Az Iszlám Államra mért súlyos katonai csapások felszámolták a területbirtoklási kapacitásaikat, de a szervezet, különösen annak ideológiája ezután is tovább él. Bár a legfrissebb hírek szerint a Daesh kezd új erőre kapni, ebben a cikkben a hazatérő külföldi (európai) harcosok jelentette fenyegetésről adunk képet, felhasználva a Külügyi és Külgazdasági Intézet „A külföldi harcosok jelentette fenyegetés a „kalifátus” bukását követően” című kétrészes tanulmányát, amelyet Orosz Anna, Szalai Máté és Wagner Péter jegyeznek.
Török támadás jöhet Szíriában, miközben újjáéled az Iszlám Állam
Recep Tayyip Erdoğan vasárnap közölte, hogy a török hadsereg bevonul Északkelet-Szíriába, az Eufrátesztől keletre eső területre, amelyet a Kurd Népvédelmi Egységek (YPG) ellenőriz. Ankara nemzetbiztonsági kockázatként tekint a YPG-re, valamint a Délkelet-Törökországban működő, nemzetközi szinten is terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szövetségesének tartják a Népvédelmi Egységeket.
Hányan vannak?
Fontos, hogy pontos adatok híján csak becslések léteznek a külföldi harcosok számáról, de ez alapján is kijelenthető, hogy a szíriai polgárháború, Irak 2014-es összeomlásával együtt, ilyen szempontból a történelem legvonzóbb konfliktusává vált.
Irakban 2003 és 2011 között nagyjából 5000, Afganisztánban a ’70-es évekből a 2000-es évek elejéig 25000 külföldi harcos fordulhatott meg, ezzel szemben az ENSZ 2017. novemberi becslése szerint 2012 óta 40000-en csatlakozhattak szíriai vagy iraki milíciákhoz.
Az International Centre for the Study of Radicalisation (ICSR) 2018. júliusi tanulmányában is rendkívül magas szám szerepel: 41490 főre teszik azok számát, akik konkrétan az Iszlám Államba léptek be.
Ebből az embertömegből az Európából érkezők több mint 10 százalékot jelenthetnek, általában 5000-6000-re becsült harcossal. A Balkánt viszont külön kezelik az ilyen elemzések, onnan 1000 fő körüli létszám indult Szíriába és Irakba.
Hivatalos statisztikai adatok nem igazán léteznek, vagy nehezen nyilvántartható ez a terület és a rendelkezésre álló számokhoz csak korlátozottan lehet hozzáférni.
A katonai vereségek fordulatot hoztak
2016-17-re megállt a kiutazó külföldi fegyveresek számának növekedése. 2016 szeptemberére havonta nagyjából 50 új érkezővel számolhatott az Iszlám Állam, ez korábban elérte a havi 2000-et is.
Ezzel egyidőben kezdett defenzívába szorulni a csatatéren a szervezet, ebből kifolyólag, a külföldi harcosok utazásának szempontjából fontos területet veszítettek: az utolsó olyan határszakaszt, ami közvetlen kapcsolatot biztosított számukra Törökországgal. 2017-ben már a „kalifátus fővárosai” feletti ellenőrzést is bukták, a szíriai Rakkát és az iraki Moszult visszahódították tőlük. Ezek a vereségek jelentősen csökkentették a Daesh vonzerejét, ezért kevesebben indultak útnak, valamint a nem keményvonalas tagok inkább menekülni próbáltak.
Az ICSR 2018. júliusi tanulmánya világszerte 7366 regisztrált visszatérőről írt, azóta ez a szám elérhette a 8000-et. Ez az összes csatlakozó 20 százaléka.
Az Európai Parlament 2018. májusi adatai szerint az EU-ból érkezettek 83-91 százalékát hat tagállam adja:
| Kiutazók | Hazatérők | Hazatérési arány | |
| Belgium | 413 | 125 | 30% |
| Dánia | 145 | 67 | 46% |
| Egyesült Királyság | 850 | 425 | 50% |
| Franciaország | 1910 | 225 | 12% |
| Németország | 960 | 300 | 31% |
| Hollandia | 280 | 50 | 18% |
| Európai Unió | 4558 | 1192 | 26% |
A európai visszatérőkkel kapcsolatban az Egmont belga intézetnek volt egy kutatása, ami két nagyobb visszatérési hullámról számolt be:
- először meglehetősen korán, 2014-15-ben, még a „kalifátus” kikiáltása előtt
- majd 2015 elején
A tanulmány szerzői szerint ebből két következtetés vonható le: az Európából kiutazók kevésbé radikalizálódtak, valamint a szíriai polgárháború kezdeti időszakában más szervezetekhez is csatlakoztak.
Felnőtt férfiak jelentősen nagyobb arányban térnek haza, mint nők, ennek több oka is lehet: többnejűség, kiszolgáltatottság, a nők mozgáshoz való jogának korlátozottsága az Iszlám Államnál. Ami szintén elképzelhető, hogy sok nő menekülttáborokban, vagy a Szíriai Demokratikus Erők által uralt területeken van, ezért várható egy harmadik visszatérési hullám.
Miért jönnek haza és mennyire veszélyesek?
A szerzők öt csoportba sorolták a visszatérés mögött rejlő motivációkat és az ebből következtethető radikalizációs szintet:
- rövid iraki-szíriai tartózkodás után visszatérők: már a Daesh visszaszorulása előtt távoztak, nem azt kapták kint, amire számítottak, inkább érzelmi és szociológiai okai voltak a csatlakozásnak, semmint ideológiai, csak felszínes radikalizáció jellemzi őket – potenciális, kevésbé aktuális közbiztonsági fenyegetés
- kiábrándultak: csalódtak az Iszlám Államban, de az eszmét támogatták/támogatják, mélyebb szintű radikalizáció
- további harcot keresők: nem csalódtak az ISIS-ben, de érzelmileg nem kötődtek Szíriához és Irakhoz, a szervezet katonai vereségei után új kalandok után néznek, átmeneti hazatérésről is lehet szó két polgárháború között, erőteljesen radikalizálódtak, de nem feltétlenül a kibocsátó országokra jelentenek veszélyt
- kényszerűségből hazatérők: elfogták és hazaküldték őket, vagy az Iszlám Állam defenzívája miatt el kellett hagyniuk Szíriát/Irakot, visszafordíthatatlannak tűnő radikalizáció, magas terrorcselekmény-elkövetési kockázat
- az ISIS által hazaküldöttek: abból a célból utaztak haza, hogy merényletet kövessenek el, gyakorlatilag megbecsülni is lehetetlen, hogy hányan vannak, de a tanulmány szerint kijelenthető, hogy számszerűleg ez a legkisebb csoport az öt közül
Terrorizmus
A közbeszédben és a társadalomban a terrorizmus veszélyének képe él leginkább a hazatérő külföldi harcosokról, a fentiek alapján tehát a negyedik és ötödik kategóriába esőktől tartanak, ami nem alaptalan.
2014 májusában a Szíriából hazatért Mehdi Nemmouche intézett támadást egy brüsszeli zsidó múzeum ellen, ezt tartják nyilván az első esetként, amikor visszatérő vett részt európai terrorcselekményben. A 2015-ös párizsi és a 2016-os brüsszeli merényletek végrehajtói között is voltak Szíriát vagy Irakot megjárt európaiak. Azóta viszont nem történt a korábbi külföldi harcosok által koordinált támadás.
A hatóságoknak segítséget nyújthatnak azok a kutatások, melyek szerint a megérkezésük utáni egy éven belül már elkövették a terrorcselekményt a dzsihádisták. Ez a statisztika cáfolhatja azt a félelmet, hogy az Iszlám Állam, vagy más terrorszervezet képes lett volna alvósejteket telepíteni Európába.
Thomas Hegghammer, a téma egyik legjelentősebb kutatója arra jutott, az 1990 és 2010 közötti időszakban a külföldről hazatért fegyveresek 11 százaléka vett részt hazájában terrortámadásban. 2015-ös becslés szerint az ISIS harcosai esetén ez a szám 0,3 százalék. Fontos kiemelni, hogy ezek adatokból levont következtetések, tehát nem jelentenek garanciát egyének jövőbeli viselkedésére.
Ugyanakkor azok is biztonsági kockázatot jelentenek, akik maguk nem vesznek részt a merényletekben, tanácsaikkal segíthetik az elkövetőket, ami hatékonyabbá teheti a támadásokat. A hatóságok által ismert összes merényletterv 18 százaléka valósult meg, ebből 7 százalék szedett halálos áldozatokat, viszont a visszatérők segítségével kidolgozottaknál ez a szám 29 és 16 százalék.
Nem csak a terrorizmus a probléma
Szintén kihívást jelentenek külföldi harcosok esetén a mentális betegségek. Jelentős részük látott, vagy maga is részt vett erőszakos cselekményekben, ami poszttraumás stresszt, érzelmi instabilitást, dühkezelési problémákat vagy depressziót okozhat.
A nők és a kiskorúak ügye rengeteg morális és jogi kérdést vet fel, mennyire tekinthetők a harcosok feleségeként, főleg gyerekeként kiutazottak önálló döntések meghozatalára képes egyéneknek? Elég csak a brit állampolgárságú Shamima Begumra gondolni.
Vissza lehet engedni egy csalódott terroristafeleséget Angliába?
Az akkor 15 éves Shamima Begum, a szintén 15 éves Amira Abase és a 16 esztendős Kadiza Sultana 2015 februárjában a londoni Gatwick repülőtérről kíséret nélkül Törökországba utazott, onnan átjutottak Szíriába, és ott csatlakoztak mindhárman az Iszlám Államhoz. Az ügy annak idején komoly feltűnést keltett Nagy-Britanniában, és számos bírálat érte a brit hatóságokat, amiért a három fiatal lány akadálytalanul Szíriába utazhatott.
Tovább bővítik a biztonsági kihívások körét azok az európai állampolgárok, akikről tudható, hogy kimentek, nem tértek haza, de nem is haltak meg, viszont a tartózkodási helyük nem ismert. Pontos adatok róluk nincsenek, az Iszlám Állam „kalifátusát” elsősorban nem nyugati államok, hanem helyi erők döntötték meg.
Az SZDE közlése szerint 2019 elején 800-1000 fő körül lehetett az általuk fogvatartott külföldi állampolgárok száma, további négyezren a velük családi kapcsolatban állóké, utóbbiakat menekülttáborokban helyezték el. Irakból viszont nincs ilyen statisztikánk.
Láthatjuk azt is, hogy egyes európai államok milyen módszereket választhatnak. Nagy-Britanniából már említettük a Shamima Begum-ügyet, akitől elvették az állampolgárságát. Párizs arra helyezi a hangsúlyt, hogy Franciaországon kívül tartsa az onnan indult harcosokat, 2019 februári hírek szerint megegyezést kötöttek Bagdaddal arról, hogy az SZDE francia állampolgárságú foglyait Irakban állítsák bíróság elé, az ottani törvények alapján.
A nyugati országoknak tehát a visszatérő harcosokkal kapcsolatos kihívások nem jövőbeli kezelendő problémát jelentenek, hanem már most is aktuális kérdéskört, ami idővel még nagyobbá válhat a prognosztizált harmadik hazatérési hullámnak köszönhetően.
A tanulmány teljes első része itt, a második pedig itt olvasható.