a múltjuk iránt érdeklődő kutatókat és a nagyközönséget egyaránt foglalkoztatja.
Bálványok és templomok
S
ok hazai és külföldi kutató máig nem érti, hogy miért járulnak a közép-ázsiai török népek, valamint a belső-ázsiai mongolok évente bizonyos időszakban egykori nagykánjaik emlékműveihez imádkozni, miért tisztelik annyira őseik valós vagy jelképes síremlékeit. A választ a helyiek hagyományában és a régi görög forrásokban találjuk meg. A Kr. u. 120. körül született Lucian Hermotim
című munkájában részletesen beszámol arról, hogyan oktatják becsületességre és harciasságra utódaikat a szkíták. A fenti uralkodói emlékműveket és áldozati központokat nemcsak a türkök építettek, hanem már a szkíták is, akik az ősök szellemét jelképező bálványokon kívül különféle emlékműveket emeltek, illetve kialakítottak egy halotti templomot. Ezek voltak egyben az akkori oktatás helyszínei, ide hozták el a gyerekeket és az ifjakat, hogy elmagyarázzák népük történetét és felelevenítsék múltjukat. A fenti mű szerint a szent helyeken, a templomok mellett közvetlenül írásos ércoszlopok voltak felállítva, amelyeken egy-egy nagy szkíta hős tetteit örökítették meg. Emellett a halotti templom falára ugyanezeket a tetteket megfestették, hogy mindenki megtudja, milyen dicső tettekkel öregbítették a szkíták nevét a harcosok. A gyerekek valószínűleg rendszeresen ellátogattak oda, végighallgatták tanáraik történeteit a régi hősökről, meghallgatták a helyi hősénekeket, így kiskoruktól beléjük ivódott a szkíta erkölcs és ha a fiúk felcseperedtek, tudták, mit kell tenni háborúban, illetve az életben hogyan kell megoldani a krízishelyzeteket. (Talán a korai Árpád-kori templomokban talált Szent László freskók is ugyanezt a célt szolgálták. Bizonyos, hogy ezt a hagyományt nem a nyugati térítők hozták be hozzánk, hanem a templomi oktatási jelenetek ábrázolása is a szkíta örökségünk lehet.)
Jó példák
Manapság a modern oktatásban hasznosított módszerek egyike a jó példák bemutatása. Ez azonban nem modern vívmány, mert ezt már több száz vagy ezer éve alkalmazzák, ismerték szkíta őseink is. A szkíták a bálványállítással, vagy a hősénekek kántálásával állítottak örök emléket a kiemelkedő katonáknak vagy nagy államférfiaknak. A templomokhoz való látogatáson túl a gyerekek minden este mesét hallgattak a sárkányt legyőző vitézekről, a furfangos, ésszel győzedelmeskedő kópékról, akik örök például szolgáltak számukra. A szkíta és hun hősök a közösség minden tagja számára örök például szolgáltak, senki sem merte megkérdőjelezni Attila király, vagy Árpád fejedelem nagyságát, de a középkorban mindenki szemében Szent László vagy Hunyadi János a magyarság óriásai közé tartoztak. Így volt ez a múltban is, a szkíták szívesen emlékeztek meg Héraklészről, aki dicső tettekkel bizonyította rátermettségét és vitézségét. A görög források arról is regélnek, hogy a szkíták nemcsak saját hőseiknek állítottak emléket, hanem a kiváló idegeneknek is, mert úgy vélték, hogy az erényes idegenek tetteiből is van mit tanulni.
Kentaruok iskolája
A szkíták egyik oktatási központja Thesszáliában, a kentaurok földjén lehetett. A félig ló és félig ember testű szörny a valóságban sohasem létezett, a kentaur egy szkíta-trák törzs neve volt, akikhez rendszeresen jártak tanulni görögök és szkíták egyaránt. Ott működött egy szkíta tanoda, ahol vitézséget és egyéb, a mai egyetemhez hasonló magas szintű ismereteket oktattak szkíta mesterek. A régi feljegyzésekből ismert, hogy ott tanultak a görög mitológia nagy szkíta eredetű hősei: Héraklész, Jászon, Akhilleusz, illetve még megszámlalhatatlan nemesifjú, akiknek a neve nem maradt fent. Megtanulták kezelni a híres szkíta íjat, lovagoltak. A kentaurok az orvoslás ókori mesterei voltak, számos híres görög orvos tanult Kheirónnál, a szkíta-kentaurnál. A görög mitológiában a gyógyítás istenének tisztelt Aszklépiosz is a szkítáktól tanulta mesterségét, majd Hippokratész is északon, a szkíták között tanulta ki a gyógyítás mesterségét.
Ezen kívül a szkíta „egyetemen” zenét is oktattak, amelynek legkiválóbb képviselője Orpheusz volt, akinek tárk-szkíta származása nem volt titok az ókori görögök között. Olyan tökélyre fejlesztette tudását, hogy néhány korabeli szerző mágusnak nevezte őt.