A kitörésben részt vevők közül csaknem húszezren elestek. Legtöbbjük az akció első néhány órájában a Széll Kálmán téren és annak környékén. Talán nincs is a második világháborúban még egy olyan összecsapás, ahol ilyen rövid idő alatt ilyen sok élet veszett oda. Legtöbbjük mind a mai napig jeltelen tömegsírokban nyugszik.
Főhajtás: 70 éve volt a kitörés
Hetven éve, 1945. február 11-én Budapest ostroma az utolsó és egyben legtragikusabb felvonásához érkezett. Az ötven napig, háztól-házig tartó csatában a német-magyar védősereg létszáma közel hetven ezerről, 43 ezer főre fogyatkozott. A még életben maradottak és harcképesek pedig egy teljesen kilátástalan utolsó akcióra készülődtek: A várból kitörve az orosz védelmi állásokon átjutva akarták elérni a 25-30 kilométerre nyugatra húzódó német vonalakat.
Akinek jutott saját nyughely, annak legtöbbször a neve sem került fel a fejfára. Így járt az a két katona is, akiknek sírját a Magyar Honvédség hadisírgondozói rendbe hoztak az évfordulóra. A Facebookon megosztott bejegyzésükből kiderül, hogy a két nyughely a hűvösvölgyi Gyermekvasút közelében, illetve az Esztergom melletti Szamárhegyen található.
A szakemberek szerint ez a két legrosszabb állapotú sír. A kereszt mindkét helyen ki volt dőlve, így azt újra rögzíteni kellett. Ám hozzáteszik, hogy mindkét sírnál kellemes meglepetés érte őket:
a nyughelyek mellett mécsesek égtek,
a Szamárhegyen pedig egy fejfát találtak, amit valószínűleg a rossz időjárás miatt nem tudott felállítani az, aki nemrégiben odavitte. A hadisírgondozók most elvégezték ezt a munkát is.
"Az elkorhadt koszorúkon lévő nemzetiszínű szalagok az emlékművet körülvevő kerítésen hirdetik annak a száz magyar katonának az emlékét, akik 1945-ben a Szamár-hegynél haltak hősi halált."
- írják a hadisírgondozók.