Mátraszentimre a Mátra hegység Felső-Mátra részén fekszik. Már az odaút is festői szépségű látvánnyal ajándékozza meg az embert. Kacskaringós úton közeledve a településhez, amerre csak a szem ellát, zöld dombok, hegyek, erdők és völgyek. „A természeti élmény, a kristálytiszta levegő, a nyugodt pihenés térsége” –olvasható a község üdvözlő tábláján. Mátraszentimrén éppen nemzetiségi és falunap zajlik. A 2001-es népszámlálásnál a település lakosságának 72 százaléka magyar, 28 százaléka szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Az üdülő kárpátaljai gyerekek szállásához érve kiderül, hogy ők is mind a falunapon vannak.
Nem sokkal utánunk megérkezik Vona Gábor, a Jobbik elnöke, felesége és kisfia, illetve Sneider Tamás, a Jobbik és az Országgyűlés alelnöke, aki egyben a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítványnak kuratóriumi elnöke. A vasárnap hazautazó gyerekeket látogatják meg utolsó üdülőnapjukon.
Egy gyors üdvözlés után mindannyian elindulunk megkeresni a nyaralókat. Útközben a szervezőktől megtudom, hogy a 9 és 16 év közötti gyerekek Mezőgecséről, Mezőváriról, Nagypaládról és Viskről vannak itt üdülni egy hetet. Sokaknak közülük a szüleik külföldön, főként Nagy-Britanniában és Németországban dolgoznak, csak ritkán van együtt a család, éheznek a törődésre, a szeretetre.
Egy meredek köves úton leereszkedve néhány perc alatt ott találjuk magunkat a mátraszentimrei falunap forgatagában. Van itt minden: kirakodóvásár, bográcsverseny, játszóház, meseszínpad, foci és persze mindenféle étel-ital. Érkező csapatunk szétválik és mindenki körbeindul szétnézni. Állandó fotós kollégámmal a napi első kávénk után találunk rá az üdülő gyerekek egy részére a kézműves sátorban.
Láthatóan jobban el vannak foglalva egy kirakóval és a rajzolással, mint hogy egy újságíró „zaklató” kérdéseire válaszoljanak, ezért először csak köszönök, majd letelepszem melléjük. Nem akarom rögtön letámadni őket, egy picit én is beszállok a játékba, majd néhány perccel később, miután megszokták a jelenlétemet, már jobban megy a beszélgetés. A gyerekek jól érzik magukat Mátraszentimrén, szívesen maradnának még egy hetet. Az egyik srácnak ez az első igazi nyaralása, többeknek a kedvenc programja a parlamenti látogatás volt, ahol még soha nem jártak. Egy kislánytól megtudom, hogy nagyon szeret énekelni, főként népdalokat, egyszer pedig énekes szeretne lenni. A kis játék után a meseszínpadhoz vezet az útjuk, én egy újabb kávéért indulok, közben megcsodálom a bográcsokban készülő, étvágygerjesztően pirosló és illatozó gulyásokat. Mire a meseszínpadhoz érek a kávézásból és a bámészkodásból, a csoport nagy része már visszaindult a szállásra, hogy az ebédhez készülődjön. Így a fotós kollégámmal mi is magunk mögött hagyjuk a falunapot.
Az N1TV riportja Mátraszentimrén
A szálláson éppen egy dartsozás kellős közepébe csöppenünk. Vona Gábor, a kisfia, Beni és néhány nyaraló kárpátaljai kissrác dobálja rettentő elszántsággal a nyilakat a táblába. Nem is zavarok, van egy kis időm az ebéd előtt még Sneider Tamást kérdezni, aki egész héten koordinálta a gyerekek üdülését.
„Az elmúlt másfél évben, minden hónapban, összesen hárommillió forint értékben, elsősorban élelmiszer-támogatást jutattunk el Kárpátaljára” – mesél a kezdetekről. A kárpátaljai segélyek vezettek odáig, hogy a megismert településekről a feszült ukrajnai politikai helyzetre való tekintettel üdültessenek - teljesen ingyen - gyerekeket Magyarországon. A költségeket a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvány állja, amely pályázati úton a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásából, illetve a Jobbik országgyűlési képviselőinek adományaiból tudta finanszírozni az üdültetést. Vona Gábor tavaly év elején jelentette be, hogy a Jobbik országgyűlési képviselői a nettó fizetésük 10 százalékát egy szeretet-alapítvány javára ajánlják fel. Sneider azt is elmondja: az Alapítvány céljai között szerepel, hogy rendszeressé tegyék a kárpátaljai gyerekek magyarországi nyaraltatását.
Elkészül az ebéd: hideg gyümölcsleves, karaj, tejszínes mártással és rizzsel, desszertnek lekváros palacsinta. Rövid ejtőzést követően ismét oldottabb a hangulat, meglepetésemre két srác magától jön oda hozzám bemutatkozni és kezet fogni. Úgy érzem itt a megfelelő alkalom, hogy ismét beszélgethessek egy picit a gyerekekkel.
„A túrákat szerettem a legjobban, nagyon szép itt minden” – meséli mosolyogva Blanka, aki a kárpátaljai Mezőgecsén csak az iskolával szokott táborozni. A Nagypaládon élő Zsolt szintén élvezte a közös túrázásokat, de az egri termálfürdőzést, a címerfestést, a parlamenti és egri várlátogatást is az élményei közé sorolja. A mezőgecsei Dániel arról beszél, hogy a többséggel itt a nyaralás alatt ismerték meg egymást, és reméli, hogy a barátságok Kárpátalján is megmaradnak. A Mezőgecséről jött Anasztázia az „aranymosás” rejtelmeibe avat be: szép köveket kaptak, amiket lemostak és megtarthatnak maguknak, de kristályokat is bányásztak.
Indulásunk előtt egy rajzzal – ami Nagy-Magyarországot ábrázolja – és egy ajándékcsomaggal köszönik meg a gyerekek az egész heti nyaralást Sneider Tamásnak, aki pedig minden üdülőnek egy emléklapot oszt ki.
Jó hangulat, kellemes csalódás Ózdon
Délután két óra után búcsúzunk Mátraszentimrétől, hogy fotós kollégámmal Ózd felé vegyük az irányt. Ismét meseszép, festményekre illő tájképekkel körbevéve utazunk. Másfélóra autóút után érjük el a „hét domb városát”. Először járok itt. A városról három gondolat jut eszembe: gyönyörű helyen fekszik, tisztaság uralja, sehol sem látni szemetet, ugyanakkor lehangolóan hatnak rám a szocializmus sírkövei, a gyártelepek kiüresedett épületei.
Elsőre nem is igazán értem, hogy a Jobbik Szeretetszolgálat Alapítvány miért pont Ózdon üdültet hátrányos helyzetű családokat. Nem tűnik éppen kedvelt nyaraló vagy turistacélpontnak. Egy iskolai kollégium az üdülők szálláshelye, ahol Kiss Gabriella szervező és Baráth Zsolt, mint főszervező fogad minket. Kiss Gabriella amellett, hogy az Alapítvány egyik legaktívabb szervezője, 2014-ben a Jobbik szolnoki polgármester-jelöltje volt, jelenleg önkormányzati képviselő, korábban szociális területen dolgozott. Baráth 2010 és 2014 között a Jobbik országgyűlési képviselőjeként vett részt az országgyűlési munkában, de több évtizedes szakmai tapasztalatokkal rendelkezik a gyermekvédelem terén is.
Gabriella mintha csak ráérezne a gondolataimra, arról kezd el mesélni: először nekik is voltak aggályaik azzal kapcsolatban, hogy mit fognak majd itt Ózdon csinálni, de nagyon kellemesen csalódtak a városban. A kollégiumban én is csupa jókedvű, mosolygós arccal találkozom, ami megerősítése annak, amit Gabriella mond. Az egyik szobában ülünk le vacsora előtt beszélgetni. Megengedem magamnak, hogy elfogadjak egy fröccsöt vendéglátóinktól.
„Hat család érkezett, összesen 27 fővel, 15 gyerek van, a többi felnőtt. A legfiatalabb 10 hónapos, a legidősebb gyerek pedig éppen 18 éves. Jellemzően az Alföldről érkeztek, egy család van Budapestről” – esik szó a részletekről. Mindannyian a Jobbik választókerületi vezetőinek ajánlásával kerültek az Alapítvány látókörébe, és egy pályázati anyagot kellett kitölteniük a jelentkezéshez. Olyan családokról van szó, akiknek nincs lehetőségük hosszabb nyaralásra az életkörülményeik miatt.
„A tábor egyik fő célja a közösségépítés és értékközvetítés, illetve természetesen az, hogy a családokat eljuttassuk nyaralni, ezért találtuk ki a Hurrá nyaralunk! szlogent” – avat be Gabriella.
Ásotthalmon nyaralt az első turnus, ezt követte Mátraszentimre és Ózd, az utolsó helyszín Tiszavasvári.
Az ózdi üdülés megnyitóján részt vett Janiczak Dávid polgármester, a Jobbik nemrégiben megválasztott alelnöke is. A programokat előre, egy közös féléves szervezés során állították össze. A nyaralók megtekintették a polgármesteri hivatalt, az ózdi skanzent, a Magyar Nemzeti Digitális Archívum ózdi digitális központját, a Filmtörténeti Élményparkot, a helyi televízió stúdióját, amit ki is próbálhattak, Hangony környékén, az északi határnál túráztak, szalonnát sütöttek, strandoltak, bowlingoztak, karaokéztak, a Jobbik Ifjúsági Tagozat helyi szervezete két este is játékos programokat szervezett a gyerekeknek. De azt is megtudjuk, hogy a nyaralókat meglátogatta Kovács Béla, a Jobbik EP-képviselője, aki plüssjátékokat hozott a gyerekeknek.
Kiss Gabriella és Baráth Zsolt azt emelik ki az ózdi üdülés legfontosabb eredményének, hogy olyan élményt tudtak nyújtani, aminek kapcsolatteremtő ereje van, és segít kilépni a családok elmagányosodott világából. „A nyaralóknak igényük támadt arra, hogy az üdülés végével is tartsák egymással a kapcsolatot” – mondja Gabriella.
Vacsorázni indulunk Ózd belvárosába és magam is azt tapasztalom, hogy egy összeforrt közösségről van szó. Nevetés, jókedvű beszélgetések kísérik utunkat, mintha nem is egy hete ismernék egymást, hanem már évek óta együtt járnának nyaralni. Vacsora után visszatérve a kollégiumba afféle búcsúceremóniára kerül sor: a nyaralók egy kört alkotnak a székekkel és mindannyian megragadják azt a kötelet, amit Baráth Zsolt ad a kezükbe.
A kötélkör azt az összetartozást szimbolizálja, amely most már összeköti őket. Mind egy közösség, egy nagycsalád tagjai. Baráth arra kéri az üdülőket, hogy mindenki szépen sorban mondjon egy mondatot az elmúlt egy hétről.
„Sohasem voltunk még együtt nyaralni, de csodálatos, hogy most öten együtt nyaraltunk.”
„Sok remek családdal hoztak össze minket.”
„Ennél tartalmasabb nyaralásban mostanában nem volt részünk.”
„Jó társaság, jó csapat jött össze, összerázódtunk.”
- hangzanak el a lelkes vélemények.
A búcsúest végére megérkezik Janiczak Dávid, hogy bezárja a kört. Barátként fogadják a polgármestert, aki szintén az üdülők véleményére, visszajelzésére kíváncsi, hogy mit gondolnak Ózdról egy hét nyaralás után. „Ózdnak rossz a megítélése a sajtóban, de most már másképp látjuk” – mondja az egyik apuka. Egy másik is úgy fogalmaz, hogy „kellemes csalódás”, majd hozzáteszi: „Szívesen jönnék máskor is, nekem nagyon tetszik ez a város.”