Az 1947 utáni első szabad, többpárti parlamenti választásokat 1990. március 25-én és április 8-án tartották. Ezek eredményeként a 386 tagú Országgyűlésben az MDF 165, az SZDSZ 94, a Független Kisgazdapárt (FKGP) 44, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) 33, a Fidesz 22, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 21 mandátumot szerzett, és a padsorokban 7 független képviselő is helyet foglalt. A választások után az MDF, az FKGP és a KDNP kötött koalíciós megállapodást.
A parlamenti pártok április 28-án megállapodást írtak alá arról, hogy az alkotmány értelmében az ideiglenes köztársasági teendőket is ellátó házelnök személyére a legtöbb szavazatot szerző MDF tesz javaslatot. Az Országgyűlés három alelnökére az SZDSZ, az FKGP és az MSZP tesz javaslatot. A házelnök feladatait pedig ideiglenesen az SZDSZ által jelölt alelnök tölti be. A dokumentum utalt arra is, hogy két párt a fentiektől eltérő egyezségre is juthat egymással, ha nem sérti más tömörülés pozícióját.
Az MDF és az SZDSZ vezetősége azonban külön is egyeztetett, így született meg április 29-én a később MDF-SZDSZ-paktumként hírhedtté vált megállapodás, amelyet csak május 2-án, az Országgyűlés megalakulásakor hoztak nyilvánosságra. A dokumentumot az MDF részéről Antall József, Balsai István, Kónya Imre, Kutrucz Katalin és Salamon László, az SZDSZ részéről Kis János, Tölgyessy Péter és Pető Iván látta el kézjegyével.