Kína északi részének jó részét egészen az újkorig a hunok és utódaik (türkök, kitajok, mongolok, stb.) uralták, akik nagyon sok emléket hagytak maguk után. A Sárga-folyó nagy kanyarulatától, az Ordosztól keletre terül el Sanhszi-tartomány, amelyet egykoron a félelmetes lovasok népesítettek be. Később hun-rokon tabgacs törzsek is megtelepedtek ezen a termékeny, és állattartásra kiváló területen, sőt a közelben építették fel fővárosukat, Pingcsenget (ma: Datong.) Ez a lovas nép Északi-Vej néven közel háromszáz évig regnáló dinasztiát alapított a környéken.
Sírkamrák nyomában
A tabgacsok és vele szövetséges sztyeppei lovasok sok emléket hagytak hátra a mai Sanhszi-tartományban. Datong és Taijüan között nagyon sok emlékmű sorakozik. Úgy tűnik, hogy a tabgacsok nem kurgánsírban, hanem földalatti sírkamrába helyezték el halottaikat, amelynek falain a sztyeppei lovas életmód jeleneteit csodálhatjuk meg. Feltűnnek többek között a csodaszarvas üldözési és solymászati jelenetek, de észrevehetünk a lóhátról nyilazó lovasokat is.
Freskók nyomában
Legutóbb a kínai régészek Sanhszi-tartomány központjától, Taijüantól északra, Hszincsou járásban Csiujüangang nevű településen találtak egy csodálatos sírkamrát, amelynek falain feltűnnek különleges, csak a sztyeppei lovasokra jellemző jelenetek: vadászat, lovas íjászat, lovaglás, stb. Ezen kívül a sztyeppei mitológia jellegzetes alakjai, tündérek, égi madarak, csodás állatok is megfigyelhetők.
A régészek úgy vélik, hogy a hatalmas síremléket a rövid életű, mindössze 550-577 között regnáló Északi-Csi dinasztia alapítói, a tabgacsok hagyták hátra.
OB