Keresztény hagyomány: Veronika napja

Veronika alakja sokszor feltűnik a keresztény iratokban. Egyszer a Máté evangéliumában szereplő vérfolyásos asszonnyal azonosították. Olyan legenda is született, miszerint az öreg és beteg Tiberius római császár követeket küldött a Szentföldre, mert hallott egy helyi csodatevőről, Jézusról, és abban reménykedett, hogy majd meggyógyítja. Követei azonban már Jézus keresztre feszítése után érkeztek Jeruzsálembe. Megtalálták viszont Veronikát, akinek csodás kendőjéről hallottak. Az asszony nem vált meg kendőjétől, de elvitte a császárnak, aki Jézus képének láttán menten meggyógyult. Veronika állítólag nem tért haza, hanem Rómában maradt és kendőjét Péter utódára, Kelemen pápára hagyta.

Keleti hagyomány

Jézus tanítványai legelőször keleten terjesztették Isten fiának a tanait. Az egyik leghíresebb tanítvány, a keleti térítés trióiból Addai hátrahagyta tanításait. Egy 5. századi irat szerint az Úr képmását az edesszai király leányának, Berenikének küldték el.

Hazai hiedelmek

Veronika alakja beszivárgott a magyar hagyományba is. Régen a váci varrólányok védőszentként tisztelték őt. Kiszomborból ismert egy Veronika napjához fűződő néphagyomány. Az édesanyák ilyenkor vízben oldott tojásfehérjével mossák meg és törlik le kisgyermekük ábrázatát, hogy mindig szép tiszta legyen. A Rábaközben február 4-ét tartják a tél leghidegebb napjának.