Több sportolót is országgyűlési képviselőként indít a Jobbik, de a Fidesz is komoly sportolói páhollyal rendelkezik. Mintha a magyar politikában a sportolók különösen felül lennének reprezentálva. Mi lehet ennek az oka?
A Fidesz elérte, hogy ma Magyarországon sportolni, sporttal foglalkozni nem lehet politikai hátszél nélkül. A sport egyenlő a politikával.
Nem az a lényeg, hogy öt olimpiai aranyérmet szerezzen egy sportoló, hanem asszisztáljon az állami milliárdok stadionokba való beleöléséhez, meg a TAO-pénzek lenyúlásához.
Az állami pénzmosoda áldozata lett a sport. Szövetségi kapitányként tőlem is azt várták, hogy bólogassak mindenre és fogjam be a számat, különben bajom lehet.
A Czerván-ügy óta már nem szövetségi kapitány és a Talent programot is elvették Öntől. Lehet akkor azt mondani, hogy ez egy politikai bosszú következménye?
Abszolút. A fogathajtók többsége kiállt mellettem. Közös kiáltványt juttattak el Mondok Józsefnek, a Magyar Lovas Szövetség alelnökének (aki egyben a Fidesz izsáki polgármestere is – szerk.), hogy továbbra is velem képzelik el a jövőt, ennek ellenére válaszra sem méltattak. A fogathajtó szakbizottság ötfős tagságából választottak egy új szövetségi kapitányt, mivel senkit sem találtak, aki a szabályoknak megfelelő képzettséggel rendelkezne.
Az Ön eltávolításával kapcsolatban volt indoklásuk?
Van egy indoklás, amit kiadtak, de abban is meghamisították és lenyesegették az eredményeket. Nagyon jó sajtókapcsolataim vannak, és többen visszaszóltak, hogy „Józsi, ezt mi nem hozzuk le”, persze volt ahol megjelent. Nekem ez a szövetségi kapitányság évi 600 ezer forintomba került, meg időmbe és energiámba. Ez lett a köszönet.
Lázár János azt javasolta, hogy egy kávé mellett rendezzék a nézeteltérésüket Czerván Györggyel. Ebből lett valami?
Nem. Nem keresett. Miután elmondtam a véleményemet a szilvásváradi lovasközpont kapcsán, figyelmeztettek a szövetségtől, majd azt mondták, hogy adjam be a lemondásomat. Kitüntetnek, megköszönik a munkámat és békén hagynak. Én akkor hazamentem és megkérdeztem a feleségemtől, hogy „na mit csináljak most drágám?” Meghunyászkodjak, behúzzam fülem-farkam és kitüntetnek, vagy kivonjam a kardom és küzdjek? A feleségem azt mondta, hogy ő el se vállalta volna a kapitányságot. De én egy ilyen optimista, szentimentális ember vagyok.
Azt hittem, hogy ha majd valami jót teszek, tiszta szívvel, becsülettel és józan ésszel, a saját energiámat és pénzemet beleteszem, akkor annak lesz majd valami foganatja. Hát ez lett... Nemhogy megköszönték volna, inkább seggbe rúgtak.
Így jön akkor a politika? A jobbikos jelöltség egy fricska azok felé, akik megpróbálták szakmailag megsemmisíteni?
Bocsánat, de bennem semmilyen sértettség nincs, és ez nem fricska. Ez az egész történet onnan indult, hogy az N1TV-nek kritizálni merészeltem a szilvásváradi lovasközpont kivitelezését. De utána lehet nézni, interjút adtam a HVG-nek, a Népszavának és a Momentumnak is. Mindenkinek adtam, aki csak megkérdezett. Ennek ellenére Czerván György a Jobbikhoz közelálló N1TV-set szúrta ki, majd azt mondta, az én szövetségi kapitányi pozícióm ellentétes, összeférhetetlen azzal, hogy én az ellenzéki médiának nyilatkozzam. Engem azonban, ha megkérdez a sajtó, akkor válaszolok. Ezután kvázi, engem jobbikosként bélyegeztek meg. Több, a Fideszhez közelálló újságíró is rajtam gúnyolódott, hogy „na, eleget tettél a pártodnak”.
Volt valamilyen kapcsolata a Jobbikkal?
Semmilyen. Szimpatizáltam a Jobbikkal, de én mindig egy jobboldali beállítottságú ember voltam. Czerván Györggyel is sokáig jó viszonyt ápolt a családom. Lázár János kijelentése után még tehetett volna egy gesztust, hogy tisztázzuk a dolgokat.
Már az N1TV-s nyilatkozatomat megelőző egy évben is nagyon sokszor figyelmeztettem több fideszes államtitkárt, hogy rosszul vannak felhasználva a pénzek, és ezt így nem szabad csinálni.
A nyilatkozatom csak a jéghegy csúcsa volt. Valójában alig jutott pénz a Lovas Szövetséghez az állami milliárdokból, előfordult, hogy a gyerekeknek kellett maguknak megvenniük a magyar címeres mezt. Közben pedig értelmetlenül épülnek a stadionok. Kisvárdán 2,2 milliárd forintból építhetnek termálvizes lórehabilitációs központot. Abszurdum. Az utóbbi három évben tízezerrel csökkent a lovak létszáma, miközben papíron soha ennyi milliárdot még nem öltek bele a sportba. Ezek miatt emeltem fel a hangomat.
Hogy jutott el a Jobbikig és az országgyűlési képviselő-jelöltségig?
Czerván György hívását vártam, de Vona Gábor keresett meg. Váratlanul ért. Gratulált a karakán kiállásomhoz. Ő volt az első jobbikos politikus, akivel beszéltem, a második Dúró Dóra. Meghívtak a parlamentbe, ahol még sosem jártam. Egy jó másfél órát beszélgettünk, ezután több előadásra, beszélgetésre is meghívtak az értelmiségi holdudvarukba, ahol nagyon jó benyomást keltettek bennem a megismert emberek és gondolatok. Olyanokkal találkoztam ott, akikre felnézek.
Úgy gondoltam, hogy jó tartozni ehhez az illusztris társasághoz.
Három hónappal ezelőtt aztán Vona Gábor egy szűk körű beszélgetésen félrehívott és azt mondta, nem szereti a köntörfalazást, szeret a lényegre térni, majd megkérdezte, vállalnék-e jelölti pozíciót, van időm gondolkozni rajta. Nagyon meglepett, de ez egy annyira megtisztelő felkérés volt, hogy nem volt mit időznöm rajta. Egyet kértem, hogy mindenben segítsenek. Részükről is van egy elvárás, Vona Gábor azt mondta: „nem a tisztes helytállást, hanem a mandátum elnyerését várják”.
Pest megye 9. számú választókerületében, Nagykátán indul jobbikos jelöltként. Czerván György lesz az ellenfele. Mit gondol, milyen esélyei vannak ellene? A Jobbik kormányváltó hangulatról beszél az egész országban. Ön látja ezt a választókerületében?
Én most félelmetes Czerván-ellenes hangulatot érzek, amit nem is rejtenek véka alá az emberek. Czerván György húsz éve képviselő, nyolc éve államtitkár, de az elmúlt három évben színét se láttuk a környéken, maximum nyugdíjas klubokba megy el. Most persze, három hónappal a választások előtt megígérte egy rendelőintézet felújítását, meg egy sportcsarnokot is átadott. Ellenzéki politikusként százhatvankettő parlamenti beadványa volt a választókerületével összefüggően, míg kormányon csak négy, de azok sem kötődtek a Tápió-vidékhez. A térség nem kap támogatásokat, de Czerván nem is intézett el semmit sem. Olyan utak vannak, mintha Mordorba lennénk, nincsenek munkahelyek… Szeretnék tenni és küzdeni a Tápió-vidékért.
A jelöltbemutatásán Vona Gábor úgy fogalmazott, Ön egy harcos és erős ember, „aki nem fog megijedni, bátran állja majd a sarat”. Számít támadásokra?
Most volt egy doni megemlékezés Nagykátán, ahol az emlékművön két Bozsik név is szerepel. Több mint valószínű, hogy az én dédnagyapám testvérei. Sokan megkérdezték tőlem az utóbbi időben, hogy félek-e. Az emlékmű megkoszorúzásánál arra gondoltam, az én őseim nem féltek, mikor csatába indultak az első és a második világháborúban. De azt megkérdezni tőlem a saját szülőföldemen, hogy félek-e, a vicc kategória, mert most tudtommal béke van. Ha az ellenfeleim mégis úgy gondolják, hogy háborúzni akarnak, akkor nekik azt üzenném, a háborúban csak vesztesek vannak. Én pedig gyűlölöm a háborút. De ha megtámadnak, akkor azzal saját magukra dobják le a bombát.