Csütörtök reggel 9 órakor rajtolt az 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj Balatonfüreden: 535 hajóval indultak el a versenyzők, akiknek 48 óra áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a 155 kilométeres kört maguk mögött hagyják.
Az Alfahírnek sikerült beszélnie az egyik vízen lévő versenyzővel, Molnár Ferenccel, aki az Álom nevű hajóval harcol a szélcsenddel: az idei Kékszalag ugyanis az elmúlt tíz év legcsendesebb versenye, van olyan időszak, amikor a hajókat gyalogtempóban is meg lehetne előzni. Molnárék hajója éppen Keszthely felé tartott, körülöttük közel száz hajóval; fele oda, fele már visszafele igyekezett.
A háromfős legénység (név szerint Molnár Ferenc, Molnár Domonkos és Rolfesz Tamás) vezetője rámutatott, mi a különbség a balatoni versenyzők két nagy kategóriája között:
„Míg vannak olyan versenyzők, akik a szivacsmatracot is leveszik az ágyakról, hogy még könnyebb legyen a hajójuk, mi pont az ellenkezőjét csináljuk: ugyanis a verseny van értünk, és nem mi vagyunk a versenyért. Az elsődleges célunk az, hogy jól érezzük magunkat: van nálunk sült oldalas és üdítő, itt a napfény, a Balaton csodálatos érzése ölel körbe. 40 éve vitorlázok, de a napfelkelte itteni látványával máig nem tudok betelni.”
- fogalmazott Molnár, aki szerint a Kékszalagnak pont az a varázsa, hogy 5-600 hajó lepi el a Balatont. Saját idejükről azt mondta, ha minden jól halad akkor péntek éjfélre beérnek a célba, de ezt nem lehet biztosan tudni.
Úgy véli, a verseny valódi körítését a nagy mezőny kis hajói adják, így ha csak a 10-15 legesélyesebb hajóra figyelnek a közvetítésekben, azzal elveszik a lényeget. Egyébként az eredmények tekintetében is érdemes a kicsikre figyelni, a tucatnyi külön kategóriában ugyanis bárkinek reális esélye lehet valamilyen díjat megszerezni: Molnárék is nyertek már ezüst, valamint bronzérmet is, amikor a körülmények nekik kedveztek.
Ugyanakkor Molnár szerint reális a gyanú, hogy vannak olyanok akik este beindítják a hajó motorját – ez természetesen tilos. A versenyző szerint a mai, modern motorok –legyenek elektromosak vagy dízelesek- már nem annyira észrevehetőek, márpedig ha valaki nem 3, hanem 8 kilométeres óránkénti sebességet tudhat magáénak az éjszaka leple alatt, azzal komoly előnyhöz juthat - magyarázta.
A versenyellenőrzés persze próbál figyelni, de éjszaka a kivilágított motorcsónakok annyira látványosak, mint a szirénázó rendőrautók – élt a hasonlattal, hozzátéve: volt már olyan versenyen, ahol a tökéletes szélcsendben az ő hajójuk egy métert sem haladt, de reggelre tucatnyi hajó tűnt el a környékükről.
Utóbbit pozitívabban látja Szépvölgyi István, a verseny egyik szervezője, a vitorlazzitthon.hu főszerkesztője, a Magyar Vitorlás Szövetség munkatársa. Az Alfahír kérdésére a motorozással kapcsolatban azt mondta, szerinte ez nem jellemző, mert egyrészt aki komolyan veszi a versenyt az erre nem tart igényt, másrészt a környéken lévő versenyzők is jelentenék, ha valakit csalni látnának. Ezen túl folyamatosan ellenőrzik a mezőnyt, és akinél felmerül a csalás gyanúja, azzal szemben óvást nyújtanak be.
Szépvölgyi szerint az elmúlt tíz év leglassabb Kékszalag versenye most is hozta az elmúlt étvized színvonalát, mint fogalmazott,
A mezőnyből sokan még mindig Keszthely felé tartanak, a versenyzőknek valódi kihívást jelent ilyen gyenge szélben haladni. Kiemelte, hogy valóban az első 10-20 hajót várják nagyobb ovációval, viszont a verseny igazi hősei szerinte is azok, akik akár 48 órát is hajóznak, míg elérik a célt.
Szépvölgyi azt mondta, helyezéstől függetlenül nagy tisztelet jár minden versenyzőnek, hiszen olyan körülmények között kell menniük, ami igazán embert próbáló: elég csak az időjárásra gondolni, a napon 40 fok feletti hőmérséklet van.
Idén a koronavírus-járvány kérdésessé tette a verseny megszervezését is, ennek ellenére végül több mint 500 hajó indult el. A szervező szerint a legénységek türelmesen vártak, majd úgy rontottak a vízre, mintha méhkasból szabadultak volna ki.
Nehéz két napról beszélünk, még az utolsó helyezett is büszke lehet magára – mondta, hozzátéve, hogy a verseny jól láthatóan két részre bomlik: az élmezőnyben lévő versenyzők komoly „száguldógépekkel” mennek, ezek rendkívül nagy értékű katamaránok. Indulásukat szponzorok is segítik, mert ezen a szinten már anyagi és presztízskérdésről is szól a futam, a csapatok vérre menő csatát vívnak az idővel.
A maradék 530 hajó legénysége viszont jellemzően olyan baráti társaságokból és családokból áll, akik tudják, hogy győzelemre esélyük sincs, de nem is ez a céljuk:
Idén a külföldi szereplést a vírus miatti határszabályok és az ezzel kapcsolatos kockázatok is nehezítették, de ennek ellenére voltak más országból érkezett indulók, közülük az Orange-Utan legénysége az abszolút verseny 4. helyezettje lett.
A Magyar Vitorlás Szövetség úgy látja, a Kékszalag már méltó helyet foglal el a nemzetközileg számon tartott versenyek között, és támogatják azt is, hogy a mezőny nemzetközileg, valamint a női versenyzők szerepét erősítve színesedjen.
Az 52. Kékszalag Raiffeisen Nagydíj balatonfüredi célvonalán elsőként az RSM2 nevű katamarán futott be pénteken 2 óra 52 perc 57 másodperckor, a legénység a 48 órából 17 óra 52 perc 57 másodperc alatt teljesítette a távot.