(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Ritkán sajnálhat meg ember annyira politikust, mint hétfő este sajnálhattuk meg Mesterházy Attilát az ATV újraindult Csatt című műsorában. Az ok „drámai”: az MSZP-n belül feloszlatták azt a megyei szervezetet, ahonnan a népes küldöttsereg a tisztújításon 90 %-osan Mesterházy Attila pártelnöki pályázatát támogatta volna. Az elnökjelölt – ígéretéhez híven – a műsorban ki is köszönt Pest megyei támogatóinak, a Pest megyei elnököt, Fekete Zoltánt pedig barátjának nevezte. Ezzel szemben több megyei ellenzéki politikus (MSZP-s és MSZP-n kívüli) inkább pezsgőbontással ünnepelné meg Fekete Zoltán háttérbe állítását.
A Jobbik és szimpatizánsai körében ismerős lehet az a jelenség, amikor a pártvezetés végre sok halogatás után rendet tesz a pártban, de az ilyenkor kialakuló viták ellenérzéseket keltenek a közvéleményben. A korábbi rendbontók nem tudnak halkan távozni, hanem hangos csörömpöléssel intenek búcsút. Talán nem túlzás azt állítanom, hogy az MSZP esetében hasonló folyamat tanúi lehetünk, mint voltunk tavasszal a Jobbikot figyelve. A viták a Jobbikban is megkezdődtek már a tisztújítás előtt, így van ez az MSZP-ben is. Rossz az időzítés, hangzik sok helyről. De hát mikor máskor lehetett volna ezeket a vitákat lefolytatni? 2018-ban az országgyűlési kampány előtt vagy az azt követő letargiában? 2019-ben az önkormányzati választás küszöbén? Jövőre, amikor viszont már teljes gőzzel kell a történelemformáló ’22-es szavazásra készülni? Idén van rá alkalom, ahogy idén volt rá a Jobbikban is.
A hétfő esti Csatt című műsorban Mráz Ágoston Sámuel, a kormányzati propagandairodaként működé „közvélemény-kutató” cég, a Nézőpont Intézet vezetője közvetlenül kommentálhatta az MSZP-s belső konfliktust. Beszédes volt, amilyen mély bólogatással nyugtázta Mesterházy Attila vallomásait, aki Rónai Egontól is meglepően finom kérdéseket kapott. Mráz a Fidesz árnyékából azt a költői kérdést találta föltenni, hogy egy antidemokratikus pártot (t.i. az MSZP-t) hogyan lehet majd a Demokratikus Koalícióba fölvenni? Ezzel szemben az MSZP-ről éppen az a kép él a közvéleményben, hogy túlontúl is vitatkozó párt, demokratikus szabályai nem Patyomkin-falui látszatok. Édesanyám révén kissé belelátva a működésbe, ezt magam is megerősíthetem. Nem a pártközpont szól le a megyei szervezeteknek, hogy ki mellett foglaljanak állást, a megyei pártszervezetek köszönik szépen, ezt eldöntik maguk.
Akkor miért kellett a Budapesten kívüli legnépesebb küldöttséggel bíró megyei szervezetet, Pest megyét feloszlatni? Hiába a családi kötődés, nem vagyok MSZP-tag, és nem is láthatok a párt döntéshozóinak fejébe, egyértelmű válaszom tehát nincsen. Mégis az önkormányzati kampányt Pest megyében is végigkísérő közéleti szereplőként valamivel több rálátással rendelkezem, mint egy érdeklődő, de kívülálló állampolgár. Az olvasó pedig majd eldönti, kinek hisz. A propagandasajtóhoz szaladó Pest megyei elnöknek, vagy nekem.
Már a tavalyi kampányban is bemutatták számomra a Pest megyei MSZP elnököt, akit többen egyszerűen gengszternek neveztek. A megye ellenzéki politikusai közül ma is volt, aki azt válaszolta helyzetértékelést kérő kérdésemre, hogy „Fekete Zoltán haragjától a mai napig félek”. Más úgy összegezte Feketét, mint a legrosszabb hírű megyei ellenzéki politikust, akinek a személyét sok negatív legenda lengi körbe. A tavalyi önkormányzati kampányban szinte mindenütt a megyében megnehezítette az együttműködést, külön indította az MSZP-t, vagy csak nagy nehézségek és acsarkodások árán vett benne részt. „Nélküle a közös munka csak könnyebb lesz” – nyilatkozta az egyik megyei forrásom, aki arról is beszámolt, milyen ravaszsággal dolgozott Fekete Zoltán azon, hogy elméleti szövetségeseit egymás ellen ugrassza. Fekete nagyon büszke volt saját teljesítményére, amit azonban az eredmények nem igazolnak. Pest megye volt a legerősebb vidéki megye az ellenzék számára, az MSZP mégsem küldött egyetlen főt sem a megyei közgyűlésbe. Fekete önkormányzati különutasságai sem hozták meg a kívánt gyümölcsöt.
Az eredménytelenség olyannyira szembetűnő volt, hogy a megye egyik-másik ellenzéki szervezője egyenesen a szándékosságot vélte felfedezni a sikertelenség mögött. „Fekete Zoltán köztudattan Mesterházy embere, Mesterházynak pedig az volt az érdeke, hogy Tóth Bertalan elnöksége alatt minél rosszabbul szerepeljen az MSZP.” – hangzik az érvelés. Már az MSZP-n belülről osztottak meg velem olyan vélekedést, hogy ez Mesterházy Attila részéről valóban tudatos stratégia volt. A neve elhallgatását kérő megyei MSZP-s politikus szomorúan ecsetelve az MSZP sorsát, küzdelmüket a fuldokolóéhoz hasonlította. Amikor éppen értékes munkával sikerült volna népszerűbbé tenni a pártot, mindig jött egy botrány – rendszerint a propagandához kiszivárogtatva –, ami visszanyomta a víz alá az MSZP megítélését – mesélte forrásom. Sőt, Fekete Zoltán HírTV-hez rohanása még az ingadozó MSZP-seket is Tóth Bertalanhoz közelítette.
A Mráz Ágoston Sámuel által antidemokratikusnak kikiáltott döntés mögött valójában az állt, hogy Fekete Zoltán maga volt az, aki a megyében minden ellentétes hangot elnémított vagy figyelmen kívül hagyott. „Annyira elköteleződött Mesterházy Attila mellett, hogy számára évek óta nem létezett más, és nem adott teret más véleménynek” – összegezte MSZP-s megyei forrásom. Ennek hatására sokan háttérbe vonultak, mások a párttól is eltávolodtak. A Népszava kedden megjelent cikke szerint a feloszlatást eredményező folyamatot a solymári MSZP-s Bárány Balázs indította el, aki többedmagával megelégelte Fekete Zoltán működését. Bárány indult volna a megyei pártelnökségért, de még az indulásra sem kapta meg az esélyt. Mindezek után máshogy cseng Mesterházy Attila kiszólása, mely szerint barátjának tartja Fekete Zoltánt.
A közélet iránt érdeklődő polgárokban mindig visszatetszést keltenek a pártok működéséhez tartozó belső viták, amelyek sokszor nem szólnak másról, mint a nyilvánosságba emelt személyeskedésről. Nem kellene azonban, hogy visszatetszést keltsenek, mert ez emberi mivoltunkból fakad. Sokkal természetellenesebb az a működés, ahol nincsenek, még csak nyomai sem az ilyen vitáknak. A két kormánypártnál látunk példát ilyen némaságra, de egyikünk sem tarthatja etikusan működő, valóban demokrata pártoknak őket.
Az MSZP tisztújítása az MSZP belügye. Bár a tisztújításának stílusa sokat elmondhat a majdani hatalomgyakorlásának stílusáról, beszédes az az eszköztár is, amit egy elnökjelölt a jelölti küzdelemben bevet. Az MSZP múltjával, jelen tevékenységével és személyzeti politikájával kapcsolatban számos jogos kérdés merülhet fel egy pártsemleges állampolgárban. Konzervatívként érthető és normális az a távolságtartás is. Szervezettségükkel mégis megkerülhetetlenek a rendszerváltás küzdelmében. Korrupt politikus és példamutató hazafi egyaránt politizál a soraik között. Nem vitatható el tőlük az a jog, hogy újjászervezzék saját pártjukat, és házon belül (a fideszes pártmédia bevonása nélkül) folytassák le vitáikat. Közös érdekünk, hogy ezt az akadályt sikerrel vegye az MSZP, és a tisztességes politikusai kerekedjenek felül.