Több, végtelenségig elkeseredett termelővel is beszélgettünk, mindannyiuknak a Kunsági borvidéken van szőlője, tizen-egynéhány hektár, és sokuk csak Kékfrankost és Cabernet-t termel, ebből van az egyedüli megélhetése.
Azonban az egyébként jó minőségű Kékfrankosra egyszerűen nem találni vevőt, és erre egyszerűen semmilyen logikus piaci magyarázat sincs - illetve egy akad: a szőlészek gyanúja szerint a felvásárlók kiéheztetnék a magyar gazdákat, így biztosítva helyet az olcsó spanyol bornak.
"Amióta csinálom, 16 éve, olyan még biztosan nem volt, hogy a tőkén maradjon a szőlő"
- fogalmazott egy gazda (jellemző egyébként, hogy a felvásárlók egyre szűkölőbb köre miatt a gazdák teljes mértékben kiszolgáltatottnak érzik magukat, így nem voltak hajlandóak nevüket vállalva nyilatkozni). Elmondta, hogy esetükben egyáltalán nem az árról szólt a vita, ugyanis előzetesen júliusban gyakorlatilag minden szőlőt eladtak, "nyugalomban voltunk", aztán szeptemberre a borászatok vagy visszamondták a rendeléseket, vagy pedig egyszerűen fel sem vették a termelők telefonhívásait.
"Cserben hagytak minket"
- fakadt ki.
Jellemző a viszonyokra az is, hogy a leadott megrendelések szóban történnek, így semmi sem kötelezi a borászatokat, a szerződéseket csak később írják meg, az úgynevezett piacszervezési intézkedési jogkör keretében. Viszont sok esetben kitolt fizetési határidővel - hallottunk olyan esetről is, hogy január 31-ei, vagy március 31-ei fizetési határidőt szabott meg a felvásárló a termelővel szemben.
A minőségi szempontok sem állhatnak a háttérben. Egy másik termelő arról beszélt, hogy az itteni Kékfrankos megegyezik a Hajósi minőségével. Szintén gyanús, hogy a Kunsági borvidéken termelt vegyes fehérekkel úgy töltötték fel a tárolótereket, hogy közben a kereskedők tisztában voltak azzal, azt később csak tájjelleg nélküli borként értékesíthetik.
"Érthetetlen, hogy ezek hogyan tudták kiszorítani a borászatoknál a jó minőségű Kékfrankos szőlőt"
- utalt a felvásárlók hivatkozására, miszerint megtelt a tárolókapacitásuk, ezért nem veszik át a kékszőlőt.
"Persze, miután lerohad a mi kékszőlőnk, akkor majd kitalálják, hogy mégis kell nekik valahonnan... Ennek az egésznek a magyar termelő lesz a halálos áldozata"
- fakadt ki.
Sok gazda érzi annyira kilátástalannak a helyzetét, hogy már az öngyilkosságról beszélnek.
Óriási gond az is, hogy a szőlő szempontjából valóban az utolsó napokban járunk, ugyanis a tőkén lévő Kékfrankos kezd megszikkadni, csökken a lényeredék, rohamosan romlik a minősége. Még ha a Cabernet-t sikerül is eladni,
20 ezer mázsa Kékfrankos és Kövidinka fog a tőkén elpusztulni.
"Belerúgtak a termelőbe" - mondja egy szintén a térségben működő szőlész. Ő viszont azt is elmondta, azt hitte ez már korábban bekövetkezik. Dühösen meséli, hogy már tavaly megzsarolták őket, miközben hiába jelezték a problémát a Nemzeti Agrárkamarának, senki nem tett értük semmit. Az a hír járja egyébként a borvidéken, hogy azért kell a magyar termelőket ilyen drasztikusan lenullázni, mert borászatok olcsó spanyolt bort imponálnának.
A következtetése végül is logikus. A gazda szerint, ha a felvásárlók mondjuk megállapítanának egy 40 forintos árat, akkor abból népharag lenne, de mivel arra hivatkoznak, hogy tele vannak, és nem tudnak a felvásárolni semmit, illetve egyszerűen nem is állnak szóba a termelőkkel, így a kívülálló hiheti azt, hogy ez a piac része. Pedig nem.
Egyébként szintén érdekes, hogyan alakul ki a Kékfrankos átlagára. A borászatok igyekeznek saját szőlőt nevelni, amit viszont magasabb áron vásárolnak fel, miközben a gazdáknál igyekeznek minél nyomottabb árat kierőszakolni. Ennek a trükknek köszönhető, hogy papíron hiába 110-130 forint közötti a Kékfrankos ára, a termelőtől 70-85 forint között vennék azt át (már, akik átveszik). Sőt, meséltek olyan kereskedőről is, aki nyíltan megmondta, hogy kivár, amíg 70 forint alá megy a szőlő ára.
A termelők teljesen kiszolgáltatottak a kartellgyanús felvásárlókkal szemben - állapította meg szinte mindegyik interjúalanyunk, akik már csak abban bízhatnak, hogy azonnali és érdemi megoldás érkezik a kormányzat részéről, vagy esetleg a kamara, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, vagy épp a felvásárlók állnak elő sürgősen egy működő javaslattal.
(A fotók: a Kékfrankos szőlő kezd megszikkadni a tőkén szeptember közepére)