Idén várhatóan (természetesen majd csak az áprilisi választások után) még több kilakoltatás lesz, minden korábbinál nagyobb számban kerülhetnek utcára azok az egykori
devizahitelesek, akik nem tudnak fizetni – ezt várja Léhmann György. A siófoki „devizás ügyvéd” szerint azért is volna létkérdés, hogy kedvező döntés szülessen az Európai Bíróságon az adósokra nézve, mert pár éven belül a forintosított hitelek törlesztőrészletei is könnyen megduplázódhatnak…
Míg 2016-ban 3100, 2017-ben már több, mint 3600 kilakoltatás történt a végrehajtói kar adatai szerint, és többnyire a korábbi devizahitelek miatt bajba került adósok
fizetésképtelensége miatt. Mit gondol, idén tovább nő ez a szám?
Egészen biztosan. Törvényhozásunk ugyanis január elsejei hatállyal „kiherélte” azt a lehetőséget, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti pert lehessen indítani. Magyarul azt üzente: a bank márpedig kifoszt, nem ágálhatsz, tiltakozhatsz ellene.
Sok ilyen pert indított ön is, az ország másik végéből is felkeresték az adósok emiatt. Mi lesz ezután?
Nem adom fel. Mint a pereces, csak mondom a magamét, keresem a lehetőséget a „kellemetlenkedésre” (50-100 ezer forintos bírságból tucatnyit szabtak már ki rám ezért a bíróságok), de én nem nézek mást, csak azt, hogy mi lesz az adósokkal, csak az ő sorsuk érdekel. Előbb jogtalanul kifosztja őket a bank, azután még a házukból is kiteszi őket – nem is értem, miért kell ehhez a jog, miért nem elég az erkölcs? Ha valami nem erkölcsös, akkor jogos sem lehet…
Mit vár, ennek szellemében fog dönteni a luxemburgi Európai Bíróság az előtte fekvő magyar devizahiteles témájú kérdésekben?
A kapanyél is elsülhet… Ennél azért több alapunk van a reménykedésre, hiszen ismerünk közelmúltbéli romániai, szlovákiai példákat, amikor az ottani bíróságok kérésére
foglalt állást Luxemburg devizahiteles perben és amikor ezt tette, még minden esetben azt mondta ki: a bank viselni köteles az adós nem megfelelő tájékoztatása miatti hátrányos következményeket. Nemrég Szlovénia bírósága döntött az adós javára, mert a bank nem tájékoztatta megfelelő mértékben a adóst. És hogy mi a megfelelő tájékoztatás, azt az Európai Bíróság előzőleg már pontokba foglalta. Ha ezeknek nem tett eleget a bank, akkor se kamat, se költség nem illeti meg. Ez egyfajta „büntetés” a bank számára, amiért nem megfelelő módon bánt az adóssal. Az, hogy ilyen „büntetés” is létezhet, még engem is meglepett. Vannak olyan nem megerősített információim, hogy Luxemburg rövidesen dönt abban a magyar kérdésben is, ami éppen azt feszegeti: kinek kell állni az árfolyamkockázatot? Az adósmentőnek hazudott, valójában bankmentő magyar forintosítási törvény ennek a teljes terhét az adósra hárította…
Mi várható, ha az Európai Bíróság ehhez képest másként dönt?
Magam is kíváncsian várom ezt, számomra ugyanis úgy tűnik, hogy térségünkben a magyar bankszektor befolyása a legerősebb a kormányzati döntéshozókra. Amikor anno a svájci frank alapkamata drasztikusan csökkent, nálunk akkor sem csökkentek a törlesztőrészletek, mint például Lengyelországban. S csak nálunk hárították az árfolyamkockázatot teljes egészében az adósokra… A bankmentő forintosításnak van egyébként egy másik kockázata is, kérem, emlékezzenek majd a szavaimra az adósok
néhány év múlva. Most ugyan fél százalék körüli a jegybanki alapkamat, de van-e rá garancia, hogy akár már a választások után nem emelkedik, kis időn belül akár 2-3
százalékra? És kiszámolta valaki, hogy ez mennyivel növelné meg a törlesztőrészleteket?
Akár duplája is lehet a mostaninak… Ne legyenek kétségeink: akik az adósok számára hátrányos döntések egész sorát hozták a közelmúltban, azok ez esetben is meg fogják magyarázni, hogy miért igazságos így… Szóval vigyázzunk és bízzunk Luxemburgban!