Kovács János szerint az orosz-ukrán válság kirobbanása után felerősödő hidegháborús retorika, az amerikai (NATO-) csapatok megerősített jelenléte Kelet-Európában, a Donald Trump által a NATO-t ért bírálatok, illetve a szövetségesek irányában megfogalmazott elvárások a közös védelmi kiadások terén, mind olyan szempontok, amelyek befolyásolják az orosz Európa-politikát. Magyarország esetében fontos kapcsolódási pont a „Paks 2 szerződés”, illetve az energetikai szükségletek kérdése.
A vezető elemző emlékeztettet rá: egy ilyen találkozón visszatérő motívumnak számít néhány, kormányközi, ágazati politikai területekre koncentráló megállapodás, illetve kisebb beruházások (ilyen volt az Orbán Viktor által a legutóbbi Putyin-látogatást követően bejelentett, egyébként nem megvalósult oroszországi stadion, amit magyar beruházó épített volna), vagy a két ország vállalatainak nemzetközi tendereken való közös indulása, továbbá különböző partnerségi programok.
Ugyanakkor Kovács János megjegyezte: a gazdasági kapcsolatok intenzitásának növelésére, a kereskedelmi forgalomra vonatkozó ambiciózus célok, a Magyarországot „hídfőként”, logisztikai bázisként láttató tervek egyelőre a kölcsönös EU-orosz gazdasági szankciók realitásába ütköznek.
„Orbán Viktor kormánya számára presztízsértékű látogatásról van szó, amelynek Európa-politikai és gazdasági eredményei lehetnek, noha egy szorosabb orosz-magyar viszony kedvezőtlenül befolyásolhatja hazánk uniós megítélését, elsősorban Lengyelország miatt megterhelheti a Visegrádi Együttműködést is”
- mondta az Alfahírnek az Iránytű Intézet vezető elemzője. Azt is leszögezte: Magyarország földrajzi elhelyezkedése, a politikai, gazdaságpolitikai, katonapolitikai realitások és nemzetközi folyamatok azt kívánják, hogy Magyarország a jelentősebb hatalmi centrumokkal kiegyensúlyozott gazdasági és diplomáciai viszonyokat alakítson ki.
„Magyarország leginkább a hatalmi centrumok pragmatikus együttműködésében érdekelt, amit kevésbé terhelnek ideológiai különbségek, öngerjesztő konfliktusok”
- szögezte le az elemző.
Kovács János szerint a jelenlegi európai mainstream politika Oroszországhoz való viszonyán alapvetően módosíthat a 2017-es esztendő, hiszen új amerikai külpolitikai doktrína következhet, amiben nagyobb szerepet kapnak a regionális partnerségek, a bilaterális megállapodások, kevesebbet a „demokráciaexport”.