Palesztinát a híradások alapján egy kicsit piszkos, régi kőházakkal telített, zsúfolt területnek ismerjük, ahol évtizedek óta küzdenek egymással palesztinok és zsidók. Lehet, hogy nagyobbik része ilyen, de a modernizáció Palesztinát sem kerüli el. Rawabi az első tervezett palesztin város, amelyet egy palesztin-amerikai vállalkozó épít. Bassár Mászri így jelenleg az ország legnagyobb munkáltatója. Városában máris ötezren élnek. Ha teljesen elkészül, akkor várhatóan 40 ezer fős lesz.
Rawabi 9 kilométerre fekszik a palesztin fővárostól, Rámalláhtól, és 20 kilométerre Jeruzsálemtől. Az építés hátterét a vállalkozó cégei, valamint katari befektetők, és a Palesztin Nemzeti Hatóság állja. Nagyjából 10 ezer embernek teremt munkahelyet a beruházás. Nem csak lakóházakról, hanem bankokról, benzinkutakról, iskolákról, mecsetektől, görög ortodox templomról, kórházról és bevásárló központról is van szó. Az épület köré erdőt telepítenek, hogy csökkentsék az építkezéssel okozott környezeti károkat.
A szép tervek ellenére már kezdetben gondot okozott az izraeli hatóságok és a befektetők közötti megállapodás betartása és annak biztosítása, hogy az építőanyagokat egyszerűen eljuttassák az építkezési területre. A vízszolgáltatás megoldása is közös palesztin-izraeli feladat lenne, de az izraeli hatóságok nem könnyítik meg a városépítők dolgát. Szavakban támogatják a gazdaságfejlesztést, de a látszat mögött a valóság egészen más. Bürokratikus úton azért akadályokat görgetnek a fejlesztés elé. Egy kis, szűk út használatát is csak két és fél év alatt szerezte meg Mászri, hogy ott szállíthassa az építőanyagokat.
A már működő város központjáról egyértelműen lerí a jólét és a boldogság. Zsúfolt éttermekben vacsoráznak a jól öltözött palesztinok, sétálgatnak és shoppingolnak esténként. Bassár Mászri a CBS-nek azt mondta, hogy „ha az amerikai életmód jólétet jelent, akkor határozottan megérdemeljük mi is a jobb életet”. Rawabiban ugyanis az amerikai álom mintája látható a megszállt Palesztinában. Több palesztin értelmiségi is felszólalt ez ellen. Szerintük ugyanis a jólét látványa azt mutatja, hogy ha a megszállt országban boldogok az emberek, akkor a megszállás nem is lehet olyan szörnyű. Mások már azt is ellenzik, hogy az izraeli hatóságokat legitim partnernek fogadja el. Mászri azonban úgy valósítja meg az álmát, ahogyan lehet. Ha kell, tárgyal és egyezkedik projektje érdekében az izraeli hatóságokkal, de közben azon dolgozik, hogy a palesztin nép lehetőleg jobb életminőségben maradjon meg saját szülőföldjén, és munkát is ad nekik. A szimbolikával is foglalkozik: hatalmas palesztin zászlót emelt a város mellé. Az sem tántorítja el, hogy az alapanyagokat sok esetben csak izraeli vállalkozóktól tudja megvásárolni.
Kritikusai szerint „normalizálja” a megszállást. Mászri a CBS-nek azt is elmondta, hogy elutasítja a megszállást, ahogyan azt egész életében tette. Akkor is, amikor – nagyon sok más palesztin fiatalhoz hasonlóan – gyerekként kövekkel dobálta az izraeli katonákat. Emiatt néhány napot börtönben is töltött. Mindez Nábluszban történt, ahol ebben az időben az izraeli hadsereg tisztjeként szolgált jelenlegi üzleti partnere és barátja Ejál Waldman. A sikeres informatikai vállalkozó feladata, hogy Rawabit az információs technológia területén is világszínvonalú hellyé tegye. 90 palesztin alkalmazottja van új üzemében, amelyet Rawabiban hozott létre.
Bassár Mászri úgy látja, hogy Izrael itt van és itt is marad. Palesztina szintén itt van és itt is marad. Lehet folytatni a küzdelmet egymással még 1000 éven át, vagy meg is lehet állni, együtt dolgozni és közösen véget vetni a szenvedéseknek.