Mike Pence közéleti pályafutása rengeteg mindenben különbözik főnökétől - ám egy közös pont azért biztosan akad. Egyikük sem a Republikánus Pártban kezdte a politizálást. Trump 2000-ben a radikáljobbos Reform Pártban kis híján még elnökjelölt is lett, később 2008-ig regisztrált demokrata szavazó volt, ekkor ment át a republikánusokhoz. Pence is a demokratáknál kezdett ismerkedni a közélettel, s csak később rántotta jobbra a kormányt.
Az 57 éves politikus az Indiana állambeli Columbusban született ír katolikus családba. A liberális demokratának induló fiatalember a nyolcvanas években egy neoprotestáns "újjászületési" egyház híve lett. Ronald Reagan politikája magával ragadta, s innentől kezdve már a jobboldalt tekintette ideológiai otthonának, és a Republikánus Párt híve lett. A kilencvenes években népszerű konzervatív rádiós műsorvezetőként dolgozott. Többször is indult a kongresszusi választásokon. Kitartó próbálkozását 2000-ben koronázta siker, amikor bejutott Képviselőházba. 2013-ban Indiana kormányzójává is megválasztották.
Természetesen mindkét pozíciót a Republikánus Párt színeiben nyerte el, ám előszeretettel hangsúlyozza, hogy nem igazán tartja magát pártpolitikusnak.
"Keresztény vagyok, konzervatív, és republikánus. Ebben a sorrendben."
- mondta egyszer magáról. A kétezres években csatlakozott a republikánus párt keményen jobbos reformmozgalmához, a Tea Partyhoz, és több alkalommal nyíltan is konfliktust vállalt Bush elnökkel. Több
alkalommal bírálta a pártvezetést, de nyíltan soha nem szakított a republikánus elittel. Így sokak szerint ő képezhet hidat a párt hagyományos vezető rétege és a radikálisok - Trump legfontosabb hátországa - között.
Egyszerre számít megbízható, régi republikánus arcnak, ugyanakkor a véleményét a fejesekkel is szemben is vállaló karakán figurának.
Az új elnök minden bizonnyal ezért választotta jobbkezéül annak ellenére, hogy az előválasztáson még egyik fő ellenfelét, Ted Cruzt támogatta.
Pence-t a Képviselőházban úgy ismerték, mint költségvetési kérdésekben vasszigorral gondolkodó politikust, aki ellenez minden olyan intézkedést, amely a költségvetés bevételeit növeli. E tekintetben lehet még néhány meccse a főnökével, aki a választásokon több olyan ígéretet is tett, ami újabb terheket róhat a büdzsére. Pence a külpolitikában sem mindenben követi Trump vonalát. Hagyományos keményvonalas republikánusként az Oroszország felé tett békülékeny gesztusokkal aligha tud azonosulni - igaz, eddig látványosan nem is határolódott el tőlük.
A legtöbb elemző mindezzel együtt úgy véli, Mike Pence jó választás volt alelnöknek. Visszafogott stílusával, konzervatív modorával jó ellensúlya lehet a lobbanékony, temperamentumos elnöknek. Amikor Trump egy meglehetősen ízléstelenre sikeredett Twitter üzenetben megsértette egy muszlim vallású, Irakban lesett amerikai katona családját, alelnökjelöltje turnézta végig a médiát, hogy kimagyarázza főnöke meggondolatlan szavait.
Maga Trump is úgy nyilatkozott,
nem egy "harci kutyára" van szüksége maga mellé, hanem egy megbízható harcostársra, aki segít neki, hogy elképzeléseit a Kongresszusban is elfogadtassa.
Ez ugyanis az új államfő előtt álló talán legnagyobb kihívás. A republikánusok ugyan fényes győzelmet arattak az elnökválasztással együtt megrendezett törvényhozási választáson is, ám a párt képviselőinek jelentős része majdnem annyira ódzkodik Trumptól, mint a demokraták. E feszült viszony enyhítésében sokat segíthet a kongresszusi folyosók intrikáiban jártas Pence.