A falvakban március 19-e volt a tavasz első napja, ilyenkor érkeztek meg távolról a fecskék. A gyerekek ekkor a következő mondókát hajtogatták: „fecskét látok, szeplőt hányok!” Az Alföldön különös megfigyelést végeztek. Ha József napján szivárvány volt látható, a benne lévő széles sárga sáv jó búzatermést jelzett, a széles piros sáv pedig bő bortermésre mutatott. A szivárványból történő jóslás nemcsak a magyar falvakban, hanem a keleti, szkíta-hun utódnépnél is elterjedt hagyomány volt, a megjelenő égi tünemény mindig kedvező előjelnek számított.
A szél ereje
Ha József-napkor a szél fújt, akkor az egész évben sok szél várható. Az Ipoly menti falvakban az a babona terjedt el, ha március 19-én rossz idő van, akkor sok halottra kell számítani. A Mura-vidéken viszont úgy tartották, hogy amilyen az idő József-napkor, olyan lesz aratáskor és szénahordáskor. A falusiak a gólya színéből is megfigyeléseket végeztek. Ha a József-napkor látott gólya tolla piszkos volt, az bő termést, ha tiszta fehér, szűk esztendőt jelentett.
Tavaszi fürdőzés
A tavasz beköszöntével néhány magyar vidéken testileg és lelkileg is megtisztultak. Ilyenkor sok faluban megfürödtek és kimosták ruháikat, hogy az új évszakot frissen, szép ruhában várják. Szlavóniában különösen ügyeltek arra, hogy mindenki elvégezze a tisztálkodási szertartást. A bukovinai magyarok körében József napján tilos volt dolgozni. Dunaszerdahelyen az iparosok megülték az új évszak kezdetét és céhes zászlókkal vonultak a templomba.
Állatok kihajtása
Göcsejben József napkor ünnepélyes keretek között hajtották ki először a marhákat. A pásztorok a legelőre vezető út mellé egy hosszú árkot húztak, arra keresztben láncot, tüskeágat és mogyorófa pálcát fektettek egymás mellé. A végükbe egy-egy tojást helyeztek, melléje két vastag nyírfaágat tűztek le a földbe és az ágakat felül összekötötték és abból egy zöld kaput csináltak. Ezen a termékenységi kapun hajtották át a jószágokat, hogy az egész évben sok tejet adjanak és húsuk is finom legyen. Első kihajtáskor az istállóból kijövő vagy a legelő gyepűjére lépő szarvasmarhákat trágyából rakott tűz füstjén hajtották át. Ez az ősi szokás a keleti szkíta-hun utódnépeknél is szokásban volt, ezzel tisztították meg a jószágokat és az embereket, de a mai mongol táltos szertartáson részt venni kívánó embereket is füsttel tisztítják meg az ártó szellemektől. Ezt a szertartásos kihajtást akkor is elvégezték József-napján, ha az állatokat csak később kezdték rendszeresen legeltetni.
Kireppenő méhek
József napján eresztik ki először a méheket. A méhészek az istenhez fohászkodva nyitják ki a kaptárokat, hogy égi segítséggel sok mézet gyűjtsenek be a szorgalmas rovarok. Algyőn a gazda a következő szavak kíséretében eresztette ki a méheket: „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok!” A kieresztést végző gazda a kaptárok előtt a földre feküdt, hogy rajzáskor a méhek messzire el ne repüljenek. A gazda végig a helyén marad, nehogy a méhek eltávozzanak.
O.B.