Megboldogult gimnazista koromban én is dökös voltam, vagyis a diák önkormányzatnak tagja. (Erre a megtisztelő pozícióra úgy választottak meg egy cimborámmal, hogy senki más nem akarta vállalni, viszont a délutáni matek korrepetálásokat így a szüleim előtt is legitim módon lóghattam el.) Mi nagyjából olyan súlyú ügyeket vitattunk meg, hogy miért nincs wc-papír a mellékhelyiségekben, léphessenek-e fel punk zenekarok is a sulibuliban, illetve, hogy az ominózus rendezvényen a külsősök kezdték-e a pogózást a Backstreet Boysra.
Én ennél tovább nem is akartam lépni, úgy véltem a fővárosi, vagy az országos Diákparlament olyan hely, ahol
súlyos, komoly kérdéseket vitatnak meg,
engem pedig jobban érdekelt rock'n'roll, a szerepjáték, meg a boroskóla. A jelek szerint 2016-ban már nem lenne igazam - mármint a rock'n'roll, a szerepjáték, vagy a boroskóla ügyében (na, jó utóbbiban talán kicsit mégis) - hanem a nagy és súlyos kérdések tekintetében. Azokra ugyanis
a NER diákparlamentjében úgy tűnik, nincs szükség.
Bradánovics Bendegúz, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium küldötte is osztozhatott az én kamaszkori illúzióimban, ugyanis a megyei diákparlamentben az oktatási rendszer súlyos problémáiról beszélt, nem kímélve a kormányzatot sem. Illetve, csak beszélt volna, ha
az első kritikus mondatok után nem szakította volna félbe
Rózsás Ildikó levezető elnök. Az Országos Diákparlament szakmai előkészítő bizottságának tagja szerint ugyanis a gimnazista beszédében "személyeskedett", így arra szólította fel, hogy ha folytatni akarja felszólalását, kihúzza az ilyen jellegű részeket.
Bradánovics mondanivalójában egyetlen név sem szerepelt, ám végül mégis kiszedett belőle néhány gondolatot, így a megszelidített beszéd később már elhangozhatott. A gimnazista azonban nem nyugodott bele a cenzúrába, és teljes eredetileg tervezett felszólalását eljuttatta a sonline megyei hírportálnak, megjelölve benne a kihúzott részeket is.
Jobb időkben remek anyag lesz majd egy történelmi szöveggyűjteménybe, bemutatva
a szólásszabadság lépésről lépésre történő visszanyesegetésének, és a fiatalok udvarias, polgári kussolásra nevelésének technikáját.
Szövegmagyarázatként pedig ott fog szerepelni az is, hogy Bendegúznak az országos botrány után külön jeleznie kellett, hogy "ez a felszólalás az egyéni véleménye volt, az iskola igazgatója és
"a diákönkormányzatot segítő tanárok nem tudtak arról, hogy ezt tartalmazza, ilyen formában nem engedélyezték"
Ha a tankönyírók egy kicsit rosszmájúak lesznek, odabigyeszthetik lábjegyzetként Rózsás Ildikó neve mellé, hogy 2015-ben Cser-Palkovics András fideszes székesfehérvári polgármester kitüntette.
Íme, hát a cenzúrázott beszéd, kiemelve az, ami 2016-ban Magyarországon nem hangozhatott el egy diákparlamenti gyűlésen:
"Személy szerint élből elutasítom, és rettentően sajnálatosnak tartom, hogy a jelenlegi rendszer valamiféle erőforrásnak tekinti a diákokat. A tanulók nem valami kibányászható barnakőszén, bauxit, nem valami önkényesen felhasználható erőforrás. Egy fejlett és jól működő oktatásban szükség van egy különálló oktatásügyi minisztériumra, nem pedig egy működésképtelen, haldokló államtitkárságra. Jelen helyzetben úgy tűnik, hogy dilettánsok hasráütésszerűen, a diákokkal és tanárokkal konzultációt megtagadva irányítják és változtatgatják az oktatási rendszert.
Ebben a kontextusban a dilettáns (nem hozzáértő) azért megfelelő fogalom, mert az előző tanévben történt megannyi diáksztrájk, pedagógussztrájk, tüntetés és egy Herman Ottó Gimnázium nyílt levél, viszont erre reakcióként nem érkezett semmi pozitív lépés az oktatási rendszert irányítóktól. Megszüntették az előrehozott érettségi vizsgát, amely könnyítette volna a diákok terheit.Csökkentik a férőhelyek számát az egyetemeken, főként az államilag finanszírozottat, pedig nem a középkorban élünk, ahol a tanulás kiváltság volt.
A ponthatárokat évről évre emelik, ezzel ellehetetlenítve sok diák jövőjét.
Borzalmas, mikor iskolába menet korunkbeli fiatalokat látunk utcát söpörni, ezzel teljesen ellehetetlenítve a jövőjét és a szellemi fejlődését. Ez miatt szükséges visszaállítani a 18 életéves tankötelezettséget, hogy megakadályozzuk az éppen kialakuló tudatlan társadalmat.
Az óraszámokat csökkenteni kell, mivel a diákok rettentő mértékig túl vannak terhelve. Túlterheltség miatt meg kell szüntetni a heti 5 testnevelést, mivel sok intézmény küzd jelenleg is a feltételek megteremtésével, valamint rettenetesen lefárasztja a diákokat is, ezáltal nem tudnak hatékonyan figyelni az órákon. Több nyelvoktatás szükséges, valamint ha kötelező a diplomához a középfokú nyelvvizsga, abban az esetben az állam teremtse meg rá a lehetőséget, hogy egy diák az állam finanszírozásából kapjon 2 lehetőséget a nyelvvizsga letételére.
A tankönyvpiaci versenyt újra kell gondolni, mert nem minden esetben az állam által előnyben részesített tankönyvek a legjobbak. A kísérleti tankönyvek tanulhatatlanok és hibásak, ezért szigorúbb vizsgálatnak kell őket alávetni kiadás előtt. A készség tantárgyakat csak 9-10. évfolyamban kéne a tanterv részévé tenni, hogy a diákok 11-12. évfolyamban az érettségire összpontosíthassanak.
A diákönkormányzatok jogkörét növelni kell egy demokratikusabb diákérdek képviselet létrejötte érdekében. Minden iskolában meg kell teremteni a tanításhoz szükséges körülményeket, eszközöket. Nem fordulhat elő, hogy egy intézményben nincs papír, kréta, nyomtatópatron. A felsorolt okokból teljes mértékben érthető, sőt tudatosnak tűnő a népbutítás, hogy ne legyenek a diákok gondolkodó, kreatív lények ,hanem bólogassanak az aktuális hatalom minden döntésére. Ez hosszú távon nem lesz életképes és teljes mértékben lezülleszti a társadalmunkat is. Klebelsberg Kunó forogna a sírjában, ha tudná, mi történik jelenleg a nevével. Példát kéne vennünk a finn oktatási rendszerről és ki kell alakítanunk egy nyugatias, modern, 21. századi oktatási rendszert."