A rangsorolásos választási módszer különböző formái Észtországtól, Szlovákián át, az Egyesült Királyságig több helyen is évtizedek óta a valóság részei. Ezen példák szolgálnak bizonyítékkal, hogy a gyakorlatban is kivitelezhető ötletről van szó. De hogyan is néz ki pontosan ez a rendszer?
Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.
A Tabumentes Egyesület által, a hazai viszonyokra kidolgozott javaslat alapján, a választópolgár egy helyett, három jelöltre szavazhatna, közöttük pedig egy rangsort készíthetne. Gyakorlatilag a választónak meg kellene találnia a három leginkább szimpatikus jelöltet és közöttük kiosztani egy arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet. Ezután a rangsorokat pontokra váltanánk, az első helyezettek három, a másodikok kettő, a harmadikok pedig egy pontot kapnának. A versenyt az a jelölt nyerné, aki összesítésben a legtöbb pontot kapja.
De miért is kellene ezt a “bonyolult” rendszert alkalmaznunk?
Röviden azért, mert erősíti a politikai versenyt, így innovációk és hatékonyabb megoldások keresésére ösztönzi a versenytársakat. Véleményem szerint, a rangsorolásos módszer segítségével tudja az ellenzék megtalálni azon jelölteket, akiket a legszélesebb választói kör képes támogatni az országgyűlési választásokon, így aztán szorosabb lesz a politikai verseny a kormány és az ellenzék között. A szoros verseny jobb és jobb megoldások, innovációk keresésére ösztönzi a versenytársakat, akik ugyanis szeretnének versenyelőnyt felhalmozni a többi szereplővel szemben. Ezen új megoldások feltételezhetően az egész társadalom hasznára válnak majd és növelik a magyar emberek anyagi és lelki jóllétét határon innen, s túl.
"Ha az ellenzék valóban győzni akar, akkor mind a 106 körzetben előválasztást kell tartania"
A 2021-es naptári év legnagyobb belpolitikai eseménye az ellenzéki előválasztás lehet. (Kivéve persze, ha a kormány nem dönt úgy, hogy előrehozott választást szeretne tartani). Az ellenzéki pártok között jelenleg is folynak az egyeztetések a tekintetben, hogy milyen metódus szerint bonyolítsák le a választási folyamatokat.
Azonban, ahhoz, hogy részletesebb választ adhassunk, eggyel hátrébb kell lépnünk és fel kell tennünk egy filozófiai kérdést: Mi a politika, tehát a közös ügyeink művelésének célja? Erre a kérdésre adható egy elvi alapon nyugvó és egy gyakorlatias alapon fekvő válasz is. Szerencsénkre a két válasz egy irányba mutat:
Ha az igazságosság szempontjából, elvi alapon vizsgáljuk a kérdést, szerintem, a politika célja a minél nagyobb számú polgárság számára elfogadható megoldások megtalálása kellene, hogy legyen. Ugyanis így érhető el, hogy a lehető legtöbb polgár el tudja elfogadni a döntéshozatali mechanizmust, még akkor is, ha olykor-olykor le kell mondania a számára legkedvesebb eredményről, egy kevésbé preferált, de még elfogadható végkifejlet javára. Tehát a politikai döntések meghozatalakor arra kellene törekednünk, hogy a lehető legnagyobb számú polgár számára találjunk kényszer nélkül, önkéntesen, tiszta lelkiismerettel elfogadható megoldásokat.
Nevezhetjük ezt az álláspontot konszenzusos elvnek, ami persze, mint minden politikai vagy morális elv, hordoz hátrányokat is magával. Például a magyar kormány érvelése szerint, a konszenzusos elv alkalmazása egy lassabban működő döntéshozatali módszert eredményezhet, mint a magyar választójogban is alkalmazott többségi elv. Ez az ellentét egy legitim vitát hív életre, ahol több pro és kontra érv is felsorakoztatható. Ezeken most az egyszerűség kedvéért nem zongorázok végig, ugyanis a vita egyértelmű eldöntése túlmutat az írás eredeti céljain.
Ellenben, akkor sincs probléma, ha valakinek elvi alapon nem szimpatikus a fent vázolt érvelés, ugyanis az előválasztás kontextusában van egy merően pragmatikus, tehát gyakorlatias megfontolásokra építő és hasonló következtetésre jutó érvelés is.
Ahhoz, hogy ezt elérhessék, egyértelmű a feladvány: maximalizálniuk kellene az országgyűlési választásokon rájuk szavazó polgárok számát. Az ellenzéknek az előválasztáson azon jelölteket kell megtalálniuk, akiket a legszélesebb választói kör képes támogatni. Véleményem szerint a konszenzus megtalálását elősegítő, rangsorolásos módszer, hatékonyabb erre a célra, mint egy többségi elvű választási módszer.
Az utolsó kérdés már csak az:
miért is gondolom így?
Konkrétan az ellenzéki szövetség pártjai és szavazói közötti éles morális ellentétekre gondolok itt. Gondoljunk bele, könnyen előfordulhat, hogy a hagyományos (egy szavazatos) választási módszerrel kiírt előválasztáson egy olyan jelölt győzedelmeskedik, akinek a múltja okán komoly elutasítottsága van más ellenzéki szereplők felől.
Ebben az esetben, hiába nyeri meg ez a jelölt az előválasztást, a többi ellenzéki párt szimpatizánsai közel sem biztos, hogy képesek lesznek szavazatukat adni rá. Ebben a helyzetben viszont az ellenzék egészének esélyei a kormánypártok megszorongatására komolyan csökkennek, ugyanis nem lesznek képesek maximalizálni a rájuk szavazni képes választók számát. Ellenben, ha a rangsorolásos módszert alkalmaznák az előválasztáson, vagyis az a jelölt nyerne, akit összességében a legtöbben képesek elfogadni, mint közös jelöltet, akkor legalább az elméleti esélyét megadja az ellenzéki koalíció a szoros versenynek.
Fekete-Győr: Dobrevvel nem lehet nyerni
Fekete-Győr András, a Momentum elnöke az Inforádió vendége volt, és többek között arról beszélt, vannak olyan politikai szereplők a jelenlegi közéletben, akikkel szemben büntetőeljárás megindítására lesz szükség. Külön kiemelte Polt Péter legfőbb ügyészt, aki szerinte "napi szinten sérti meg alkotmányos kötelezettségét és pártolja a bűnt Magyarországon".
Összességében, nem várhatja el az ellenzéki koalíció, hogy a választópolgároknak tömegesen kelljen szembe menniük morális meggyőződésükkel, a lelkiismeretükkel, a belső hanggal, ami súgja, mi a helyes és mi a helytelen. Ha azt szeretné az ellenzéki koalíció, hogy minél többen szavazzanak rájuk, akkor az a minimum, hogy azon a jelölteket indítják el, akikre a legtöbben képesek szavazni önként, tiszta lelkiismerettel! Őket pedig a rangsorolásos módszer segítségével tudjuk megtalálni! Azokat keressük, akikre a legtöbben képesek szavazni tiszta lelkiismerettel!
Hiszen ha adsz, adj jó szívvel!
A cikk szerzője Juhász Bence, a