„Elég jól ismerem az aligai pártüdülőt, a 2000-es években gyakran jártam ott. Addigra a híres és építészeti szempontból progresszívnek mondható Kádár villából egy elhanyagolt romhalmaz maradt”
- olvashatók Weiler Péter szavai a kiállításáról a Fidelión.
Azt is hozzátette, hogy 'Aliga „megőrizte azt a speciális hangulatot, amit a szocialista évtizedekben a Balaton partján megteremtett a hatalom.”
Később az akkori rendszerről is megosztott pár emléket:
„Életem első portré megrendelését az óvónőtől kaptam, aki megkért, hogy rajzoljam le Kádár Jánost. Otthon a szüleim ezen kiborultak, és először éreztem a saját bőrömön, hogy két valóság van, az otthoni és az intézményesített külvilág. Ahol viselkedni, vigyázni kell, mit mondunk.”
Visszaemlékezése szerint ők már a Kádár-kor lazább éveiben élhettek, de a szüleiktől és a tankönyvekből ismerték az igazi szörnyűségeket.
„Álltunk mi is a határon órákat, hogy a Bécsben vásárolt VHS kazettákat a határőrök egyenként átpörgessék, nehogy illegális filmeket hozzunk be az országba, de ezek apróságok ahhoz képest, hogy milyen elnyomó, ellenvéleményt nem tűrő világban élték le a nagyszüleink és a szüleink életük komoly részét.”
Weiler Péter kiállítása, az Üdvözlet Aligáról a Godot Galériában tekinthető meg október 14-ig.
(fotók: Godot Galéria)