Kétezer földi szimulációt végezte el a kutatók, megvizsgálva, hogy mi történik a földi élettel különböző katasztrófák esetén, például egy aszteroida becsapódása következtében, illetve a globális felmelegedés hatására.
Corey Bradshaw, az ausztrál Flinders Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője úgy véli:
nagy veszélyt jelent a társkihalás, amikor egy faj azért hal ki, mert eltűnik az a másik faj, amelytől a fennmaradása függ.
A méhek kihalása esetén kihalnak a növények is a beporzás nélkül, kihal a gepárd, ha egy bizonyos antilopfajta, amire vadászik, kihal. A koala is kipusztul, ha eltűnik az az eukaliptuszfaj, amelynek levelével táplálkozik – hozza fel példaként a tanulmány.
A vezető szerző, az olasz Giovanni Strona, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel minden faj összekapcsolódik az élet hálójában,
„még a legtoleránsabb fajok is eltűnhetnek, ha a kevésbé toleránsak, amelyektől függenek, kihalnak”.
Bradshaw azt is hozzátette, ha nem számolunk a dominóeffektussal, akkor hamis képet, túl optimista perspektívát kapunk a klímaváltozás jövőbeli hatásairól.
A kutatók rámutattak, a globális felmelegedés esetén a hővel szembeni intolerancia és a társkihalás kombinációja azt eredményezi, hogy 5-6 fokos globális hőmérséklet-emelkedés következtében az élet legnagyobb része eltűnhet a bolygóról.