Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke hétfőn védelmi miniszternek jelölte Chuck Hagelt, Nebraska állam egykori republikánus szenátorát, vietnami háborús hőst. Hagelt még a demokrata többségű szenátusnak is meg kell választania, de máris az amerikai zsidó lobbi kereszttüzébe került, és a liberális sajtó hadjáratot indított ellene. Jogos a félelem?
Charles Timothy Hagel 1997 és 2009 között Nebraska állam szenátora, 2009 óta a Fehér Ház hírszerzési tanácsadó testületének elnöke. Számos háborús kitüntetés birtokosa, első millióit mobiltelefon bizniszből szedte össze a 80-as években, több informatikai céget vezetett, felkérése előtt a Georgetown Egyetem professzora és az Atlanti Tanács nevű agytröszt elnöke volt.
Katona, lobbista, politikus és tanár
A 66 éves Hagel német származású apuka és ír-lengyel felmenőkkel rendelkező anyuka gyermekeként született a nebraskai North Platte-ben. A vietnami háborúban súlyos sérüléseket szerzett, és mindmáig a mellkasában hordoz egy repeszdarabot. Hősiességéért kétszer tüntették ki Bíborszívvel. A háborúból hazatérve rádiós hírbemondóként és talk show házigazdaként kereste kenyerét, dolgozott egy gumigyár lobbistájaként, és segítette Ronald Reagen 1980-as elnöki kampányát.
A vietnami fronton többször kitüntette magát
A győztes kampány után kinevezték a veterán ügyek minisztériumának ügyvezető-helyettesének, melyről két év után lemondott. Ezt követően megalapította a Vanguard Cellular mobiltelefon-szolgáltatót, amiből multimilliomos lett. Közéleti tevékenységét eközben sem adta fel, a frontról hazatérő katonák foglalkoztatását ellátó nonprofit szervezet (USO) vezérigazgatója és számos háborúval, külkapcsolatokkal foglalkozó testület vezetője, tanácsadója, mecénása lett.
1992-ben visszaköltözött Nebraskába, ahol a McCarthy befektető bankcsoport elnöke, majd a számítógépes szavazógépeket gyártó American Information Systems (AIS) vezérigazgatója lett. 1995-ben úgy döntött, lemond a vállalat vezetéséről, és politikai vizekre evez. Republikánus szenátorjelölként 24 év után először tudott nyerni Nebraskában. Népszerűségét jelzi, hogy 2002-ben 83 százalékkal (!) választották újra, ezzel az állam történetének legnagyobb arányú győzelmét aratva.
2006-tól rendszeresen és élesen kritizálta a Bush-kormányt külpolitikáját, 2008-as könyvében azt írta, az iraki háború az amerikai történelem öt legnagyobb baklövése közép tartozik, és az Egyesült Államok elnöke emberéletekkel játszott pingpong-meccset. A 2008-as elnökválasztási kampányban a neve Barack Obama esélyes alelnökjelöltjei között is felmerült, sőt, utólag elismerte, hogy ő maga is komolyan fontolgatta, hogy elindul az elnöki székért, ám végül úgy döntött, visszavonul a politikától.
Obama kihívója és alelnöke is lehetett volna
2009-ben a washingtoni Georgetown Egyetemen kapott tanári állást, és elfogadta a Fehér Ház hírszerzési tanácsadó testületének elnöki posztját. A tavaly újraválasztott Barack Obama 2013. január 7-én jelölte védelmi miniszternek, ezzel Robert Gates után Hagel lett a demokrata párti Obama-adminisztráció második ellenzéki (republikánus) tárcavezetője.
A háború támogatója és kritikusa
A magyar sajtó túlnyomó többsége különösebb utánajárás nélkül átvette a Hagelt övező külföldi kritikát, miszerint a miniszterjelölt nem tartozik az amerikai külpolitika fősodratához, és inkább Irán, mint Izrael barátja. Aki azonban abban reménykedik, hogy Chuck Hagel személyében olyan politikus jut vezető pozícióba, aki ellenzi Amerika agresszív világcsendőr szerepét vagy Izrael-pártiságát, az már jobb, ha most felkészül a csalódásra.
A republikánus politikus ugyanis szinte minden olyan törvényt és határozatot megszavazott, amely a mostani világrendhez vezetett. Kezdve a 2001. szeptember 11. után másfél hónappal elfogadott, nagy vihart kavaró hazafias törvénnyel (Patriot Act), amely hivatalosan a terroristák lefülelését célozta, ám a gyakorlatban a teljes amerikai lakosság törvényes megfigyelését és lehallgatását tette lehetővé. (Hagel 2006-ban megszavazta a törvény egyes lejáró részeinek meghosszabbítását is.)
Aztán jött az Irak fegyveres megszállásáról szóló 2002-es határozat, a háború későbbi nagy kritikusa ekkor sem tiltakozott, hanem megszavazta az indítványt. Becsületére váljon, hogy 2007-ben a három republikánus szenátor egyike volt, aki megszavazta a 120 napon belüli csapatkivonást a szétbombázott országból.
2007-ben olyan törvényt támogatott (Protect America Act), amely engedélyezte az Amerikán kívül élő polgárok engedély nélküli (!) lehallgatását, megfigyelését.
A háború kritikusa minden háborút megszavazott
2006-ban szavazatával támogatta egy Egyesült Államokat Mexikótól elválasztó, kilométeres biztonsági kerítés megépítését. Kritizálta ugyanakkor a guantánamói fogolytábor fenntartását, mondván az súlyosan kedvezőtlen képet alakít ki Amerikáról a világ előtt.
Szintén a javára írható, hogy 2008-ban támogatta a kémiai és biológiai fegyverek csökkentését célzó törvényt, és több, AIDS, tuberkulózis és malária ellen küzdő alapítvány működését.
A vékony jég: homoszexuálisok
Chuck Hagelnek a liberális sajtó a szemére vetette, hogy szenátorként következetesen a homoszexuálisok jogai ellen szavazott, és azért nem támogatta James Hormel luxemburgi nagykövet kinevezését, mert az „nyíltan és agresszívan” vállalta, hogy meleg. Ezért az 1998-as véleményéért (nyilván nem gyenge felső nyomásra) csak 2012 decemberében kért csak elnézést.
A megkésett megbánás őszinteségét a média kétkedve fogadta, ám Obama elnök mindenkit megnyugtatott: másfél évtized alatt az amerikai társadalom véleménye a melegekről és leszbikusokról sokat változott. A Canossa-járás nem hatotta meg a republikánus párt meleg tagozatát (Log Cabin Republicans) sem, akik a New York Times-ban és a Washington Postban egész oldalas hirdetésekben tiltakoztak Hagel várható jelölése ellen.
Az amerikai hadseregben szolgáló homoszexuális katonák ügye kapcsán Hagel szenátor az úgynevezett „Ne kérdezz, ne válaszolj” kompromisszumos elvet képviselte, amely megtiltotta a másságukat nyíltan vállalóknak a fegyveres szolgálatot, viszont a szolgálatban lévők szexuális hovatartozás miatti zaklatását, bántalmazását is büntette.
Izrael ellensége?
A Chuck Hagel felé özönlő vádak túlnyomó többsége természetesen a burkolt antiszemitizmus, miszerint a különc republikánus nem elég barátságos Izraellel, illetve nem elég ellenséges (sic) Iránnal és a palesztin radikálisokkal.
Ennek van is alapja. 1999-ben Hagel volt az egyetlen szenátor, aki nem írta alá azt a Borisz Jelcinnek címzett nyílt levelet, amelyben az orosz elnököt az országában tapasztalható „növekvő antiszemitizmus” elítélésére szólították fel.
Gyakran elhangzó vád, hogy Mr. Hagel nem szavazott meg több Irán elleni szankciót, és Izraelben azt sem bocsátották meg neki, hogy a radikális palesztin szervezetet, a Hamászt is be akarta vonni a közel-keleti béketárgyalásokba. 2006-ban az izraeli-libanoni háború kezelését is kritizálta, mondván az Izraellel való „speciális és történelmi kapcsolat” nem mehet az arab és muszlim kapcsolatok rovására.
Azt már elfelejtik hozzátenni, hogy Hagel három nagy Irán elleni szankciót is megszavazott, méghozzá 1998-ban, 2000-ben és 2006-ban. A politikus emellett minden Izraelt érintő katonai segítségnyújtás alkalmával igennel voksolt.
Bár az amerikai zsidó lobbiszervezetek és a liberális sajtó igyekeznek kiforgatni Hagel korábbi nyilatkozatait (2006-os interjújában azt mondta, hogy a zsidó lobbi sok embert megfélemlít a kongresszusban, egy másik alkalommal pedig úgy fogalmazott: „Én nem izraeli szenátor vagyok. Én az Egyesült Államok szenátora vagyok.”), a politikust nehéz meggyőződéses antiszemitának beállítani.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Jeremy Ben-Ami, a liberális, Izrael-barát csoport, a J Street elnöke nevetségesnek nevezte a vádakat, hogy Hagel Izrael-ellenes lenne. Az antiszemita bélyeget pedig egyenesen rágalomnak titulálta. 2012 decemberében öt korábbi izraeli nagykövet írt támogató levelet Hagel jelölése nyomán.
„Az erőben hiszek”
Chuck Hagel nemrégiben interjút adott a Vietnam című történelmi magazinnak, amelyben kifejtette álláspontját a nemzetközi konfliktusok kezeléséről: „Nem vagyok pacifista, az erő alkalmazásában hiszek, de csak egy nagyon körültekintő döntéshozatali procedúra után. Mindent megteszek, hogy elkerüljem a szükségtelen, értelmetlen háborúzást” - nyilatkozta.
Január 8-i teheráni sajtótájékoztatóján az iráni külügyi szóvivő, Ramin Mehmanparaszt elmondta, Irán azt reméli a volt nebraskai szenátor védelmi miniszteri jelölésétől, hogy a Pentagon a Washington és Irán közötti kapcsolatok erősítésére törekszik majd”.
A világ jobbik fele most ebben bízik. De Chuckkal vagy nélküle, erre sajnos továbbra is kevés esély van.
Bencsik János
barikad.hu