Az Európai Parlament vitája előtt csúcsra járatták az indulatokat, bár a legkeményebb kritikák a múlt év végén zúdultak a lengyel kormányra. A legagresszívebb kijelentések Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke, Guenther Oettinger európai biztos valamint Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke részéről hangoztak el. A brüsszeli kritikák elsősorban az Alkotmánybíróságot és a közmédiát érintő változásokra irányultak, amely testületekben a Jog és Igazságosság (PiS) úgy döntött, hogy csökkenti a korábban kormányzó Polgári Platform (PO) befolyását. Az Európai Parlament vitája valamelyest enyhítette a feszültséget, mert Beata Szydło miniszterelnök hatékonyan szállt szembe a kereszténydemokrata, szocialista és liberális frakciók agresszív képviselőivel.
Német érdekek
Ugyanakkor az Alkotmánybíróság és a közmédia körüli felhajtás valószínűleg csak a gazdasági érdekérvényesítés eszköze. Nem áll messze az igazságtól az a kijelentés, hogy jelenleg Németország irányítja az Európai Uniót, de Lengyelországban még ennél is erősebb a pozíciója. Donald Tusk és Ewa Kopacz uralma idején Lengyelország az európai német érdekek egyik legfőbb támogatójává vált, szinte minden, Angela Merkeltől eredő elképzelést magáévá tett, illetve nem hallatta a hangját az olyan fontos kérdésekben, mint a migránsok beáramlása a kontinensre.
A Polgári Platform (PO) politikájának legjobb összefoglalása az akkor külügyminiszter, Radoslaw Sikorski 2011-es berlini beszéde, amelyben Németország nagyobb európai szerepvállalását sürgette. Nem csoda, hogy a németek dühösek, amiért elvesztettek egy magát nekik alárendelő országot. Ezért a német média szinte naponta jelentet meg Lengyelországot kritizáló cikkeket, és az NDR köztelevízió nemrég vetített le egy "Segg Lengyelország" című, a PiS-t nem éppen finoman kifigurázó videót. Németország ugyanakkor nemcsak a politikai, de a gazdasági érdekeit is védi. 1989 után a legtöbb privatizált lengyel vállalat a német tőke kezébe került, amelyek a későbbiekben is kedvezményes bánásmódban részesültek az egymást váltó kormányok részéről, pedig gyakran nem tudtak eleget tenni munkahely-teremtési kötelezettségeiknek. Németország a médiában és az elemző intézetekben rendelkezik a legnagyobb befolyással. A még mindig népszerű helyi médiaorgánumok közel 90%-a német cégek tulajdonában van, és a legnagyobb politikai kutatóintézetek Németországból kapnak anyagi támogatást.
Az ellenzék felforgató tevékenysége
Az új kormányt érintő negatív kritikák nagy részét a lengyel ellenzék sugalmazza. A PO az Európai Parlament néppárti frakciójának tagjaként meg sem próbálta megakadályozni a Lengyelországról szóló vitát, sőt, szorgalmazta azt. Ráadásul Grzegorz Schetyna, a PO új elnöke bejelentette, hogy pártja saját külpolitikát fog folytatni, mert a nyugati partnerek nem bíznak a Szydło-kormányban. A második legnagyobb ellenzéki párt, a neoliberális Nowoczesna felvette a kapcsolatot, a lengyel kormányt szintén kritizáló Mark Rutte holland miniszterelnökkel. A külföldön, azon belül elsősorban Németországban megjelenő, Lengyelországot kritizáló cikkek szerzői, általában lengyel balliberális újságírók, akik utána azzal fenyegetik hazánkat, hogy rossz lesz a sajtója Európában...
Ebben a tevékenységben élen járnak a "Gazeta Wyborcza" nevű napilap (a magyar "Népszabadság" ideológiai megfelelője, pedig 1989-ben még az antikommunista ellenzék alapította) publicistái, akik a legerőteljesebben kampányolnak a PiS-kormány ellen. Ennek az újságnak a szülötte a Bizottság a Demokrácia Védelméért (KOD), amely Lengyelországban és külföldön is tüntetéseket szervez az Alkotmánybíróság valamint a média függetlenségének védelmében (az egyik ilyen demonstrációt Magyarországon tartották). A KOD a lengyel fősodratú média támogatását élvezi, de a tevékenysége a kezdeti nagy létszámú tüntetések után már csökken.
Ezt a hatást nemcsak a lengyelek általánosan alacsony közéleti szerepvállalása okozza (a legnagyobb pártoknak, a PiS-nek és a PO-nak is csak 20-30 ezer tagja van), hanem a szervezeten belüli egyre gyakoribb összetűzésekről, valamint a KOD vezetőjének gyermektartási adósságáról szóló hírek is. A KOD-t támogató sajtó szerint, a tüntetések könnyű célpontot jelentenek, mert a legtöbb résztvevőjük idős ember. Néhány éve még a PiS-t azonosították az idősekkel, és a liberálisok akkoriban "Győzd meg a nagymamádat" kampányt folytattak a választások előtt.
Komoly hibák
A PiS ugyanakkor tényleg követ el komoly hibákat. A párt elfelejti, hogy sok szavazója csak azért támogatja, mert arra számít, hogy a beígért szociális programot végrehajtja. Bár a PiS bevezetett egy speciális bankadót, és a hipermarketeket is meg akarja adóztatni, de időnként az emberek úgy érzik, hogy a Szydlo-kormány nincs tisztában vele, hogyan is kellene ezt csinálni. Emellett a PiS kihátrált az egyik legfontosabb kampányígérete mögül is, miszerint minden megszületett gyermek után a család 500 zlotyt kap: most a pénz csak a kettő vagy annál több gyermekes családoknak jár. Nem sokat hallunk mostanában arról az ígéretről sem, hogy a kormány megerősíti a munkavállalók védelmét a munkáltatókkal szemben, pedig a lengyel munkaerőpiacon pont ez az egyik legnagyobb probléma. A választások után a PiS előtérbe hozta a legellentmondásosabb megítélésű politikusait, pedig az elmúlt években pont miattuk nem tudtak jobb választási eredményt elérni, most pedig ezekkel az arcokkal akarják jelképezni a lengyel társadalmi változásokat. Az emberek mindamellett továbbra is támogatják a PiS-t, főleg az új kormányt érő nyugati támadások hatására, de ha Szydlo nem hajtja végre a szociális programot, akkor a PiS elveszíti a következő választásokat.
Érdemes azt is leszögezni, hogy a Brüsszellel való konfrontáció nem szükségszerűen jó Lengyelország számára, hiszen a PiS-kormánynak nincs nagy külpolitikai mozgástere, az elképzeléseik pedig gyakran következetlenek. Például, egyrészről a PiS növelni akarja a nemzetállamok szerepét az EU-ban, ugyanakkor támogatja a közös európai hadsereg létrehozását is. A másik példa: a kormány együtt akar működni az oroszokkal jó viszonyt ápoló környező államokkal, de támogatja a kemény oroszellenes fellépést is, és elsőbbséget biztosít a lengyel területen lévő amerikai katonai bázisok építésének. A PiS külpolitikáját viszont érdemes egy külön cikkben tárgyalni.
Maurycy Mietelski - Varsó