A német kancellár szombat este sugárzott beszédében 2016 legnagyobb próbatételének nevezte az iszlamista terrort, majd kiemelte: „különösen keserű és visszataszító”, ha olyan emberek hajtanak végre terrorcselekményeket, akik azt állították, hogy védelmet keresnek Németországban. Mondta ezt úgy, hogy több mint egy évvel ezelőtt ő maga tárta szélesre a kapukat az Európába ellenőrizetlenül hömpölygő tömegek előtt, szabad utat biztosítva a szélsőséges iszlamista terroristáknak is. Németország 2016-ban már a terrortámadások kellős közepében találta magát, ez pedig politikai irányváltásra kényszerítette Angela Merkelt. Legalábbis látszólag, mert hiába a felismerés, ha a német kancellár szerint „a szabadság, a humanitás és a nyitottság” az ellenmodell a terrorizmus, illetve a gyűlölet világával szemben. A Willkommenskulturnak ugyanezek a fogalmak adták hivatkozási alapját. Árulkodó mentegetőzéssel ért fel, amikor a kancellár azt mondta: „fontos és helyes” volt, hogy Németország az óévben is segített „a védelmére szorulóknak a megkapaszkodásban és a beilleszkedésben”. A rideg valóság mást mutat: Németország képtelen mit kezdeni a migránsok tömegeivel, az integráció Európa-szerte kudarcot vallott, a szélsőséges iszlamizmus általi fenyegetettség ragályként terjed, és a terror elpusztítja az európaiak biztonságba vetett hitét.
A migráció 2015-ös tetőzése óta sokan leírták és kijelentették már, hogy Európa bajban van, a végóráit éli, miközben naponta tesszük fel egymásnak és magunknak is a kérdést: mi a megoldás? Az biztos, hogy a brüsszeli szócséplés és a Willkommenskulturt mentegető ellenmodellek nem azok. A határvédelem, a szigorúbb biztonságpolitika vagy a hatékonyabb titkosszolgálatok Európa stabilitásának zálogai, de hosszú távon csak tüneti kezelést jelentenek.
Európa kultúrák ütközésétől forr, amelyet a migráció és a szélsőséges iszlamizmus csak tovább hevít.
A kereszténység – annak minden hibájával és véres tévedéseivel együtt - évszázadokon át a középkori Európa immunrendszerét jelentette. A háttérbe szorulásával egy vallási és kulturális űr keletkezett, amelyet a liberalizmussal próbáltak betömni. A keresztény Európa számára nem a migráció csapás, hanem a liberalizmus. Szabadelvűsége teszi beteggé és gyengévé a migráció, illetve annak következményeivel szemben.
Szakértők naponta beszélnek háborúról a terrorizmus kapcsán, a migráció demográfiai következményeire és társadalmi hatásaira figyelmeztetnek. Egy jövőre, amelyben kultúrák és vallások állandó konfliktusának helyszínévé fog válni a kontinens, miközben mi európaiak meghunyászkodva szedjük le keresztjeinket, és saját magunk ürítjük ki, romboljuk le templomainkat, elpusztítva egykor fontosnak tartott hagyományaink, értékeink szimbólumait. Társadalmaink elöregednek és népességfogyástól szenvednek, a családalapításnál fontosabbá vált az egyén kiteljesedése, amely önző vágyak kielégítésének rabságában tartja az európai embert. Terméketlenné vált, nem biológiai, hanem szellemi értelemben, amely ironikus módon biodíszletté változtatta a kultúrák demográfiai összecsapásában.
A keresztény Európa már nem létezik, de éppen egy keresztény Európa lehetne elég erős ahhoz, hogy kohéziót teremtsen. Egy valódi ellenmodell a migráció, a radikális iszlamizáció, a bevándorlók integrációjának és a demográfia problémájának kérdésében. A kereszténységet ismét Európa egyetemes hitvallásává kellene tenni. A szabadság, a humanitás és a nyitottság helyébe az Isten, haza, család hármas kerüljön. Új hittérítésre van szükség: a feszületeket ne leszedjük a falakról, hanem kötelezően legyen kint minden közintézményen, töltsük meg a templomainkat, építsünk újakat, a régieket és omladozókat tegyük újra Isten házává, iskoláinkban legyenek kötelezőek a hittanórák. A kontinensre érkezőknek pedig el kell fogadnia és tiszteletben tartania a keresztényi normákat, aki nem így tesz, azzal szemben nem lehet tolerancia, annak nincs helye Európában, ellenben nyitva kell hagyni azok előtt a templomainkat, akik hajlandóak megtérni és magukévá tenni értékeinket. Az integráció egy fontos elemévé válhat a kereszténység azok számára, akik már Európában születtek bevándorlók leszármazottaiként. Ösztönözni kell őket arra, hogy keresztényként találják meg helyüket az európai társadalmakban.
Európának erőt és védelmet adhat a kereszténység, máskülönben egykor védelmezett értékeink romjait elmossa az idegen kultúrák és vallások tengere, amelynek a szabadelvűség nyit kaput.