A Jobbik központi, Corvin közi megemlékezését követően a résztvevők fáklyás menettel a rádió Bródy Sándor utcai épületéhez vonultak. Az ünneplőkhöz itt Murányi Levente szabadságharcos, az ’56-os Pesti Srácok Intézet igazgatója szólt, aki felidézte a saját maga által is átélt 61 évvel ezelőtti történéseket.
Emlékeztetett: a fiatalok a rádióban be akarták olvastatni követeléseiket, melyeket ugyanazokkal a szavakkal kezdtek, mint 1848-ban: „Mit kíván a magyar nemzet?” Úgy vélte, a többpárti választások, a szovjet csapatok kivonása és a többi követelés minden polgári demokráciában jogos kérés. Felidézte, a rádió épületéből először könnygázgránátokat dobáltak a tömegbe, majd géppisztollyal először a levegőbe, végül a tömegbe lőttek. A Múzeum körút felől ekkor jelent meg két teherautó, mely fegyvereket és lőszert hozott, Murányi Levente emlékezett, ő maga is ekkor tanulta meg a fegyver használatát. Úgy fogalmazott, ez már forradalom volt, ugyanis
a tömeg visszalőtt a hatalomnak.
Ez a forradalom pedig győzött is, mert a kommunista rendszer által elvárt „rendet” a hatalom nem tudta fenntartani.
Murányi felidézte: az emberek arcán hosszú idő után újra mosoly volt, és a remény világa költözött közéjük.
A forradalom ugyan győzött, de a szabadságharcot a szovjet csapatok leverték. A szabadságharcos emlékeztetett: Eisenhower amerikai elnök távirata ekkor már megérkezett, melyben a nyugati vezető megígérte, sem Magyarországon, sem Lengyelországban nem fognak beavatkozni. A levert szabadságharc után viszont a rendszerváltást követően sem történt meg a kommunisták tetemre hívása.
Murányi szerint egyáltalán nem volt felesleges a forradalmárok és szabadságharcosok véráldozata: a kommunizmus mélyütést szenvedett el, és a szocialista tömbön kívüli kommunista pártok is felháborodtak a megtorláson, ami az ottani kommunisták eljelentéktelenedéséhez vezetett. Úgy fogalmazott:
a szabadság lándzsájával megtalálták a vörös kolosszus Achilles-sarkát.
Az ’56-os hős a fiatalokat nevezte a forradalom motorjának, egyúttal sérelmezte, hogy elmaradt a kommunisták felelősségre vonása. Mátsik György ügyész és Biszku Béla, a megtorlás belügyminisztere nem kellett, hogy az igazságszolgáltatás elé álljanak.
A rendezvény végén a résztvevők Vári-Kovács Péter vezetésével elénekelték a Szózatot és a Székely himnuszt.