Ha a szervezet vezetőjétől szerette volna megtudni valaki, hogy a Kormány hogyan felügyeli a magyar nyelvstratégia megszületését, annak csalódnia kellett. Az oktatási és kulturális bizottság mai ülésén az intézet igazgatója, Dr. Bencze Lóránt egyelőre nem tudott érdemi eredményekről beszámolni.
A Magyar Nyelvstratégiai Intézetet egy évvel ezelőtt a Kormány többek között azzal szándékkal állította fel, hogy dolgozzon ki hosszú távú stratégiát a magyar nyelv védelme és megőrzése érdekében. A kitűzött tervekből egyelőre szinte semmi nem látszik megvalósulni. Dúró Dóra jobbikos bizottsági elnök az Országgyűlésben kérdezte Lázár Jánost, hogy miért nem végzett még érdemi tevékenységet a felügyelete alá tartozó MaNysI. Mivel értékelhető választ a minisztertől nem kapott, bizottsági meghallgatásra invitálta az Intézet igazgatóját.
Bencze Lóránt sok újdonsággal egyelőre nem tudott szolgálni. A nyugalmazott professzor kétségtelenül érdekes, egyetemi előadásra hasonlító beszámolója csak visszafogott formában érzékeltette, hogy az egy intézmény egyéves szakmai munkájának ismertetéséről is szól. Az minden esetre kiderült, hogy több mint fél évet csak maga a székhely kiválasztása emésztett fel. Bencze elmondta, hogy az eredetileg 20 fősre tervezett, közben 9 fősre apadt szakembergárda végül a Magyarság Házában kapott irodákat, s a közbeszerzési eljárás miatti jelentős késéssel csak pár hónapja tud dolgozni. Kiemelte, hogy a magyar a beszélt nyelvek világrangsorában az utóbbi évtizedekben egyre hátrébb szorult, helyzetünk más nyelvekkel összehasonlítva még „így sem rossz”. Ahhoz azonban, hogy ez 50 vagy 100 év elteltével is elmondható legyen, alapvető fontosságú a magyar nyelvstratégia megalkotása. Az Intézetnek az ehhez kapcsolódó szakmai munka összefogását, irányítását kell végeznie, és nem illetékes például tudományos vitákban történő állásfoglalás tekintetében. Funkciója ebben is különbözik a Magyar Tudományos Akadémia illetékes nyelvi testületének feladataitól.
A beszámoló elhangzását követő kormánypárti hozzászólásokból egyértelműen kiderült: a Fidesz-KDNP képviselői arra sem vették a fáradságot, hogy elolvassák az intézet feladatait tartalmazó 1 oldalas kormányrendeletet, így érezhetően tisztában sem voltak azzal, hogy a Kormány miért is hozta létre az Intézetet. Dúró Dóra ezzel ellentétben számos szakmai kérdést tette fel a MaNysI igazgatójának. Többek között az iránt is érdeklődött, hogy az alapító kormányrendeletben kitűzött céloknak megfelelően foglalkoztatnak-e fiatal kutatókat, nyelvész doktoranduszokat, kötöttek-e már szakmai együttműködéseket az Intézet célkitűzéseivel összhangban tevékenykedő más szervezetekkel. A képviselőnő arra is kíváncsi volt, hogy mikor kerül sor szakmai rendezvények szervezésére, készítettek-e már releváns szakértői anyagokat.
A legfőbb kérdés az Intézettel kapcsolatban pedig összességében az, hogy sikerül-e vitathatatlan jelentőségű küldetésének „társadalmiasítása”? Dúró nyelvkérdésben egy igen jelentős problémára is felhívta a figyelmet: az elmúlt években tízezrével hagyták el hazánkat a fiatalabb generációk tagjai, sokan közülük már külföldön telepednek le és alapítanak családot. Az anyanyelv megtartásának szempontjából nem mindegy tehát, hogy a kivándorlók gyermekeit milyen kulturális hatások érik, és, hogy Magyarország képes-e ezekre a kihívásokra reagálni.
Bencze Lóránt válaszában kifejtette, hogy a stratégia elkészítése folyamatban van, s mivel olyan elképzeléseket tartalmaz, amelyek kifejtését hosszútávon képzelik el, részletek közlését egyelőre nem látja indokoltnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az Intézet létrejöttét követően több szakmai szervezet is megkereste és segítségét kérte olyan nyelvi adattárak kidolgozásában, amelyek egy szakma művelőnek segít a szaknyelvi eligazodásban. Bencze elismerte, hogy egyelőre csak kevés PhD-hallgató foglalkoztatására van lehetőségük, egyben reményét fejezte ki, hogy a Balassi Intézettel, a Magyar Művészeti Akadémiával, a Nemzeti Színházzal, vagy éppen a külföldi kutatóhelyekkel létesülő szakmai kapcsolatok segítik az Intézet célkitűzéseit.
Bencze professzor az ülésen jól odasózott a zöldeknek: egy-egy nyelv kihalásával a gondolkodásunk lesz szegényebb, a veszteség így össze sem mérhető például egy állatfaj eltűnésével.