Publikálta 2017-es jelentését a lakásüzemeltetők európai szakmai szervezete (Housing Europe). Az ernyőszervezethez 24 ország 45 lakhatási szövetsége tartozik, 26 millió otthonnal, így abszolút releváns kutatásokat készítenek. A jelentésről a 444 készített összefoglalót.
A gazdasági növekedés ugyan beindult, de a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílik. Sokak lakhatási esélyei nem javultak érdemben a válság óta, az egyik legnagyobb kihívás, hogy egyre magasabbak a lakhatási költségek. Fenntartható és megfizethető lakást találni ott, ahol munkalehetőség is van, nagyon nehéz. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a politika egyelőre nem tudott választ adni erre a problémára.
Magyarország
Hazánk is külön fejezetet kapott a jelentésben. Pozitívumokkal is találkozhatunk itthon, amikor önkormányzatok és civil szervezetek helyi szinten segítenek a lakhatásban. A Nemzeti Eszközkezelő szociális alapú lakhatási projektjét is jónak tartják, de hozzáteszik, hogy a finanszírozása nincs megoldva.
A problémák között említik, hogy az ingatlanok 12 százaléka üres, kevés a szociális bérlakás, rossz állapotban van a lakáspiac, a lakhatási intézkedések nem érik el a legszegényebb réteget. A 2011-es adatok alapján a magyar ingatlanok többségében (92 százalék) a tulajdonos él, de ez torz adat lehet, mert sokan az adóelkerülés miatt nem jelentik be, hogy kiadták a lakásukat.
2016-ban reálértéken 9 százalékkal lettek drágábbak az ingatlanok, ez az EU-ban a legmagasabb emelkedés volt abban az évben. Szerepet játszott benne az áfacsökkentés és a CSOK is.
Az egyik legsúlyosabb probléma, hogy alacsony szintű a lakások minősége és komfortja. Az Európai Unióban a megfelelő lakhatási körülményektől való megfosztottság mértéke (lakhatási depriváció) a második legnagyobb itthon, csak Románia előz meg minket. A lakosság 15,5 százalékát érinti ez, az EU-átlag 4,9 százalék.
Rossz intézkedések
A jelentés kitér a devizahitelesek ügyére is, teret adva a kritikáknak. A devizahitelek a legszegényebbekre tették a legnagyobb terheket, a végtörlesztés csak azoknak kedvezett, akik rendelkeztek anyagi tartalékokkal.
A Nemzeti Eszközkezelő által kínált lehetőség a devizahiteles családok 30 százalékának megfizethetetlen. A kormány 2015-ben felszámolta a lakástámogatást, pedig előtte évi 30 milliárd forintot osztottak szét a jelentkezők között, itt reális lehetőségük volt a szegényebb rétegeknek is támogatáshoz jutni. Azt sem látni, hogy a rezsiharc következtében érdemben csökkent-e a lakhatás költsége.
A teljes jelentés itt olvasható.