Együtt
Tüntetni is készek a befogadó ország kormánya ellen, már ha meg tudnak szerveződni egy teljesen idegen kulturális, politikai és jogi környezetben. Kormányellenes tüntetésre örömmel áll össze bármely baloldali-liberális politikus azaz „européer” mindazzal, ami más, mint ez a „k. ország”. Erősítve azt az összeesküvés elméletet, hogy a népet igenis le lehet cserélni, ha ezt követeli a siker.
Az SZDSZ romjain, a Milla, a Hallgatói Hálózat vagy a hajléktalanok életvitelszerű utcai jelenlétét támogató „A Város mindenkié” - csoport megmozdulásain edzett önkéntesek illetve szimpatizánsok újra indokot találtak egy kellemes kedd esti tombolásra. Egy anarchista atmoszférájú sétabulira a Deák téri evangélikus templom elől, a Kossuth térig, ezúttal a Migráns Szolidaritás (MigSzol) főszervezésében, mintegy ötszázan.
Néhány jellemző tábla: „Egy ember sem illegális!”, „Jézus is egy migráns!”, "Kossuth = terrorista?”, „Árpád terrorista?”, "A migránsok nem bűnbakok!", „Ne zárják be a menekülteket!” A tüntetésre a készpénzes adományokat egy olyan papírdobozba gyűjtötte a rendezőség, amire gólya lett felrajzolva “illegális bevándorló felirattal.”
Jelenlétével emelte az esemény fényét Juhász Péter, V. kerületi képviselő, az Együtt alelnöke, ellenzéki ikon és az Amnesty International, néhány antifasiszta és szivárványszínű zászló. Közben kiderült, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is megfigyelte az eseményt, ellenkező előjellel.
Életét adná Magyarországért
Felszólalt az általunk is bemutatott afgán férfi, aki ugyan egy legeltetési jogvita miatt elhagyta törzsét, hazáját, de 11 hónap köztünk élés után hangzatos kijelentést tett: életét adná Magyarországért. Mi több együtt küzdene a terrorizmus ellen, a magyarokkal. Nagy tapsot kapott, pedig meg sem kérdezte, hogy mi akarunk harcolni vagy inkább nem.
Bérlakásharc
Máskor azért a derék befogadott nem vallja a „sok jó ember, kis helyen is elfér” – ideológiát, mint korábban kifejtette nagyon nehéz szabadon élni, ha húsz emberrel kell megosztania fürdőszobáját, konyháját. Sajnos az integrációs támogatás –a kezdetben fejeként havi 90 ezer forint - nem fedezi a családi otthon költségeit.
A Migráns Szolidaritás szerint az lenne a megoldás, hogy a menekülttáborokat bezárjuk és a hajléktalansággal fenyegetett idegeneknek budapesti, szociális bérlakásokat adunk. Juhász Péter talán abba a bérlakásba is beköltöztetne egy közel-keleti migráns családot, amit a közelmúltban adott vissza az önkormányzatnak a fideszes polgármester.
„A Város mindenkié” (AVM) szervezetten is csatlakozott a Migráns Szolidaritás megmozdulásához, a csoport céljai között pedig hosszú évek óta az is szerepel, hogy önkormányzati ingatlanokhoz juttassa a hajléktalanokat. Egyébként a fedél nélküliek is ott ültek a Deák Ferenc tér padjain, csak úgy, megszokásból, nem azért érkeztek, mert szolidárisak lettek volna a bevándorlókkal. Éppen ellenkezőleg keresetlen szavakkal illették állítólagos sorstársaikat, "takarodjatok haza", a "magyaroknak sincs itthon hazája" - kiabálták. Nehéz lehet most AVM-es szervezőnek lenni.
A zárt befogadó államosokat szorgalmazó Jobbik azonban, ha budapesti önkormányzati bérlakásokba költöznek a menekülttáborok, áttörhet a fővárosban is.
Bunkó klubtag
Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság alapítója, egykori SZDSZ-es országgyűlési képviselő beszédében hangsúlyozta: a vita, amelyet Orbán Viktor rá akar "kényszeríteni" Magyarországra és az EU-ra, amelynek része a nemzeti konzultációnak nevezett "uszító irat" is, már régen lefolytatták Európában. Magyarországot egy „bunkó klubtaghoz” hasonlította. Kőszeg állításával szemben persze ez a vita most zajlik Európa-szerte és előreláthatólag nem csak Budapest lesz „bunkó klubtag.
Ismét előkerült az idegenellenességet lecsendesítő tételmondat, hogy itt úgysem akar maradni senki, hiszen „a szomszéd fűje úgyis zöldebb". Mondjuk ennek a „szomszéd tehene dögöljön meg” kártyát kijátszó érvelésnek élő cáfolatát képezi éppen az előbbi afgán felszólaló, aki azt mondta a gyermekei magyarországi karrierről álmodnak. Kőszeg hamisan az 1956-os politikai üldözöttekhez hasonlította a gazdasági migránsokat.
Mit akarnak?
Barna Margit, a MigSzol aktivistája emlékeztetett: a nemzeti konzultáció 900 millió forintba került, az összeg - tette hozzá - körülbelül a fele annak, amelyet az állam évente a menekültügyre költ. Szerinte nem az államnak, hanem olyan szakembereknek kellene foglalkozni a migránsokkal, akik tisztábban vannak azzal, hogy mire van szükségük a befogadottaknak. Ebben még inkább kompetensek maguk az érintettek.
Kijelentette: a rendezvényt szervező csoport azt akarja, hogy ne csak a menekülteknek, hanem a melegeknek és a leszbikusoknak se kelljen félniük Magyarországon. Követeléseik között szerepel továbbá az oktatás és az egészségügy fejlesztése, a migránsok számára is. Barna szerint sokan azért menekültek el hazájukból, mert LMBTQ-csoportok tagjai. De, azt nem tette hozzá, hogy sok bevándorlás-ellenes csoportnak is van LMBTQ-tagozata. Ugyanis az iszlám agresszív válfaja Európában sem fogadja el a másságot. Nem értettük, hogy miért, de a mostani budapesti tömegben is felbukkant egy olyan leszbikus pár, akinek egyik tagja félt attól, hogy esetleg megerőszakolja egy afrikai férfi.
Mindenki itthon van
„Magyarország mindenkié, a menekülteké és a bevándorlóké is!"
- zárta beszédét Barna. Egy migráns szolidaritásos önkéntes és egy őszintén érdeklődő újságíró tanúságos párbeszédet folytatott le, utóbbi azt akarta tudni, hogy mit akar a látszat szerint feltétel nélküli befogadást szorgalmazó nézetrendszer. Ugye az egyik fél határzárat szeretne, de kik vannak a másik oldalon, milyen világot álmodtak maguknak? Ugye, erre a sablon válasz az volt, hogy: nem ilyet! Jó, jó, de, akkor milyet? A láthatóan összezavarodott önkéntes lány nem felelt, ellenben örömmel konstatálta, hogy sikerült meghajtania egy újabb papírhajót. Még szerencse, hogy egy pillanattal azelőtt még elárulta, hogy szakmája révén is érintett. Különben is, ha jön egy elesett, szerencsétlen ember, neki nincs szíve ahhoz, hogy megfordítsa. Ez a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy a „határőrnek” meg nincs erre parancsa.
Papírhajók
Mellesleg most azért masíroztak a tolerancia- és demokráciabajnokok, a rapzenét, európaiként is gettóstílusban félvállra vett magnóból üvöltetve, hogy terrorizmussal és a bevándorlással kapcsolatos „aljas gyűlöletkampányt” víznek eresszék. Pontosabban, hogy a kormányzat által megküldött nemzeti konzultációs kérdőívekből papírhajókat hajtogassanak a Duna-parton, ezekben pedig mécseseket gyújtsanak. Emlékül azoknak, akik a Földközi-tengeri átkeléseken rajtavesztek. Bízzunk abban, hogy a gyertyaláng azon Biblia-olvasó menekültekért is lobog majd, akiket útitársaik, a szélsőséges, iszlamista migránsok kihajítottak a tengerbe, miközben a "keresztény kontinens" fele tartottak. A mécses gyújtásos szeánsz közben, elment oda és vissza is az Európa nevű dunai rendezvényhajó, nagy üdvrivalgást kiváltva a parton.
Egészen lényegtelen, de a sárga mellényes rendezőség számtalanszor felhívta a figyelmet arra, hogy a papírhajókat nem szabad a Dunán palackpostaként leúsztatni, mert az környezetszennyezés. Ezt az egyébként eltúlzott, de mégis egyszerű kérést a hallgatóság faji hovatartozásra való tekintet nélkül telibe tojta, így a Fekete tenger felé egy egész kis flotta menekült el a szemünk előtt, de ez legyen a legkisebb probléma.
Megjegyzés
Jelen cikk írója utólag megjegyezte, hogy szerinte bevándorló és bevándorló, bevándorló és menekült, menekült és menekült között is van különbség, de mivel ez a szóhasználat egyelőre a hétköznapi retorikában mind a pro, mind a kontra oldalon összefolyik, nem most fog ez ügyben rendet tenni, meg az is lehetséges, hogy nem ő fog. Természetesen az iszlám szélsőségesek miatt nem csak keresztények, hanem a muszlimok is menekülnek.
Úgy véli, hogy minden embertársunk fájdalma megviseli az egyént, de az európai, főleg a magyarországi erőforrások végesek, a nehézségeket helyben kellene kezelni, hiszen a legtöbben szülőhazájukban akarnak boldogulni.
Nem azért kell kitenni a megtelt táblát, mert szívtelenek vagyunk másokkal szemben, hanem mert szeretjük a sajátjainkat.