Bár alapvetően tavaly szeptember óta látogatási tilalom van, valójában nincs egységes szabályozása az idősotthonok látogatásának, ezért az intézmények között komoly különbségek alakultak ki. Míg egyes otthonokban üvegfalon keresztül beszélhetnek egymással a lakók és hozzátartozóik, addig máshol több mint fél éve nincs semmilyen találkozási lehetőség biztosítva. Az sem világos, hogy a két oltáson is átesett, és így hivatalosan teljes mértékben védettnek minősülő lakókat miért zárják el továbbra is szeretteiktől.
– ezt Müller Cecília országos tisztifőorvos válaszolta egy hozzá forduló civil hozzátartozónak, aki afelől érdeklődött, hogy mikor állhat helyre a látogatási rend az idősotthonokban.
A lapunk birtokába jutott levelezésben a tisztifőorvos arról írt, figyelemmel vannak az idősotthonokban élőknek a védekezéssel kapcsolatos korlátozottságból és bezártságból, valamint a betegségtől való félelemből fakadó pszichés terheire, illetve figyelembe veszik a járvány időbeli elhúzódását is.
- fogalmazott Müller Cecília.
Azonban ez az irányelv a valóságban nem egységesen jelenik meg: míg országszerte vannak olyan idősotthonok, ahol már hónapokkal ezelőtt bevezették a plexifalon át történő, úgynevezett „érintésmentes látogatás” formáját, addig akár egy adott városon belül is lehetnek eltérések. Budapesten például a Kamaraerdei úti idősotthonban nemrég szintén kialakították ennek feltételeit, de a Kútvölgyi útiban nem.
A lapunknak nyilatkozó hozzátartozó több vezetőnél is próbált választ találni arra, hogy miért vannak ellentmondások a rendszerben, és mikor találkozhatnak újra idős szeretteikkel.
Karácsony Gergely főpolgármester a lapunknak bemutatott dokumentumok szerint még március végén küldött válaszlevelében jelezte: elindultak a fővárosi intézmények vezetőivel az egyeztetések az érintésmentes látogatás lehetőségének biztosításáról, az otthonok megkezdték a látogatás tárgyi feltételeinek kialakítását.
Úgy tudjuk, a levélben ígérteknek megfelelően a húsvéti ünnepek után valóban elindult a Kamaraerdei úton ez a látogatási forma, ugyanakkor a főpolgármester előre jelezte, hogy a Kútvölgyiben még nem lesz ilyen:
„A járvány terjedésének mérséklődése esetén azonban az érintésmentes látogatási lehetőség itt is megnyílik, melyre kezdetekben az intézmény udvarán kerülhet majd sor.”
A mostani szigorú szabályozás enyhítése fokozatosan történik, az egyes intézmények esetében a nyitás időpontja eltérhet, függően az átoltottságtól, illetve a látogatási feltételek megteremtésének lehetőségétől – írta Karácsony Gergely.
Lehet is, meg nem is
A probléma nem új, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet még január közepén fordult a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz amiatt, mert szerintük is zavarosak a bentlakásos intézetek lakóira vonatkozó kapcsolattartási szabályok. Müller Cecília nekik küldött válaszában leszögezte, hogy a bentlakásos szociális intézetek csupán egy esetben kötelesek biztosítani a személyes kapcsolattartást: ha az intézmény lakója haldoklik, és kint élő hozzátartozói, ismerősei el szeretnének tőle búcsúzni.
Ezen túl az intézményvezető döntésén múlik, hogy biztosítja-e a személyes kapcsolattartást a központi iránymutatás szerint – de ez nem kötelessége, hanem csak lehetőség – írták.
Ez pedig ellentmondásos gyakorlatot szült, hiszen alapvetően látogatási tilalom van, és ennek megfelelően míg az egyik intézményvezető empatikus módon próbálhat megoldásokat találni a találkozások leszervezésére, addig lehet, hogy egy másik intézményben a szoba ablakáig sem kísérik el az idős embereket, hogy élőben láthassák családjukat.
A lapunknak nyilatkozó hölgy kérdéseire Szentkirályi Alexandrától is kapott választ, ebben a kormányszóvivő azt írta, az idősek védelmében kell lemondanunk a találkozás lehetőségéről, még akkor is, ha ők már be vannak oltva.
„A nyájimmunitás elérése felé nap, mint nap nagy lépéseket teszünk, de még nem értünk az út végére.”
A szóvivő tájékoztatása szerint az Operatív törzs folyamatosan vizsgálja annak lehetőségét, hogy az idősotthonok látogatásának szabályain lazíthassanak.
Ebben egyébként az az érdekes, hogy Orbán Viktor miniszterelnök még egy februári videójában beszélt az idősotthonok látogatásáról: mint fogalmazott, az otthonok - már akkor is 80 százalékos átoltottsággal bíró - lakói sokat szenvednek amiatt, hogy nem látogathatják őket, és ők sem hagyhatják el az intézményeket. Itt szeretnénk valami emberileg elfogadható megoldást találni - emelte ki, de a helyenként megvalósuló plexifalas látogatáson kívül más nem történt, hiába oltottak be jóformán mindenkit azóta.
Az Alfahírnek nyilatkozó hozzátartozó azt mondta, az ő esetükben eleinte azt ígérték, hogy az átoltottságot követően újra fizikai kapcsolatba léphetnek rokonaikkal, de valójában hiába kapták meg sokan már februárban a második oltásukat,
„még ma sem foghatjuk meg a kezüket, gumikesztyűvel sem”.
Szerinte az elszigeteltség, a bezártság mentális károkat okoz az idős, és sokszor demenciával küzdő időseknek, ezért indokolatlan és veszélyes, hogy még mindig nem érintkezhetnek velük. Főleg igaz ez azokra, akik már nem képesek sem telefonon, sem interneten keresztül kommunikálni.
Rámutatott: az is nehezen értelmezhető, hogy míg van olyan szociális gondozó az általuk igénybe vett intézményben, aki nem kérte az oltást, ő mégis ott lehet az idősek között, pedig elméletileg nagyobb veszélyt jelenthet számukra, mint például a beoltott, maszkot viselő hozzátartozók.
Mint mondta:
„Nem hiszem el, hogy a szabad levegőn, maszkban sem foghatjuk meg a kezüket, miközben már be vannak oltva, és lassan nyitnak a kerthelyiségek, az általános iskolás gyermekeinket pedig újra iskolába kell vinnünk. Melyik a nagyobb veszélyforrás? Az, hogy bemegy 20 gyerek egy olyan osztályba, ahol senki nincs beoltva, vagy az, hogy mi bemegyünk és kicsit megfogjuk a kezüket a már beoltott szüleinknek?”