A Facebookon fellelt képek tanulsága szerint a végéhez közeledik a 2014-ben kezdődött felújítás. A település mintegy másfél-milliárd forintos uniós pályázatot nyert el, ebből felépül az egy időre a Szent Koronának is otthonául szolgáló gótikus kápolna, a palota, és az alsó bástya.
Az 1676-ban használhatatlanná tett és azóta omladozó, széthordott várrom az egyik legszebb fekvésű hazai vár, legalábbis a gúnyhatáron belül.
1977-től indultak meg a feltárások, az önkormányzat kezelésében a rendszerváltás után vált intenzívebbé a kutatás, az elmúlt huszonöt év szinte mindegyikében zajlottak régészeti ásatások, és folyamatos volt a levéltári dokumentumok keresése, a művészettörténeti, belsőépítészeti kutatás.
Az elmúlt évtizedekben lényegében folyamatos volt a munka: a régészek számos leletet találtak a vár területén, ezzel párhuzamosan pedig részletes művészettörténeti kutatásokat és építészeti vizsgálatokat végeztek, amelyek alapján elkészülhetett a teljes helyreállítás terve.
Ennek alapján - a teljesség igénye nélkül - a Zsolnay-gyárban újragyártják az eredetivel megegyező kerámiaburkolatot, a díszes üvegablakokat, kézi téglavetéssel egy manufaktúra szállította a téglapadlót, újragyártják az eredeti - és jól dokumentált - bútorzatot. Az alsó-bástyán helyet kap egy 12 méteres országzászló is.
A rekonstrukció nem része a Nemzeti Várprogramnak, mivel az újjáépítés korábban kezdődött. A teljes rekonstrukcióhoz további kétmilliárd forintra lenne szükség, ebből felújítanák a várkapitány házát, a teljes gazdasági épületszárnyat – benne a konyhával, sütőházzal – is az ágyúbástyával, a kaputoronnyal és a lőréses bástyafallal együtt, a várudvaron pedig színpadot és nézőteret alakítanának ki.
Jó-e nekünk?
A várbarát és túrázó csoportokban éles vita bontakozott ki a hazai várak rekonstrukciója miatt, vajon jó-e az, hogy ha az eddig romos erősségeket teljes egészében felújításra kerül. Az ellenzők szerint 'művi', nem hiteles a végeredmény, a támogatók szerint végre megszűnnek a "térdig érő várak" hamis romantikája.
Valljuk be, a XXI. században, ahol az idegenforgalom egyszerre egy önálló iparág, egyszerre egy folyamatosan fejlődő szolgáltatás, ott bizony szükség van arra, hogy - bocsánat az idétlen kifejezés miatt - olyan "terméket" tegyünk le az asztalra, amelyre büszkék lehetünk, és amelyet tömegek látogathatnak. Mert egyszerre értékes, egyszerre élmény, és egyszerre szórakoztató. A korszakokat bemutató, komplett várként élő Füzér pedig sokkal-sokkal többet tanít annál nekünk, mint néhány düledező falcsonk.
Arról nem is beszélve, hogy Magyarország egyik legszegényebb szegletének gyönyörűséges vára (a regéci vár részleges feltámasztása mellett) így valóban fellendítheti az idegenforgalmat, amire hatalmas szüksége lenne végre a Zemplénnek.